Tolnai Világlapja, 1942. április-június (44. évfolyam, 13–25. szám)

1942-06-17 / 24. szám

CL hét Jean&ana Czettler Jenő, aki ismeri a magyar föld problémáit Kevés olyan tudósunk van, mint Czettler Jenő dr, akinek a neve szinte egybeforrott a magyar mezőgazdasági szociálpolitikával. Az áldott magyar föld és a föld népének problémája érdekelte őt már akkor, amikor beiratkozott az egyetemre. Egyetemi tanulmá­nyait a budapesti egyetemen kezdte és a berlini egyetemen fejezte be, amelyen már főleg közgazdasági és szociálpolitikai tanulmányokat folytatott és Au­gust Meltzennek, a világhírű agrár­történésznek egyik belső munka­társa volt. Huszonhat éves korá­ban a földművelésügyi miniszté­rium mezőgazdasági munkásosz­tályán működött, ahol a mező­­gazdasági szociálpolitikát a gya­korlatban ismerte meg. Néhány évvel később hosszabb tanulmány­ainkat tett Németországban, Dá­niában, Svédországban. Külföldön a mezőgazdasági szövetkezetek működését vizsgálta. Az első vi­lágháborúban, miután mint Pest vármegye gazdasági bizottságának előadója sokat foglalkozott a katonai behívások következtében előállott munkáshiány megszün­tetésével, tagja lett a hadsereg­­főparancsnokságnak és a hadügy­minisztérium mellett működő leg­főbb gazdasági tanácsnak. Az 191S-i forradalom előtt mint a Magyar Társaság főtitkára te­vékeny részt vett azokban a moz­galmakban, amelyek az ország belső összeomlását akarták meg­akadályozni. Megalakította a Ma­gyar Gazdaszövetséget, amelyet a kommunisták feloszlattak, ő azonban a forradalmak után újjá­szervezte. 1919-ben az­ egyetem közgazdaságtudományi karán a szövetkezeti politika nyilvános ta­nárává nevezték ki. 1924—25-ben a közgazdasági kar dékánjává választotta, majd az újjászerve­zett műegyetemen a mezőgazda­­sági és állatorvosi kar agrárpoli­tikai és gazdaságtörténeti tan­székét foglalta el. Az első nemzetgyűlés idején pártpolitikával is foglalkozott. De a parlamentben is mindig a gazda­sági kérdések érdekelték. Fel­szólalásait, beszédeit a Ház min­den oldalán nagy figyelemmel kísérték. Az 1927. évi országgyű­lésen a Ház egyik alelnöki tiszt­ségét töltötte be, Dr. Czettler Jenőt, aki ma 63 éves, a műegyetemi hallgatók, a „diákjai” nagyon szeretik. Az ő előadásaiból ismerik csak meg valóban, mit is jelent, milyen óriási nemzet­építő ereje van a humusznak, a magyar földnek. l­r. vitéz Tátrallyay (Wein) Zoltán A kormányzó nevezte ki a bu­dapesti Pázmány Péter Tudo­mányegyetem orr-, gége- és fül­klinikájának igazgatótanárává . . . 55 éves korában került vitéz Tát­­rallyay (Wein) Zoltán dr. a kli­nika élére dr. Lénárt Zoltán pro­fesszor helyébe, aki áldásos mun­kássága után nyugdíjba ment. A méltó utód, vitéz Tátrallyay (Wein) Zoltán orvosi családból származik. Édesapja, dr. Wein Manó, szintén nagynevű orvos volt. A fia 1910-ben szerezte meg az orvosi diplomát és már egyetemi hallgató korában működött Per­tik professzor intézetében mint gyakornok. Amikor orvosi diplo­máját megkapta, Dollinger tanár­hoz került és az európai hírű pro­fesszor mellett kezdte meg sebészi pályáját. Néhány évvel később külföldön folytatta tanulmányait Londonban, Párizsban, Bécsben a leghíresebb orvosprofesszorok vezetése alatt mint fül-, orr- és gégespecialista szerzett magának nevet . . . Kitört az első világ­háború. Vitéz Tátrallyay (Wein) Zoltán dr. bevonult és mint orvos az összeomlásig teljesített szol­gálatot. Két évig a harctéren, a tűzvonalban volt, egy évig tábori kórházban működött, majd a komáromi helyőrségi kórház sebészeti osztályának, később pe­dig a budai helyőrségi kórház fül-, orr- és gégeosztályának vezetője lett Számos hadi kitüntetést ka­pott, ezért 1936-ban vitézzé is avatta a kormányzó s ugyanakkor mint tartalékos ezredorvos törzs­­orvosi címet kapott. 1925-ben a Vöröskereszt Erzsébet-kórház fül-, orr- és torokszakosztályának ve­zető főorvosa lett — ezt az osz­tályt ma is vezeti, — négy évvel később pedig a Pázmány Péter Tudományegyetem magántaná­rává habilitálták. 