Tolnamegyei Közlöny, 1875 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1875-08-04 / 31. szám

31. szám. Szegzárd, szerda augustus 4-én. Harmadik évfolyam 1875. TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Előfizetési díj: Szerkesztői iroda: Fejős-ház. Egész évre ..........................4 frt. Kiadóhivatal: Hirdetsi díj: Félévre ...................................2 frt. Háromhasábos petit sor 10 kr. Megjelen minden szerdán. Szegzárdon Széchen­yi-utcza 172. szám. Bélyegdíj minden igtatáskor 30 kr. Egyes példány ára 10 kr. Szegzárd, 1875. julius 31. Ma végeztettek be a Mayer-Arlow-féle tan- és nevelőinté­zetben a második félévi vizsgák. A vizsgákra vendégekként megjelenteket először is kelle­mesen lephette meg a tágas, világos, szellőzőkkel ellátott szép három tanterem, melyeket a tulajdonosok a kor követelte igé­nyeknek megfelelőleg, költséget nem kímélve, igazi ü­gybuzgó­­sággal párosult áldozatkészséggel építtettek föl. — Nem külön­ben elismerést érdemel a tulajdonosok azon törekvése, mel­lyel tanodájokat a kellő taneszközökkel, oly mérvben látják el, mi­szerint avval e tekintetben versenyző akár nyilvános, akár ma­gán ily nemű intézetet egyhamarjában alig találunk. Mielőtt a vizsgák eredményéről ítéletet mondanánk, legyen szabad néhány megjegyzést tennünk. Ha valahol , úgy a magántanintézetekben nehéz a külön­féle igények sokoldalú behatása mellett azon irányt megtartani, melyet az egyedül jogosult s állami törvények által előirt igé­nyek jelölnek ki.­ • S ha a fölnevezett intézetet gáncsolás érheti, az csak e szempontból s azért történhetik, hogy abban a törvény által elő­irt s már­is túl bő tananyagon fölül még több tantárgy is tanít­tatott. És ennek következményeként észlelhető aztán a nem csu­pán­­ tündöklésre számított vizsgáknál — minők ezek is voltak — azon eredmény, hogy miután a túlságosan sok tananyag a gyermeki értelmet túlterheli, az egyes, talán épen legéletbevá­góbb tantárgyakban nem érhető el a kellő alaposság; a sok mindenfélével való elfoglaltságnak fölületesség lévén a természe­tes következménye.­­ S így bármennyire óhajtanók is, hogy a gyakorlati életben oly szükséges számtan, vagy a jellemkép­zésre oly hatékony történettan stb. kiválóbb gondban részesít­­tessék, óhajunk teljesedést nem nyerhet, miután ezeken kívül a tantárgyak egész régiója lép föl részint törvény által támoga­tott, részint az egyes szülők által támasztott követelésével. Észlelésünk a vizsgákon arról győzött meg, miszerint a há­rom működő tanító tanításának jellegét nem az elavult rend­szer beemléztetési módszere, hanem az okszerű értelemfejlesztés adja meg. Arra van az olvasásnál is a fősúly fektetve, hogy az olvasottak taglalása az értelmezés és elemzés egész körére ki legyen terjesztve. Általán jól sikerülteknek mondhatók a lefolyt vizsgák, ha a siker meghatározásában azon elv vétetik mérvül, miszerint a jó viszga nem a perorálásban és dictióban, hanem az értelmes feleletekben áll. Ily értelemben nyilatkozott a jelenvolt szülők egyike is, ki egyszersmind a megyei iskolatanács tagja s ki az elnöklő hely­beli prépost urnak a tanítókhoz intézett elismerő nyilatkozatát e szavakkal zárta be: „adjon Isten a hazának több ily derék tanítókat. “ Meg kell még említenünk, miszerint az intézetben a fiuk úgy, mint a leányok külön-külön órákban rendes tornatanítás­ban is részeltettek s az ebből tartott vizsga örvendetesen meg­lepő eredményt tüntetett föl; mert a szabad gyakorlatokban úgy­mint az eszközökön való tornázásban általán szép ügyesség, sőt némelyek részéről igazi bravour volt észlelhető. Nem tehetjük, hogy az érdeklett szülők részéről hallhatott némely megjegyzésekre ne reflectáljunk. . A kath. tanonczok hittanitására nézve kétféle véleményár­nyalat látszik az illető korokban uralkodni. Ugyanis vannak, a­kik sokalják, mások ismét keveslik azt, amit a gyermekek a hittanból tanulnak. Az elsőkkel szemben hosszú értekezést kellene írnunk val­­­láserkölcsi oktatás és nevelés szükséges voltáról, mire sem időnk, s­em terünk itt nincs ; az utóbbiakat pedig legyen szabad tiszte­lettel figyelmeztetnünk, hogy sziveskedje­nek arra reflectálni, s miszerint az iskolai­ és házi nevelés egymást kölcsönösen kie­gészíteni vannak hivatva s valamint elmeileg bizonyos fokú értelmi előkészültséget, hoznak az iskolába lépő gyermekek hazul­ról magukkal, úgy föl­tételezte­tik, miszerint az anyai gyengéd .gondosság a gyermeki kedélynek már otthon megadja azon val­lási alapot, melyre az iskola tovább épít; továbbá az iskolai vallás-erkölcsi oktatás nincs hivatva az otthon, a családi körben végzendő s például a reggeli vagy esték­ stb. imákban hatá­rozódó vallási gyakorlatokat s egyéb mindenesetre már a gyer­mekkorban kezdendő vallási cselekményeket közvetlenül ve­zetni. Méltán nyilvánuló aggodalmat kelt a szülőkben az, miszerint a gyermekek igen sok időt töltenek az iskolában, mi a fárasztó szellemi munka mellett a testi fejlődést akadályozza s komolyan veszélyezteti. Hisszük, hogy az intézet tulajdonosoknak sikerülene az ezen bajon való segítés mikéntjét eltalálni. Összefoglalva a vizsgákon észleltek affihl keltett vélemé­nyünket, nem gondoljuk, hogy ne lennénk szigorúan hívek az igaz­sághoz, midőn állítjuk, miszerint az intézet az iránta támaszt­ható igényeknek megfelel s ha még nincs a tökély azon szín­vonalán, melyet tőle sokan vártak, azt csak a kezdet nehézsé­geivel küzdő egy évi fiatalságának lehet és kell tulajdonítani; azonban bír mindazon föltételekkel, melyek biztos reményt nyúj­tanak leendő fölvirágoztatásához s hivatva leend Szegzárdnak különösen nőnevelési ügyében hasznos tényezőként szerepelni. Viszonválasz Marhauszer Imre bonyhádi igazga­tótanár úrnak. Örvendek a helyreigazításnak, a mennyiben helyreigazítás, a czá­­folatnak amennyiben czáfolat. A­mit ön e lapok 28-ik­­ számában a bony­hádi intelligentiának az ottani gymnasium iránti érdeklődéséről, az iparos osztály magyarosodásáról mond, erre szívemből mondom: Amen, úgy legyen. A többit azonban nem hagyhatom megjegyzés nélkül. Én nem szól­tam magyar és német tanulókról, mert tudom, hogy érzelemre nézve mindnyájan magyarok; arról is meg vagyok győződve, hogy magyarul tudás tekintetében is magyar akar lenni még az a 16 „német“ is. Azon­ban nem erről szól az értesítő statistika táblázata. Ennek czélja volna, mint rovatfejezete mutatja, feltüntetni, hány tanuló „anyanyelve“ azonos az intézet anyanyelvével, hányé idegen ? Én nem a nevek hangzásátvet­

Next