Tolnai Világlapja, 1942. július-szeptember (44. évfolyam, 26–39. szám)
1942-07-01 / 26. szám
A magyar vöröskeresztes ápolónők főnökasszonya „Mindent meggondoltam, mindent megfontoltam ...” Van egy generáció, amely emlékszik, míg e generáció utódai csak hallottak arról a történelmi nevezetességű plakátról, amelyet I. Ferencz József magyar király és osztrák császár írt alá és ezek a plakátok ott fehérlettek százával, ezrével az ország minden városának hirdető oszlopain, a házak falán . . . A többit tudjuk. Tudjuk, hogy e történelmi nevezetességű plakát kiragasztása után megindultak a virágos, daloló katonavonatok Délre, Északra, Keletre és négy éven át lángban állott a világ fele . . . Hány esztendeje annak? Huszonnyolc. . . Nos, ekkor jegyezte el magát egy egész életre báró Apor Gizella azzal a szamaritánus pályával, amelyre rálépnek mindazok, akik magukra öltik a Vöröskereszt kék vagy fehér köpenyét. Nemes, gazdag lélek és végtelen nagy emberszeretet kell ehhez a pályához. Beteget ápolni, szenvedőknek gyógyító irt adni,és — ha dörögnek az ágyak, ropognak a fegyverek, — ott állni, virrasztani a sebesültek ágya mellett a kórházakban, akár itthon, akár pedig kint a harctereken . . . Báró Apor Gizella 28 évvel ezelőtt vállalkozott erre az önfeláldozó munkára . . . Otthagyta erdélyi otthonát — a háromszéki Sepsikőröspatak községben született — és miután elvégezte az ápolónői képesítéshez szükséges tanfolyamokat, az első világháború kezdetén kórházvonatokon teljesített szolgálatot. Amikor a doberdói fennsíkon is eldördültek az ágyúk , báró Apor Gizella a déli harctérre került és a villachi hadikórházban lett beteg és sebesült harcosainak mentőangyala . . . Amikor Szerbiát megszállották a központi hatalmak csapatai, Belgrádban, a tábori kórházban, ápolta a magyar és német sebesülteket. . . Aztán Oroszországba ment, ahol a magyar hadifoglyok ezrei sínylődtek. Aztán jött a katonai összeomlás. A front felbomlott. ... A Kárpátoknál a Székely Hadosztály megkísérelte az ellenállást . . . Báró Apor Gizella ekkor román fogságba került ... A fogságból félév múlva szabadult meg . . . Aztán Trianon, az úgynevezett „béke”. Báró Apor Gizella az Erzsébet-kórházhoz került mint oktatótestvér, közben külföldi tanulmányútra ment. 1935-ben a Magyar Vöröskereszt ápolónői szaktanfolyamának vezetője, két évvel később pedig országos főnökasszony . . . Hosszú éveken át végzett áldásos, önfeláldozó munkásságáért számos kitüntetést kapott. Többek között tulajdonosa a Koronás Arany Érdemkeresztnek a vitézségi szalagon. Ma, amikor újra lángokban áll az egész világ és messzi orosz földön vívják harcaikat a magyar honvédek, a Magyar Vöröskereszt teljes gépezetével ismét a helyén áll. A hivatásos ápolónők százai — kilencvenen már a fronton vannak — és az önkéntes ápolónők ezrei teljesítik honleányi kötelességüket. Ezt a lelkes, önfeláldozó női gárdát irányítja ma báró Apor Gizella, akinek egyik testvére, báró Apor Gábor vatikáni követünk, a másik pedig báró Apor Vilmos győri püspök, író, műfordító, tanár Az első világháború előtti években, amikor főleg a színdarabokról írt kritika külön irodalmi műfajnak számított, a közönség mindig nagy élvezettel olvasta azokat a kritikákat, amelyeket Sebestyén Károly írt. Ezek a kritikák tárgyilagos írások voltak, a bírálóra nem volt befolyásai sem a színház, ahol a darabot bemutatták, sem a bemutatott darab írójának személye — fiatal-e az illető, vagy már beérkezett, — mint ahogyan őszintén mondott véleményt a színészek játékáról is, akár ismerte őket, akár nem. Kis, remekbe öntött írások voltak Sebestyén Károly színházi kritikái, amelyek először még a Hákosi Jenő által szerkesztett „Budapesti Hírlap”-ban jelentek meg, majd később a német nyelven megjelenő világlapban, a „Pester Lloyd”-ban . . . Sebestyén Károly ugyanebben az időben, mint fiatal tanár értékes pedagógiai és tudományos munkásságot is folytatott. Lipcsében, Berlinben is tanult. Színházi kritikáira felfigyelt az akkori kultuszkormányzat is és 1912-ben a Szíművészeti Akadémia tanárává nevezte ki. A magyar színészgárda mai elitje szolgáltatta hallgatóságát. Újságírói, tanári működése mellett mint műfordító is az elsők között fogad helyet. Többek között Ibsen örökbecsű színművét, a „Peer Gynt”-et is ő ültettte át magyar nyelvre és ha a darabot bármelyik színház újítja is fel, az ő időtálló fordításában játsszák. Sebestyén Károly, aki most ünnepli 70. születésnapját, ma is tevékeny munkásságot fejt ki, főleg lexikonok szerkesztése körül. Tanítónőből az Operaház örököse,ílja Budanovits Máriáról