Tolnai Világlapja, 1942. április-június (44. évfolyam, 13–25. szám)
1942-06-17 / 24. szám
CL hét Jean&ana Czettler Jenő, aki ismeri a magyar föld problémáit Kevés olyan tudósunk van, mint Czettler Jenő dr, akinek a neve szinte egybeforrott a magyar mezőgazdasági szociálpolitikával. Az áldott magyar föld és a föld népének problémája érdekelte őt már akkor, amikor beiratkozott az egyetemre. Egyetemi tanulmányait a budapesti egyetemen kezdte és a berlini egyetemen fejezte be, amelyen már főleg közgazdasági és szociálpolitikai tanulmányokat folytatott és August Meltzennek, a világhírű agrártörténésznek egyik belső munkatársa volt. Huszonhat éves korában a földművelésügyi minisztérium mezőgazdasági munkásosztályán működött, ahol a mezőgazdasági szociálpolitikát a gyakorlatban ismerte meg. Néhány évvel később hosszabb tanulmányainkat tett Németországban, Dániában, Svédországban. Külföldön a mezőgazdasági szövetkezetek működését vizsgálta. Az első világháborúban, miután mint Pest vármegye gazdasági bizottságának előadója sokat foglalkozott a katonai behívások következtében előállott munkáshiány megszüntetésével, tagja lett a hadseregfőparancsnokságnak és a hadügyminisztérium mellett működő legfőbb gazdasági tanácsnak. Az 191S-i forradalom előtt mint a Magyar Társaság főtitkára tevékeny részt vett azokban a mozgalmakban, amelyek az ország belső összeomlását akarták megakadályozni. Megalakította a Magyar Gazdaszövetséget, amelyet a kommunisták feloszlattak, ő azonban a forradalmak után újjászervezte. 1919-ben az egyetem közgazdaságtudományi karán a szövetkezeti politika nyilvános tanárává nevezték ki. 1924—25-ben a közgazdasági kar dékánjává választotta, majd az újjászervezett műegyetemen a mezőgazdasági és állatorvosi kar agrárpolitikai és gazdaságtörténeti tanszékét foglalta el. Az első nemzetgyűlés idején pártpolitikával is foglalkozott. De a parlamentben is mindig a gazdasági kérdések érdekelték. Felszólalásait, beszédeit a Ház minden oldalán nagy figyelemmel kísérték. Az 1927. évi országgyűlésen a Ház egyik alelnöki tisztségét töltötte be, Dr. Czettler Jenőt, aki ma 63 éves, a műegyetemi hallgatók, a „diákjai” nagyon szeretik. Az ő előadásaiból ismerik csak meg valóban, mit is jelent, milyen óriási nemzetépítő ereje van a humusznak, a magyar földnek. lr. vitéz Tátrallyay (Wein) Zoltán A kormányzó nevezte ki a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem orr-, gége- és fülklinikájának igazgatótanárává . . . 55 éves korában került vitéz Tátrallyay (Wein) Zoltán dr. a klinika élére dr. Lénárt Zoltán professzor helyébe, aki áldásos munkássága után nyugdíjba ment. A méltó utód, vitéz Tátrallyay (Wein) Zoltán orvosi családból származik. Édesapja, dr. Wein Manó, szintén nagynevű orvos volt. A fia 1910-ben szerezte meg az orvosi diplomát és már egyetemi hallgató korában működött Pertik professzor intézetében mint gyakornok. Amikor orvosi diplomáját megkapta, Dollinger tanárhoz került és az európai hírű professzor mellett kezdte meg sebészi pályáját. Néhány évvel később külföldön folytatta tanulmányait Londonban, Párizsban, Bécsben a leghíresebb orvosprofesszorok vezetése alatt mint fül-, orr- és gégespecialista szerzett magának nevet . . . Kitört az első világháború. Vitéz Tátrallyay (Wein) Zoltán dr. bevonult és mint orvos az összeomlásig teljesített szolgálatot. Két évig a harctéren, a tűzvonalban volt, egy évig tábori kórházban működött, majd a komáromi helyőrségi kórház sebészeti osztályának, később pedig a budai helyőrségi kórház fül-, orr- és gégeosztályának vezetője lett Számos hadi kitüntetést kapott, ezért 1936-ban vitézzé is avatta a kormányzó s ugyanakkor mint tartalékos ezredorvos törzsorvosi címet kapott. 1925-ben a Vöröskereszt Erzsébet-kórház fül-, orr- és torokszakosztályának vezető főorvosa lett — ezt az osztályt ma is vezeti, — négy évvel később pedig a Pázmány Péter Tudományegyetem magántanárává habilitálták. 