Tolnai Világlapja, 1942. április-június (44. évfolyam, 13–25. szám)
1942-04-22 / 16. szám
A „Nagy Lélek“ Ma, amikor Távolkeleten is dörögnek az ágyúk, amikor Anglia egyik leggazdagabb domíniumát, Indiát is katasztrófa fenyegeti, zuhanó bombák robbanása, ágyúk dörgése mellett, a britek részéről megindított diplomáciai offenzívában ismét a világérdeklődés középpontjába került Gandhi neve. A mahatma , a „Nagy Lélek!” Az indiai népmilliók tüntették ki ezzel a melléknévvel Gandhit, aki évek hosszú sora óta küzd, küzdelmeiben a türelmet hirdetve, hogy Londonban belátást érjen el szerencsétlen népe boldogulása érdekében Romain Rolland francia író, aki személyesen ismerte az indiai vezért, könyvet írt róla és többek között így festi le : „Törékeny testű, alacsony ember, nyugodt, barna szemmel, durva fehér vászonba burkolódzva, mezítláb. Rizsen, gyümölcsön és kecsketejen él és csak vizet iszik. Puszta földön fekszik, néhány órát alszik. Kedves és udvarias még az ellenfeleivel szemben is. Kerüli a tömeget, amely imádja. Türelme szinte határtalan.” És a francia író még hozzáteszi : „fia volt az a férfi, aki annak idején 300 millió embert tudott az angol impérium ellen fellázítani." Gandhi (teljes nevén : Mohandasz Karaniszand Gandhi) ma 73 éves. Gazdag indus kereskedőcsaládból származik. Apja, mint az indusok egyik vezetője, Indiában mindig az indusok önállóságát hirdette. Édesanyját úgy tisztelték, mint egy szentet. Gandhi a londoni egyetemen jogot végzett, 1891-ben Bombay-ben ügyvédi irodát nyitott, majd két évvel később 150 ezer honfitársával előbb a búr, majd az angol elnyomás ellen harcolt. Dél-Afrikában húszévi küzdelem árán elérte azt, hogy az ott élő indusok szomorú helyzetén az angolok valami keveset enyhítettek. Gandhi 1914-ben tért csak vissza hazájába. Az első világháború után, csalódva az angoloktól kapott ígéretekben, minden idejét India nemzeti függetlenségéért megindított küzdelmének szentelte. Bojkott és passzivitás! Ez volt Gandhi jelmondata. 1922-ben az angolok börtönbe vetették. Hat évre ítélték el, de két év múlva, egészségi állapotára való tekintettel, szabadlábra helyezték. Gandhi ekkor visszavonult a politikától, az indusok között azonban továbbra is hirdette, hogy bojkottálni kell mindent, ami angoltól származik. Még a sót is amely angol monopólium volt — a tengerből pároltatta. 1931- ben Gandhi újra angol börtönbe került, hogy egy évvel később a híres londoni ,,kerekasztal”-konferencián együtt üljön a brit államférfiakkal, abban a reményben, hogy elintézi szerencsétlen népe sorsát. Gandhi kapott is ígéretet, de ezt az ígéretet sem váltották be az angolok. Hiába ment kecskéivel Londonba durva fehér vászonba burkolózva, mezítláb az angol királyhoz kihallgatásra, az indusok függetlensége csak ígéret maradt. Gandhi tovább folytatta a küzdelmet. Már ötödször csukták le, ötödik esetben a feleségét, akit mint szentet tisztel az indus nép, szintén börtönbe vetették. I’er Albin Hansson, a kifutófiúból lett miniszterelnök A mostani svéd miniszterelnök — vagy ahogy ott hívják : állam miniszter Per Albin Hansson, már tíz éve tölti be magas tisztségét. Hansson jelenleg 50 éves és ebből 25 évet mint a svéd országgyűlés tagja, 15 évet pedig mint miniszter töltött be. Pályája egészen különleges, mert kőműves fiaként született Dél-Svédországban és az elemi iskola elvégzése után kifutófiú lett egy szövetkezeti boltban. Igen ügyes és tanulékony volt, úgyhogy nemsokára irodai munkára alkalmazták és ekkor egy napilaphoz került, a kiadóhivatalba. Még húszéves sem volt, amikor pajtásaival megalakította pártjának ifjúsági szervezetét, amelynek titkárává választották. Ekkor megbízták a ,,Fram'’ című újság szerkesztésével is. Az újság csakhamar megbukott és ezután Hansson belépett a szociáldemokrata párt vezető orgánumának, a Social-Demokratennek szerkesztőségébe. 1914-ben felelős kiadója, majd három év múlva főszerkesztője lett a lapnak, amikor főnöke és előde, Hjalmar Branting, a svéd szociáldemokraták híres vezére, első ízben miniszter lett. Amikor Branting 1920-ban átvette a miniszterelnökséget és megalakította az első tiszta szociáldemokrata kormányt Svédországban, Hanssont nemzetvédelmi miniszterré nevezték ki. Hansson megmaradt hivatalában Branting halála után is, amikor Rickard Sandler lett Svédország miniszterelnöke. Hansson eleinte antimilitarista volt, de azután revideálta álláspontját és azóta nagy tempóban folyik Svédország honvédelmének megerősítése. A svéd miniszterelnök rendkívül kedves, közvetlen ember, akit egész