van szó, aki tanítónőnek indult el Szabadkáról és a M. Kir. Operaház örökös tagja lett. Néhány nappal ezelőtt megkapta az Operaház aranygyűrűjét és a kultuszminiszter elismerő levelét abból az alkalomból, hogy 25 éve tagja az Operaháznak. . . . Budanovits Mária édesapja Szabadkán volt tankerületi főigazgató, abban a városban, ahol Kosztolányi Dezső, a korán elhúnyt nagy költőnk, is nevelkedett. Budanovitsék és Kosztolányiék — Kosztolányi Dezső édesapja is iskolai igazgató volt — rokonságban vannak egymással. Kosztolányi Dezső unokaöccse Brenner József volt, aki Csáth Géza név alatt sok szép novellával gazdagította a magyar irodalmat, mint zeneszerző is szép eredményeket ért el és tragikus körülmények között halt meg. A Budanovits-, a Kosztolányi- és a Brenner-család összejárt. A Budanovits-gyerekek heten voltak. Mind a heten dalos madárkák. De a legszebben közülük Mária énekelt, akit kislánykorában Mariskának hívtak. Csáth Géza meg is mondta neki, hogy operaénekesnőnek kell lennie . . . Mária-Mariska vágyott is erre a pályára, de szülei leintették. Édesapja, mint nagynevű, szigorú pedagógus beíratta a tanítónői képezdébe, amelyet Mária kitüntetéssel el is végzett. Amikor azonban már kezében volt a tanítónői oklevél, édesapja mégis csak beleegyezett abba, hogy leánya beiratkozzék a Zeneművészeti Főiskolára. Harmadéves növendék volt, amikor először lépett fel az Operaház színpadán . . . Tomboló siker. Egy új mezzoszopránt fedeztek fel Budanovits Máriában. Az új tehetségre felfigyelt a külföld is. Hívták Berlinbe, New- Yorkba — Budanovits Mária azonban hű maradt első sikerének színhelyéhez, a budapesti Operaházhoz. Csak vendégszerepelni járt külföldre. Bécs, Bayreuth, Firenze stb. közönsége sokszor ünnepelte a kiváló magyar művésznőt. 1934-ben Hóman Bálint kultuszminiszter az Operaház örökös tagjává nevezte ki. Egy tízéves fiú álla alá szorította a hegedűt... ötven évvel ezelőtt a Nemzeti Zenede pódiumán egy pöttömnyi gyerek szorította álla alá a hegedűt és eljátszotta Bériot IX. hangversenyét ... A kis hegedűművész Kresz Géza volt, aki ma a Zeneművészeti Főiskola tanára és a Nemzeti Zenedének élete első zeneművészi sikere színhelyének főigazgatója . . . Kresz Géza édesapja dr. Kresz Géza volt, a Budapesti Önkéntes Mentőegyesület megalapítója és igazgatója. Családjában a művészeteket, különösen a zeneművészetet hagyományosan ápolták és szerették. Kresz Géza 1900-ban a budapesti kegyesrendi gimnáziumban érettségizett s ugyanakkor a Nemzeti Zenedében, ahol Gobbi, Arányi és Hubay Jenő tanítványa volt, művészi oklevelet kapott. 1902-ben már Belgiumban, majd Párizsban folytatta tanulmányait, és a legnevesebb francia művészekkel nyilvános kamarazene-hangversenyeken szerepel. Első önálló hangversenyét Bécsben adja, utána hangversenykörútra indul. . . Budapest, Belgium, Anglia, Németország. 1907. nyarán az ostendei nagy zenekar szólistája és hangversenymestere. 1915-ben Berlinben él, ahol rövidesen a berlini filharmonikusok első hangversenymestere lesz. Ebben az időben több megtisztelő állást kínálnak fel számára. Bréma a városi filharmonikusok hangversenymestere, Würzburg városa a bajor állami zenekonzervatórium igazgatói állását, aztán Dortmund, Köln stb. hasonló állásokat ajánlott fel Kresz Gézának ... Őt azonban akkor már kötötte amerikai szerződése. 1925- ben három neves amerikai művésszel kvartettet alakított, amely tíz év alatt az amerikai kontinens egyik legelső vonósnégyesévé fejlődött. Ez a vonósnégyes az Atlanti óceán partjaitól le a Csendes-óceánig, minden évben 70— 80 koncertet adott. . . Washingtonban, Bostonban, majd New- Yorkban, Ravelnek, a nagy francia zeneköltőnek bemutatkozóestéjén szintén szerepel az a vonósnégyes, amelyet Kresz Géza szervezett meg . . . Műsoraiban úgy szóló, mint kamarazenei szereplések alkalmával előtérben állandóan a magyar zeneművészek vannak túlsúlyban. Hubay, Dohnányi, Kodály, Bartók stb . .. A külföldi közönség sok magyar zeneszerző művét Kresz Gézától hallotta először . . . Kresz Gézát 1935-ben nevezték ki a Zeneművészeti Főiskola tanárává, majd néhány évvel később a Nemzeti Zenede főigazgatója lett. Kresz Gézát, mint kiváló zeneművészt és pedagógust, most ünnepelték születésének 50. évfordulója alkalmából. Ott, azon a helyen ünnepelték növendékei, barátai s zenei életünk reprezentánsai, ahol tízéves korában először illesztette álla alá a hegedűt, hogy eljátsza Bériot IX. hangversenyét — nagy sikerrel. Báró Apor Gizella (Arien felv.) Sebestyén Károly (Arien felv.) Budanovits Mária (Arien felv.) Kresz Géza (Arien felv.) Dr