Tolnai Világlapja, 1942. április-június (44. évfolyam, 13–25. szám)

1942-04-22 / 16. szám

A „Nagy Lélek“ Ma, amikor Távolkeleten is dörögnek az ágyúk, amikor Anglia egyik leggazdagabb domíniumát, Indiát is katasztrófa fenyegeti, zuhanó bombák robbanása, ágyúk dörgése mellett, a britek részéről megindított diplomáciai offenzí­­vában ismét a világérdeklődés középpontjába került Gandhi ne­ve. A mahatm­a , a „Nagy Lélek!” Az indiai népmilliók tüntették ki ezzel a melléknévvel Gandhit, aki évek hosszú sora óta küzd, küzdelmeiben a türelmet hirdetve, hogy Londonban belátást ér­jen el szerencsétlen népe boldo­gulása érdekében Romain Rolland francia író, aki személyesen ismerte az indiai vezért, könyvet írt róla és töb­bek között így festi le : „Törékeny testű, alacsony ember, nyugodt, barna szemmel, durva fehér vá­szonba burkolódzva, mezítláb. Rizsen, gyümölcsön és kecske­­tejen él és csak vizet iszik. P­uszta földön fekszik, néhány órát alszik. Kedves és udvarias még az ellen­feleivel szemben i­s. Kerüli a töme­get, amely imádja. Türelme szinte határtalan.” És a francia író még hozzáteszi : „fia volt az a férfi, aki annak idején 300 millió embert tudott az angol impérium ellen fellázítani." Gandhi (teljes nevén : Mohan­dasz Karaniszand Gandhi) ma 73 éves. Gazdag indus kereskedő­­családból származik. Apja, mint az indusok egyik vezetője, Indiá­ban mindig az indusok önállósá­gát hirdette. Édesanyját úgy tisz­telték, mint egy szentet. Gandhi a londoni egyetemen jogot vég­zett, 1891-ben Bombay-ben ügy­védi irodát nyitott, majd két évvel később 150 ezer honfitársá­val előbb a búr, majd az angol elnyomás ellen harcolt. Dél-Afri­kában húszévi küzdelem árán elérte azt, hogy az ott élő indusok szomorú helyzetén az angolok valami keveset enyhítettek. Gand­hi 1914-ben tért csak vissza hazá­jába. Az első világháború után, csalódva az angoloktól kapott ígéretekben, minden idejét India nemzeti függetlenségéért meg­indított küzdelmének szentelte. Bojkott és passzivitás! Ez volt Gandhi jelmondata. 192­2-ben az angolok börtönbe vetették. Hat évre ítélték el, de két év múlva, egészségi állapotára való tekin­tettel, szabadlábra helyezték. Gandhi ekkor visszavonult a poli­tikától, az indusok között azon­ban továbbra is hirdette, hogy boj­kottálni kell mindent, ami angoltól származik. Még a sót is amely angol monopólium volt — a tengerből pároltatta. 1931- ben Gandhi újra angol börtönbe került, hogy egy évvel később a híres londoni ,,kerekasztal”-kon­­ferencián együtt üljön a brit államférfiakkal, abban a remény­ben, hogy elintézi szerencsétlen népe sorsát. Gandhi kapott is ígéretet, de ezt az ígéretet sem váltották be az angolok. Hiába ment kecskéivel Londonba durva fehér vászonba burkolózva, me­zítláb az angol királyhoz kihall­gatásra, az indusok függetlensége csak ígéret maradt. Gandhi to­vább folytatta a küzdelmet. Már ötödször csukták le, ötödik eset­ben a feleségét, akit mint szentet tisztel az indus nép, szintén bör­tönbe vetették. I’er Albin H­ansson, a kifutófiúból lett m­iniszterelnök A mostani svéd miniszterelnök — vagy ahogy ott hívják : állam miniszter Per Albin Hansson, már tíz éve tölti be magas tiszt­ségét. Hansson jelenleg 50 éves és ebből 25 évet mint a svéd or­szággyűlés tagja, 15 évet pedig mint miniszter töltött be. Pályája egészen különleges, mert kőműves fiaként született Dél-Svédországban és az elemi iskola elvégzése után kifutófiú lett egy szövetkezeti boltban. Igen ügyes és tanulékony volt, úgyhogy nemsokára irodai mun­kára alkalmazták és ekkor egy napilaphoz került, a kiadóhiva­talba. Még húszéves sem volt, amikor pajtásaival megalakította pártjának ifjúsági szervezetét, amelynek titkárává választották. Ekkor megbízták a ,,Fram­'’ című újság szerkesztésével is. Az újság csakhamar megbukott és ezután Hansson belépett a szociáldemo­krata­ párt vezető orgánumának, a Social-Demokratennek szerkesz­tőségébe. 1914-ben felelős kiadó­ja, majd három év múlva főszer­kesztője lett a lapnak, amikor fő­nöke és előde, Hjalmar Bran­­ting, a svéd szociáldemokraták híres vezére, első ízben miniszter lett. Amikor Branting 1920-ban átvette a miniszterelnökséget és megalakította az első tiszta szociál­demokrata kormányt Svédország­ban, Hanssont nemzetvédelmi mi­niszterré nevezték ki. Hansson megmaradt hivatalában Branting halála után is, amikor Rickard Sandler lett Svédország miniszter­elnöke. Hansson eleinte antimili­tarist­a volt, de azután revideálta álláspontját és azóta nagy tem­póban folyik Svédország honvédel­mének megerősítése. A svéd minisz­terelnök rendkívül kedves, köz­vetlen ember, akit egész Svéd­országban