Svédországban csak Bér Albinnak hívnak. Siklós Albert jogásznak készült, az egyetemet el is végezte, hogy közben a legszorgalmasabb és egyik legkiválóbb növendéke legyen a Zeneakadémiának is. Mint az Akadémia növendéke elnyerte a Liszt és a Volkmann-díjakat, mire hosszabb tanulmányutakat tett Német-, Olasz- és Franciaországban. A zongora és a gordonka művésze volt és mint csellista több éven át — a filharmonikusokkal is játszott. Nem volt olyan régi, elavult vagy új hangszer, amelynek legalább a szerkezetét ne ismerte volna. Írt egy kétkötetes hangszereléstant, amely párját ritkítja még a külföldi szakirodalomban is. Mint a Zeneművészeti Főiskola tanára, Kodály Zoltán mellett ő tanította a Zeneakadémián a legfelső fokon a zeneelméletet, a hangszereléstant és az összhangzattant. Mint zeneszerző is kiváló volt. Az Operaház „Tükör” című pantomimját, Bajor Gizivel a főszerepben, aki ez alkalommal mint táncosnő mutatkozott be és a „Hónapok háza” című dalművét nagy sikerrel játszotta. Nevezetesek ezen kívül kamarazenei együttesei, zongorára írt darabjai, dalai és kórusai. A szegedi Dóm tér híres és gyönyörű harangjátékát is ő állította össze. Egyik legnépszerűbb műve „Ferkó szórakozásai” című zenedarabja, amelyben néhány évvel ezelőtt fiatalon elhúnyt, tehetséges újságíró fiának állított maradandó emléket. Ezt a művét a világon ma is mindenütt játsszák. Ez a népszerű zenedarabja volt a hattyúdala. Megírta művét, hogy vele és benne emléket állítson egyetlen fiának, aztán az egyébként soha nem betegeskedő művész fizikailag kezdett összeroppanni. Egyetlen fia korai halála teljesen lesújtotta. Néhány héttel ezelőtt tüdőgyulladást kapott és a súlyos betegséggel nem tudott megbirkózni. 64 éves korában meghalt. A Kerepesi temetőben, díszsírhelyen, nagy részvét mellett temették el Siklós Albertet, a magyar zeneélet egyik legérdemesebb munkását. Arany János hivatalában Egyik kis vidéki gimnázium negyedik osztályában a történelemtanár a Magyar Tudományos Akadémiáról tartott előadásában az országnak ezt az első testületét így magyarázta meg a kisdiákoknak : „A Magyar Tudományos Akadémián az ország legokosabb emberei foglalnak helyet. Képzelhetitek, milyen okos emberek lehetnek az Akadémia tagjai, hogy a mi városunkból, amelynek tízezer lakosa van, senki sincs közöttük . . Amikor,ez az egyszerű, világos tanári magyarázat elhangzott, abban az időben került az Akadémia főtitkári székébe, a Toldi-trilógia halhatatlan költőjének, Arany Jánosnak örökébe dr Voinovich Géza is, akinek több évtizedes tudományos munkássága predesztinálta arra, hogy beválasszák az ország szellemi nagyjainak sorába . . . Voinovich Géza ma 65 éves. 1877-ben született Debrecenben, az ősi cívis városban. 1902-ben kiadta báró Eötvös József összes munkáit, életrajzzal, és ezzel a munkájával a Tudományos Akadémia pályadíját nyerte el. Később Ambrus Zoltánnal, a tíz év előtt elhúnyt nagy műveltségű íróval, a Klasszikus Könyvtárt szerkesztette, amelyből 80 kötet jelent meg. Az egyes írókról a kötetekhez tanulmányokat irt. Ezek a tanulmányok mindmegannyira valóságos remekmű — külön is megjelentek, az irodalombarátok őszinte örömére. 1907-ben megírta a Heinrich Gusztáv szerkesztette Egyetemes irodalomtörténetben az angol irodalom történetét. A Magyar Tudományos Akadémia három évvel később levelező tagjává választotta és —Gyulai Pál halála után — rábízta a „Budapesti Szemle” szerkesztését, amelyet azóta is ő irányít. Közben tagja, később titkára, majd másodelnöke lett a Kisfaludy Társaságnak is. Irodalmi munkái közül különösen kiemelkedik „Madách Imre és Az ember tragédiája” című műve, amely több kiadást ért el és kivonatosan német nyelvre is lefordították. (*) rendezte sajtó alá Petőfi összes, Arany János kisebb költeményeit és Lévay József hátrahagyott verseit. Színművei közül a „Mohács” 1922-ben, a „Magyar Passió” pedig 1931-ben került színre a Nemzeti Színházban. E két színművével elnyerte az Akadémia Vojnits-érmét. Két éven át a Nemzeti Színház kormánybiztosa is volt. Az utóbbi időben a Magyar Tudományos Akadémiánál a kritikusok kifogásolták, hogy nem nyitja meg kapuit a szépírók előtt. Az újságok szerint az Akadémia vezetősége korrigálni akarja a múlt hibáit és a legközelebbi tagválasztásra két kiváló magyar szépírót is jelöltek. Hogy a mai szépirodalom is képviselethez jut a tudós testületben, ebben feltétlenül érdeme van Voinovich Gézának is, aki Arany János örökében nem feledkezett meg az írókról sem. Per Albin Hansson Siklós Albert Dr. Voinovich Géza (Arien felv.) 4 Gandhi