Tolnai Világlapja, 1942. július-szeptember (44. évfolyam, 26–39. szám)

1942-07-01 / 26. szám

A magyar vöröskeresztes ápolónők főnökasszonya „Mindent meggondoltam, min­dent megfontoltam ...” Van egy generáció, amely emlékszik, míg e generáció utódai csak hallottak arról a történelmi nevezetességű plakátról, amelyet I. Ferencz József magyar király és osztrák császár írt alá és ezek a plakátok ott fehérlettek százával, ezrével az ország minden városának hir­dető oszlopain, a házak falán . . . A többit tudjuk. Tudjuk, hogy e­­ történelmi nevezetességű plakát kiragasztása után megindultak a virágos, daloló katonavonatok Délre, Északra, Keletre és négy éven át lángban állott a világ fele . . . Hány esztendeje annak? Huszonnyolc­. . . Nos, ekkor je­gyezte el magát egy egész életre báró Apor Gizella azzal a szama­ritánus­ pályával, amelyre rálép­nek mindazok, akik magukra öl­tik a Vöröskereszt kék vagy fehér köpenyét. Nemes, gazdag lélek és végtelen nagy emberszeretet kell ehhez a pályához. Beteget ápolni, szenvedőknek gyógyító irt adni,és — ha dörögnek az ágyak, ropognak a fegyverek, — ott állni, virrasztani a sebesültek ágya mellett a kórházakban, akár itthon, akár pedig kint a harc­tereken . . . Báró Apor Gizella 28 évvel ezelőtt vállalkozott erre az önfeláldozó munkára . . . Ott­hagyta erdélyi otthonát — a háromszéki Sepsikőröspatak köz­ségben született — és miután elvégezte az ápolónői képesítés­hez szükséges tanfolyamokat, az első világháború kezdetén kór­házvonatokon teljesített szolgála­tot. Amikor a doberdói fennsíkon is eldördültek az ágyúk , báró Apor Gizella a déli harctérre ke­rült és a villachi hadikórházban lett beteg és sebesült harcosainak mentőangyala . . . Amikor Szer­biát megszállották a központi hatalmak csapatai, Belgrádban, a tábori kórházban, ápolta a magyar és német sebesülteket. . . Aztán Oroszországba ment, ahol a magyar hadifoglyok ezrei síny­lődtek. Aztán jött a katonai összeomlás. A front felbom­lott. ... A Kárpátoknál a Székely Hadosztály megkísérelte az ellen­állást . . . Báró Apor Gizella ekkor román fogságba került ... A fog­ságból félév múlva szabadult meg . . . Aztán Trianon, az úgy­nevezett „béke”. Báró Apor Gi­zella az Erzsébet-kórházhoz ke­rült mint oktatótestvér, közben külföldi tanulmányútra ment. 1935-ben a Magyar Vöröskereszt ápolónői szaktanfolyamának ve­zetője, két évvel később pedig országos főnökasszony . . . Hosszú éveken át végzett áldásos, ön­feláldozó munkásságáért számos kitüntetést kapott. Többek kö­zött tulajdonosa a Koronás Arany Érdemkeresztnek a vitézségi sza­lagon. Ma, amikor újra lángokban áll az­­ egész világ és messzi orosz földön vívják harcaikat a magyar honvédek, a Magyar Vöröskereszt teljes gépezetével ismét a helyén áll. A hivatásos ápolónők százai — kilencvenen már a fronton vannak —­ és az önkéntes ápoló­nők ezrei teljesítik honleányi kö­telességüket. Ezt a lelkes, önfel­áldozó női gárdát irányítja ma báró Apor Gizella, akinek egyik testvére, báró Apor Gábor vati­káni követünk, a másik pedig báró Apor Vilmos győri püspök, író, műfordító, tanár Az első világháború előtti évek­ben, amikor főleg a színdarabok­ról írt kritika külön irodalmi műfajnak számított, a közönség mindig nagy élvezettel olvasta azokat a kritikákat, amelyeket Sebestyén Károly írt. Ezek a kritikák tárgyilagos írások voltak, a bírálóra nem volt befolyásai sem a színház, ahol a darabot bemutatták, sem a bemutatott darab írójának személye — fiatal-e az illető, vagy már beérkezett, — mint ahogyan őszintén mondott véleményt a színészek játékáról is, akár ismerte őket, akár nem. Kis, remekbe öntött írások voltak Sebestyén Károly színházi kri­tikái, amelyek először még a Hákosi Jenő által szerkesztett „Budapesti Hírlap”-ban jelentek meg, majd később a német nyelven megjelenő világlapban, a „Pester Lloyd”-ban . . . Sebestyén Károly­ ugyanebben az időben, mint fiatal tanár értékes pedagógiai és tudo­mányos munkásságot is folyta­tott. Lipcsében, Berlinben is ta­nult. Színházi kritikáira felfigyelt az akkori kultuszkormányzat is és 1912-ben a Szíművészeti Aka­démia tanárává nevezte ki. A magyar színészgárda mai elitje szolgáltatta hallgatóságát. Újság­írói, tanári működése mellett mint műfordító is az elsők között fog­ad helyet. Többek között Ibsen örökbecsű színművét, a „Peer Gynt”-et is ő ültettte át magyar nyelvre és ha a darabot bármelyik színház újítja is fel, az ő időtálló fordításában játsszák. Sebestyén Károly, aki most ünnepli 70. születésnapját, ma is tevékeny munkásságot fejt ki, főleg lexikonok szerkesztése körül. Tanítónőből az Operaház örökös­e,ílja Budanovits Máriáról van szó, aki