1936-ban lett egyetemi tanár. Hazai és külföldi szaklapokban számos tanulmánya jelent meg, tudományos munkás­ságán kívül azonban írt népszerű könyveket is, amelyek a „Szülők Könyvtáráéban jelentek meg; a fül-, orr- és torokbajok gondozá­sáról ám­ ezekben az írásaiban a szülőknek tanácsot. Dr. vitéz Tátrallyay (Weln) Zoltán az Igazságügyi Orvosi Tanács tagja és több más szak­egyesületen kívül elnöke az Or­vosegyesület orr-, gége- és fülé­szeti szakosztályának is. A magyar-olasz kulturális kap­csolatok megteremtője Rómában, mint a napilapok is megírták, most nyílt meg a ma­gyar képzőművészek kiállítása. A kiállítást az olasz király nyi­totta meg, aki órák hosszat el­gyönyörködött a magyar művé­szek, festők és szobrászok váloga­tott alkotásaiban. Az első világ­háború után, mint ismeretes, majdnem minden évben bemutat­koztak a magyar képzőművészek a művészetek klasszikus hazájá­ban, Itáliában. Milano . .. Ve­lence . . . Róma . .. Ugyanakkor eljöttek hozzánk az olasz képző­művészek új mesterei is. Meg­érdemelt, szép sikert arattak min­dig a magyar művészek Itáliában — hiszen sok ott kiállított magyar alkotás került Mussolini és a ki­rály tulajdonába, mint aho­gyan az új olasz festő- és szobrász­­generáció budapesti bemutatko­zása is élmény volt a művészet­­rajongók és szakértők számára . . . Ezeknek a magyar-olasz kulturális kapcsolatoknak kiépítője kezdet­től fogva Gerevich Tibor dr, a Pázmány Péter-tudom­ányegye­­tem tanára, az európai hírű művészettörténész . . . Gerevich Tibor dr hosszú éveket szentelt a magyar-olasz kulturális kapcso­latok megteremtésének és hogy sikeres munkát végzett, ezt az eddigi eredmények bizonyítják... Gerevich Tibor dr édesapja kiváló matematikus és tanügyi író volt. Érthető tehát, hogy a fiú is a tudományos pályát választotta. Tanulmányait Kassán, Budapes­ten és Berlinben végezte. 1906- ban a milánói világkiállítás mű­vészeti zsűrijének tagjává válasz­tották, két évvel később a Nem­zeti Múzeum szolgálatába lépett. 1911-ben a budapesti egyetemen magántanárrá habilitálták, majd katedrát kapott, amelyről a ke­resztény archeológiát és az álta­lános művészettörténetet adja elő. Gerevich Tibor dr az olasz festő­művészet egyik legkiválóbb és legalaposabb ismerője. Számos ta­nulmánya jelent meg, főleg a neoklasszicizmusról, magyar és olasz lapokban. Nagyértékű­ az a tanulmánya, amelyet a bolognai festészetről írt. Egyidőben szer­kesztette az Országos Magyar Régészeti Társulat évkönyvét is és több önálló művészettörténeti munkája jelent meg . . . Gerevich Tibor úr most ünnepelte életének 60. évfordulóját s ezen az év­fordulón szeretettel köszöntötték mindazok, akik tudják, milyen nagyértékű munkásságot végzett eddig is tudományos pályáján. A norvég miniszterelnök Vidkun Quisling norvég poli­tikus mint aktív katonatiszt kezd­te pályáját. Az első világháború idején, még a cári Oroszországban, mint katonai attasé működött, a cári birodalom összeomlása után a norvég külügyminisztérium egyik megbízottja volt, és éveket töl­tött az akkor már forradalmak által felszántott orosz földön. Az orosz bolsevista forradalom is ott érte. A vörös rémuralmat azonban, amely kezdetben teljes erővel tombolt, mint semleges megfigyelő nem bírta sokáig. A külügyminisztériumtól leváltását kérte, visszatért Norvégiába, hogy nyomban hazatérése után mint aktív katonatiszt megindítsa Nor­végiában a bolsevista-ellenes moz­galmat. A különböző jobboldali lapokban írt antibolsevista cik­kel nagy feltűnést keltettek a norvég szociáldemokraták köré­ben. De ugyanakkor nagy hatással voltak főleg a norvég katonák tiszti és altisztikarára. 1931-ben Norvégia hadügy­minisztere lett. Mindössze félévig volt hadügyminiszter, de ez a kevés idő is elég volt számára, hogy bolsevista-ellenes mozgalmát kibővítse és a hadsereg vezetőit, a tisztikart és az altiszteket meg­szervezze. 1932-ben merényletet követtek el ellene. A merénylők a szélsőbaloldali frakciókból kerül­tek ki. Tervük nem sikerült. Egy évvel később megalakította a „Nasjonal Samling” nevű szélső­jobboldali pártját, amely, bár mandátumhoz nem jutott, mégis irányító szerepet töltött be a norvég politikai életben. 1940 tavaszán, a mostani vi­lágháború kezdetén, amikor a német csapatok megszállták Nor­végiát, Quisling és pártja, a „Nas­jonal Samling” vette át Norvégia politikai irányítását. Miután a király és a baloldali kormány el­hagyta az országot, ma Quisling mint miniszterelnök, a német ható­ságokkal egyetértően, vezeti az ország ügyeit. Legutóbb Berlinbe utazott, ahol a német államfér­fiakkal megtárgyalta Norvégia to­vábbi szerepét, amely a mostani világháborúban még reá vár. Ber­lini útja alkalmával Quislinget Hitler kancellár is fogadta.

Next