Tolnai Világlapja, 1942. július-szeptember (44. évfolyam, 26–39. szám)

1942-07-08 / 27. szám

KATA MALACA IRTA SZALAY LÁSZLÓ A buckák, rétek, ga­bona­tengerek és ku­koricások között fész­kelő tanyavilágnak is megvannak időnként, a maguk általános feltűnést és szóbeszéd tárgyát jelentő, úgy­nevezett szenzációi. Csakhogy ezek nem annyira erkölcsi kró­nikák, aminek a vá­­rosok szüleményei, ha­nem a természet világából, az állat- és a növényéletből fölmerülő különleges­ségek. Ami ugyanis az embereket illeti: a tanyák világában kényszerítő a jó er­­kölcs. Mert ott mindenkinek az élete és viselkedése nyitott könyv, amelyből szomszédai akadálytalanul olvashatnak. Pontosan tudják, hogy mikor fekszik és mikor kel, mit tesz-vész naphosszat és hogy éjtszaka alszik-e vagy csak szimu­lálja az alvást. Még ez az utóbbi körülmény sem ma­radhat titokban. Mert ha, teszem azt, nyalka kocsis vagy a Bodor-tanyán és a sötétség leple alatt át akarsz csellen­geni a Pereszlényi-tanya öregbéresének a Mariska lányához, akkor át kell oson­nod a Gál- meg a Gyonicza-tanya bír­toktestén, amit az óber ebek okvetlenül észrevesznek és olyan eszeveszett uga­tással kísérnek át a határukon, hogy a környező összes tanyákon fölébrednek, elkezdenek az ágyban fülelni és ponto­­san megállapítják, hogy te. Csicsó Pista — és senki más — átkacsáztál a Bodor­tanyából a Pereszlényi-tanya öreg bére­sének a Mariska lányához... Hogy mért ilyen körülményesen!... Azt is megmondom. Elsősorban is azért, mert a tanyai ku­tya hajszálig tudja, hogy a négy világ­táj felé meddig terjed a gazdája jószág­teste. Éspedig tudja onnét, mert látja folyton, hogy meddig szántják-vetik, művelik, legeltetik a tanyához tartozók a tanya körül a földet. Amikor hát a másik jószágtesten a kutyák — mint gyanús idegen leh­angolót — eszeveszett ugatással végigkísérnek, a szomszédos birtok kutyái már eléd szaladnak a ha­tárra, s amint átlépsz a mezsgyén, át­vesznek azoktól és iszonyú ordítással kí­sérnek. Gyerünk csak tovább. Amikor így a második tanya kutyái is átvesznek, a dunnáé ágyban már azt is tudják­, honnét Indultál el és ki vagy. Mert lelki szemükkel látják az Irányt: Gál-tanya, Gyem­orc-tanya, — a még előbbi Bodor-tanyán a kutyák nem ugat­tak, — tehát ott van a hazád... Már most hogy* állapítják meg a sze­mélyeket! Könnyen! A Bodor-tanyán — ahonnét uraló elindulásodat már meg­állapították — ezek laknak: a gazda, aki fiatal házas, két apró gyerekkel — az nem megy éjtszaka leh­angolni. Az egyik bérese félszerpű agglegény, a másik meg hatvan körü­li, törődött házas. Ezek is in­kább alszanak. Na, ki gyüszmökölhet hát!... Csak te! Csicsó Pista, nyalka kocsislegény! A Maris személye sem maradhat titok. Annyit már tudunk, hogy a Gyenicze-kutyák után a Pereszlényi-kutyák nem vettek át, nem ugattak meg, tehát ott valaki a kutyákat becsukta vagy lein­tette, hogy ne verjék föl az ugatásukkal a tanyát, az mikor besurransz. És vájjon ki pisszenthette le a kutyákat, ha nem a Maris, amikor rajta kívül csak három bajuszos vénasszony köhécsel a Peresz­lényi-tanyán... Ne is próbálj hát ta­nyán könnyűvérűsködni, mert csak rá­fizetsz. Még a jobbik eset, ha csak azt fogják rád, hogy „jegyben" jársz. Sze­relmi szenzációkat hoz a tanyák világá­ban ne keress!• Azért kerülnek portverő históriák itt is. Amiről sokáig beszélnek, nevetnek, vagy szörnyülködnek rajta az emberek. Ilyen eset volt, teszem, az a mi Bandi nevű szamarunk lovaglás ügye egy nádi farkassal. Amely szívdöglesztő eset so­káig izgatta a kedélyeket. Azzal kezdődött a história, hogy Hu­hajtó, a juhászunk — akinél már sok­kal különb embereket is akasztottak — nekiállt kukoricát kapálni ahelyett, hogy a birkákat terelgette volna. Huhaj­­tónak ugyanis a kommenciójához tar­tozott egy hold kukoricaföld is, mint dukánc­u, de azzal a föltétellel, hogy am­íg azt kapálja, addig a nyájat a fe­lesége legelteti. Mármost mi történt. Hithajtó, hogy minél elébb végezzenek, befogta az asz­­szonyt is kapálni, a nyáj őrzését meg a mindössze hat éves Misa nevű fiára bízta. Legeltetett hát a dugónyi gyerek — már amennyire a zsenge korától tel­lett­ -i­s a nyáj, bogarászós közben, meg­érkezett a rét szélére. A rét közepén ott fészkelt kilenc anya­nyi kölykével a nádifarkas. Régi ism­e­­rője és makacs vágyakozója a nyájnak, amelytől azonban a hórihorgas Sun ajtó vasas dorongja távoltartotta. De ma aztán mit látott: Sóhajtó helyett egy kis száraz ággal holmi apró gyerek terel­gette a birkákat, aki minden egyébnek látszott, csak félelmesnek nem. Itt az alkalom a boldogulásra — vi­csorogta a beste és rárohant a nyájra. V­igyázot­t GRAMOFONOK ÉS LEMEZEK újak, használtak Régi ssasst vsufiok, cserélünk is

Next