tanítónőnek indult el Szabad­káról és a M. Kir. Operaház örökös tagja lett. Néhány nappal ezelőtt megkapta az Operaház arany­gyűrűjét és a kultuszminiszter el­ismerő levelét abból az alkalom­ból, hogy 25 éve tagja az Opera­­háznak. . . . Budanovits Mária­ édesapja Szabadkán volt tankerületi fő­igazgató, abban a városban, ahol Kosztolányi Dezső, a korán el­­húnyt nagy költőnk, is nevelke­dett. Budanovitsék és Koszto­­lányiék — Kosztolányi Dezső édesapja is iskolai igazgató volt — rokonságban vannak egymással. Kosztolányi Dezső unokaöccse Brenner József volt, aki Csáth Géza név alatt sok szép novellával gazdagította a magyar irodalmat, mint zeneszerző is szép eredmé­nyeket ért el és tragikus körül­mények között halt meg. A Buda­novits-, a Kosztolányi- és a Brenner-család összejárt. A Buda­­novits-gyerekek heten voltak. Mind a heten dalos madárkák. De a legszebben közülük Mária énekelt, akit kislánykorában Ma­riskának hívtak. Csáth Géza meg is mondta neki, hogy operaénekes­nőnek kell lennie . . . Mária-Ma­­riska vágyott is erre a pályára, de szülei leintették. Édesapja, mint nagynevű, szigorú peda­gógus beíratta a tanítónői képez­­débe, amelyet Mária kitüntetéssel el is végzett. Amikor azonban már kezében volt a tanítónői oklevél, édesapja mégis csak bele­egyezett abba, hogy leánya be­iratkozzék a Zeneművészeti Fő­iskolára. Harmadéves növendék volt, amikor először lépett fel az Operaház színpadán . . . Tomboló siker. Egy új mezzoszopránt fe­deztek fel Budanovits Máriában. Az új tehetségre felfigyelt a kül­föld is. Hívták Berlinbe, New- Yorkba — Budanovits Mária azonban hű maradt első sikerének színhelyéhez, a budapesti Opera­házhoz. Csak vendégszerepelni járt külföldre. Bécs, Bayreuth, Firenze stb. közönsége sokszor ünnepelte a kiváló magyar mű­vésznőt. 1934-ben Hóman Bá­lint kultuszminiszter az Operaház örökös tagjává nevezte ki. Egy tízéves fiú álla alá szorította a hegedűt... ötven évvel ezelőtt a Nemzeti Zenede pódiumán egy pöttömnyi gyerek szorította álla alá a hege­dűt és eljátszotta Bériot IX. hangversenyét ... A kis hegedű­művész Kresz Géza volt, aki ma a Zeneművészeti Főiskola tanára és a Nemzeti Zenedének élete első zeneművészi sikere szín­helyének­­ főigazgatója . . . Kresz Géza édesapja dr. Kresz Géza volt, a Budapesti Önkéntes Mentő­egyesület megalapítója és igaz­gatója. Családjában a művészete­ket, különösen a zeneművészetet hagyományosan ápolták és sze­rették. Kresz Géza 1900-ban a budapesti kegyesrendi gimnázium­ban érettségizett s ugyanakkor a Nemzeti Zenedében, ahol Gobbi, Arányi és Hubay Jenő tanít­ványa volt, művészi oklevelet ka­pott. 1902-ben már Belgiumban, majd Párizsban folytatta tanul­mányait, és a legnevesebb francia művészekkel nyilvános kamara­zene-hangversenyeken szerepel. Első önálló hangversenyét Bécs­ben adja, utána hangverseny­­körútra indul. . . Budapest, Bel­gium, Anglia, Németország. 1907. nyarán az ostendei nagy zenekar szólistája és hangversenymestere. 1915-ben Berlinben él, ahol rövi­desen a berlini filharmonikusok első hangversenymestere lesz. Ebben az időben több megtisz­telő állást kínálnak fel számára. Bréma a városi filharmonikusok hangversenymestere, Würzburg vá­rosa a bajor állami zenekonzerva­­tórium igazgatói állását, aztán Dortmund, Köln stb. hasonló állásokat ajánlott fel Kresz Gézá­nak ... Őt azonban akkor már kötötte amerikai szerződése. 1925- ben három neves amerikai mű­vésszel kvartettet alakított, amely tíz év alatt az amerikai kontinens egyik legelső vonósnégyesévé fej­lődött. Ez a vonósnégyes az Atlanti óceán partjaitól le a Csen­des-óceánig, minden évben 70— 80 koncertet adott. . . Washing­tonban, Bostonban, majd New- Yorkban, Ravelnek, a nagy fran­cia zeneköltőnek bemutatkozó­estéjén szintén szerepel az a vo­nósnégyes, amelyet Kresz Géza szervezett meg . . . Műsoraiban úgy szóló­, mint­ kamarazenei sze­replések alkalmával előtérben ál­landóan a magyar zeneművészek vannak túlsúlyban. Hubay, Doh­­nányi, Kodály, Bartók stb . .. A külföldi közönség sok magyar zeneszerző művét Kresz Gézától hallotta először . . . Kresz Gézát 1935-ben nevezték ki a Zeneművé­szeti Főiskola tanárává, majd néhány évvel később a Nemzeti Zenede főigazgatója lett.­­ Kresz Gézát, mint kiváló zene­művészt és pedagógust, most ünnepelték születésének 50. év­fordulója alkalmából. Ott, azon a helyen ünnepelték növendékei, barátai s zenei életünk reprezen­tánsai, ahol tízéves korában elő­ször illesztette álla alá a hegedűt, hogy eljátsza Bériot IX. hangver­senyét — nagy sikerrel. Báró Apor Gizella (Arien felv.) Sebestyén Károly (Arien felv.) Budanovits Mária (Arien felv.) Kresz Géza (Arien felv.) Dr

Next