1936-ban lett egyetemi tanár. Hazai és külföldi szaklapokban számos tanulmánya jelent meg, tudományos munkásságán kívül azonban írt népszerű könyveket is, amelyek a „Szülők Könyvtáráéban jelentek meg; a fül-, orr- és torokbajok gondozásáról ám ezekben az írásaiban a szülőknek tanácsot. Dr. vitéz Tátrallyay (Weln) Zoltán az Igazságügyi Orvosi Tanács tagja és több más szakegyesületen kívül elnöke az Orvosegyesület orr-, gége- és fülészeti szakosztályának is. A magyar-olasz kulturális kapcsolatok megteremtője Rómában, mint a napilapok is megírták, most nyílt meg a magyar képzőművészek kiállítása. A kiállítást az olasz király nyitotta meg, aki órák hosszat elgyönyörködött a magyar művészek, festők és szobrászok válogatott alkotásaiban. Az első világháború után, mint ismeretes, majdnem minden évben bemutatkoztak a magyar képzőművészek a művészetek klasszikus hazájában, Itáliában. Milano . .. Velence . . . Róma . .. Ugyanakkor eljöttek hozzánk az olasz képzőművészek új mesterei is. Megérdemelt, szép sikert arattak mindig a magyar művészek Itáliában — hiszen sok ott kiállított magyar alkotás került Mussolini és a király tulajdonába, mint ahogyan az új olasz festő- és szobrászgeneráció budapesti bemutatkozása is élmény volt a művészetrajongók és szakértők számára . . . Ezeknek a magyar-olasz kulturális kapcsolatoknak kiépítője kezdettől fogva Gerevich Tibor dr, a Pázmány Péter-tudományegyetem tanára, az európai hírű művészettörténész . . . Gerevich Tibor dr hosszú éveket szentelt a magyar-olasz kulturális kapcsolatok megteremtésének és hogy sikeres munkát végzett, ezt az eddigi eredmények bizonyítják... Gerevich Tibor dr édesapja kiváló matematikus és tanügyi író volt. Érthető tehát, hogy a fiú is a tudományos pályát választotta. Tanulmányait Kassán, Budapesten és Berlinben végezte. 1906- ban a milánói világkiállítás művészeti zsűrijének tagjává választották, két évvel később a Nemzeti Múzeum szolgálatába lépett. 1911-ben a budapesti egyetemen magántanárrá habilitálták, majd katedrát kapott, amelyről a keresztény archeológiát és az általános művészettörténetet adja elő. Gerevich Tibor dr az olasz festőművészet egyik legkiválóbb és legalaposabb ismerője. Számos tanulmánya jelent meg, főleg a neoklasszicizmusról, magyar és olasz lapokban. Nagyértékű az a tanulmánya, amelyet a bolognai festészetről írt. Egyidőben szerkesztette az Országos Magyar Régészeti Társulat évkönyvét is és több önálló művészettörténeti munkája jelent meg . . . Gerevich Tibor úr most ünnepelte életének 60. évfordulóját s ezen az évfordulón szeretettel köszöntötték mindazok, akik tudják, milyen nagyértékű munkásságot végzett eddig is tudományos pályáján. A norvég miniszterelnök Vidkun Quisling norvég politikus mint aktív katonatiszt kezdte pályáját. Az első világháború idején, még a cári Oroszországban, mint katonai attasé működött, a cári birodalom összeomlása után a norvég külügyminisztérium egyik megbízottja volt, és éveket töltött az akkor már forradalmak által felszántott orosz földön. Az orosz bolsevista forradalom is ott érte. A vörös rémuralmat azonban, amely kezdetben teljes erővel tombolt, mint semleges megfigyelő nem bírta sokáig. A külügyminisztériumtól leváltását kérte, visszatért Norvégiába, hogy nyomban hazatérése után mint aktív katonatiszt megindítsa Norvégiában a bolsevista-ellenes mozgalmat. A különböző jobboldali lapokban írt antibolsevista cikkel nagy feltűnést keltettek a norvég szociáldemokraták körében. De ugyanakkor nagy hatással voltak főleg a norvég katonák tiszti és altisztikarára. 1931-ben Norvégia hadügyminisztere lett. Mindössze félévig volt hadügyminiszter, de ez a kevés idő is elég volt számára, hogy bolsevista-ellenes mozgalmát kibővítse és a hadsereg vezetőit, a tisztikart és az altiszteket megszervezze. 1932-ben merényletet követtek el ellene. A merénylők a szélsőbaloldali frakciókból kerültek ki. Tervük nem sikerült. Egy évvel később megalakította a „Nasjonal Samling” nevű szélsőjobboldali pártját, amely, bár mandátumhoz nem jutott, mégis irányító szerepet töltött be a norvég politikai életben. 1940 tavaszán, a mostani világháború kezdetén, amikor a német csapatok megszállták Norvégiát, Quisling és pártja, a „Nasjonal Samling” vette át Norvégia politikai irányítását. Miután a király és a baloldali kormány elhagyta az országot, ma Quisling mint miniszterelnök, a német hatóságokkal egyetértően, vezeti az ország ügyeit. Legutóbb Berlinbe utazott, ahol a német államférfiakkal megtárgyalta Norvégia további szerepét, amely a mostani világháborúban még reá vár. Berlini útja alkalmával Quislinget Hitler kancellár is fogadta.