csak Bér Albinnak hívnak. Siklós Albert jogásznak készült, az egyete­met el is végezte, hogy közben a legszorgalmasabb és egyik leg­kiválóbb növendéke legyen a Zene­akadémiának is. Mint az Akadé­m­ia növendéke elnyerte a Liszt és a Volkmann-díjakat, mire hosszabb tanulmány­utakat tett Német-, Olasz- és Franciaország­ban. A zongora és a gordonka művésze volt és mint csellista­­ több éven át — a filharmoniku­sokkal is játszott. Nem volt olyan régi, elavult vagy új hangszer, amelynek legalább a szerkezetét ne ismerte volna. Írt egy két­kötetes hangszereléstant, amely párját ritkítja még a külföldi szakirodalomban is. Mint a Zene­­művészeti Főiskola tanára, Ko­dály Zoltán mellett ő tanította a Zeneakadémián a legfelső fokon a zeneelméletet, a hangszerelés­tant és az összhangzattant. Mint zeneszerző is kiváló volt. Az Operaház „Tükör” című pan­­tomimját, Bajor Gizivel a fő­szerepben, aki ez alkalommal mint táncosnő mutatkozott be és a „Hónapok háza” című dal­művét nagy sikerrel játszotta. Nevezetesek ezen kívül kamara­zenei együttesei, zongorára írt darabjai, dalai és kórusai. A szegedi Dóm­ tér híres és gyönyörű harangjátékát is ő állította össze. Egyik legnépszerűbb műve „Ferkó szórakozásai” című zenedarabja, amelyben néhány évvel ezelőtt fiatalon elhúnyt, tehetséges újság­író­ fiának állított maradandó em­léket. Ezt a művét a világon ma is mindenütt játsszák. Ez a nép­szerű zenedarabja volt a­­ hattyúdala. Megírta művét, hogy vele és benne emléket állítson egyetlen fiának, aztán az egyéb­ként soha nem betegeskedő mű­vész fizikailag kezdett összerop­panni. Egyetlen fia korai halála teljesen lesújtotta. Néhány héttel ezelőtt tüdő­­gyulladást kapott és a súlyos betegséggel nem tudott megbir­kózni. 64 éves korában meghalt. A Kerepesi­ temetőben, díszsírhe­lyen, nagy részvét mellett temet­ték el Siklós Albertet, a magyar zeneélet egyik legérdemesebb munkását. Arany János hivatalában Egyik kis vidéki gimnázium negyedik osztályában a történe­lemtanár a Magyar Tudományos Akadémiáról tartott előadásában az országnak ezt az első testületét így magyarázta meg a kisdiákok­nak : „A Magyar Tudományos Akadémián az ország legokosabb emberei foglalnak helyet. Képzel­hetitek, milyen okos emberek lehetnek az Akadémia tagjai, hogy a mi városunkból, amelynek tízezer lakosa van, senki sincs közöttük . . Am­ikor,ez az egy­szerű, világos tanári magyarázat­ elhangzott, abban az időben ke­rült az Akadémia főtitkári szé­kébe, a Toldi-trilógia halhatatlan költőjének, Arany Jánosnak örö­kébe dr Voinovich Géza is, akinek több évtizedes tudományos mun­kássága predesztinálta arra, hogy beválasszák az ország szellemi nagyjainak sorába . . . Voinovich Géza ma 65 éves. 1877-ben szüle­­tett Debrecenben­, az ősi cívis városban. 1902-ben kiadta báró Eötvös József összes munkáit, életrajzzal, és ezzel a munkájával a Tudományos Akadémia pálya­díját nyerte el. Később Ambrus Zoltánnal, a tíz év előtt elhúnyt nagy műveltségű íróval, a Klasszi­kus Könyvtárt szerkesztette, amelyből 80 kötet jelent meg. Az egyes írókról a kötetekhez tanulmányokat irt. Ezek a tanul­mányok mindmegannyira való­ságos remekmű — külön is meg­jelentek, az irodalombarátok őszinte örömére. 1907-ben meg­írta a Heinrich Gusztáv szerkesz­tette Egyetemes irodalomtörté­netben az angol irodalom törté­netét. A Magyar Tudományos Akadémia három évvel később levelező­ tagjává választotta és —­­Gyulai Pál halála után — rábízta a „Budapesti Szemle” szerkesz­tését, amelyet azóta is ő irányít. Közben tagja, később titkára, majd másodelnöke lett a Kisfaludy Társaságnak is. Irodalmi munkái közül különösen kiemelkedik „Madách Imre és Az ember tra­gédiája” című műve, amely több kiadást ért el és kivonatosan né­met nyelvre is lefordították. (*) rendezte sajtó alá Petőfi összes, Arany János kisebb költeményeit és Lévay József hátrahagyott verseit. Színművei közül a „Mo­hács” 1922-ben, a „Magyar Pas­sió” pedig 1931-ben került színre a Nemzeti Színházban. E két színművével elnyerte az Akadé­mia Vojnits-érmét. Két éven át a Nemzeti Színház kormánybiz­tosa is volt. Az utóbbi időben a Magyar Tudományos Akadémiánál a kriti­kusok kifogásolták, hogy nem nyitja meg kapuit a szépírók előtt. Az újságok szerint az Akadémia vezetősége korrigálni akarja a múlt hibáit és a legközelebbi tag­választásra két kiváló magyar szépírót is jelöltek. Hogy a mai szépirodalom is képviselethez jut a tudós testületben, ebben feltét­lenül érdeme van Voinovich Gé­zának is, aki Arany János öröké­ben nem feledkezett meg az írók­ról sem. Per Albin Hansson Siklós Albert Dr. Voinovich Géza (Arien felv.) 4 Gandhi

Next