Tolnamegyei Közlöny, 1875 (3. évfolyam, 2-52. szám)
1875-10-27 / 43. szám
^ XIp"■/I 43. szám. Szegzárd, szerda October 27-én. Harmadik évfolyam 1875. TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Kiadóhivatal: Szegzárdon Széchenyi-utcza 172. szám. Szerkesztői iroda: Fejős-ház. Ihrdetsi díj : Három hasábos petit sor 10 kr. Bélyegdíj minden igtatáskor 30 kr. Egész évre Előfizetési <íj: ...............................4 frt. Félévre ......................... Megjelelt minden szerdán. 2 frt. Egyes példány ára 10 kr. 4 i [UNK]BARTAL GYÖRGY. (1875. October 25.) Ma kora reggel villámgyorsasággal terjedt el a megdöbbentő hír, hogy Bartal György volt kereskedelmi és közlekedési miniszer folyó évi October 25-én reggeli 4 órakor jobblétre s penderült. Hónapok óta elkészülve varánk már a megrendítő csapásra, mely elsőrendben megyénket, másodrendben, de nem kevesebb mértékben az országot sújtá. Nyilt titok volt, hogy a betegség, mely az évszázadra alkotott erős testet megtámadó, gyógyíthatlan. Mindenki aggódva suttogott felőle, mindenki tudta, mindenki bánatos arczczal adá tovább a híreket a halálos betegség egyes phasisairól s mégis midőn a catastrófa bekövetkezett, a meglepetés, a kételkedés ült mindenfelé az arczokon. A természet nagy alkotása tehát ledőlt! A nagy szellem elköltözött! A sors megkoronázta működését. Küzdött tőrét,vele egész életén keresztül s letörve őt az élet delén, diadalmasan ütő milliók szivébe a részvét okozta fájdalmak Elborul a lélek, ha visszagondol azon sokat hányatott életre, mely neki osztályrészül jutott; a sok indokolatlan méltánytalanságra, mely csak egyedül számára burjánzott kiváló mértékben az ország fogékony talajában. Még szép ifjú volt, midőn a forradalom hullámai magokkal ragadák. Megtette hazafius kötelességét. Mások is megtették s a szabadságharcz bukta után könnyü szerrel megszabadultak az üldözésektől. Ő, mint az üldöző sors kiválasztottja, hónapokon át hurczoltatott, internáltatott s éveken át minden lépése a titkos kémek seregétől volt ellenőrizve. Mégis megyéje fiai tőle nyertek a sors csapásai, a hazafiui bánat közt erőt; az ő örökké mosolygó arczából merítettek bátorságot s kitartást; az ő demosthenesi ajkairól nyerték az annyira szükséges vigaszt. S midőn az átkos korszak bűneinek terhe alatt összeroskadni készült, feledve szenvedéseit, nem tartva lépései következményeitől, ismét bátran, felemelt mosolygó arczczal, az aggódás legkisebb jele nélkül ott állt a sorok élén; küzdött, bátorított, vigasztalt, magával nem törődve. A hazafiság oly fényes múltja után váljon igazuk volt-e azoknak, kik az átmeneti korszakban, midőn ama római hősként hazája megmentése végett, a mély nyílásba veté magát, hogy azt áthidalja, — kérdjük igazuk volt-e azoknak, kik abban az időben oly felületesen követ dobtak reá? Mi akkor is bíztunk benne, mert ismertük O önmegtagadással teljesíté hazafiui munkáját s később nagyszavu hazafiak, kik akkor a hazafiatlanság bélyegét sütték reá, magok proclamálták az opportunitás jelszavát, melyet előbb ő képviselt s melyet benne kárhoztattak. Utóbb egy pillanatra úgy látszott, hogy az üldöző sors békét hagy neki. Felemelte őt a tehetségeihez mért fényes polczra. A korona tanácsosai közt foglalt helyet, hogy áldásos működését folytathassa. Fényes napját azonban ismét fellegek boríták el, mert szokott őszinteséggel és nyíltsággal tört pálczát azok felett, kik neki ezt nem tudták elfelejteni. Megkapta ugyan az elégtételt, hogy legkonokabb ellenei most már ugyan az általa jelzett uton haladnak, de már akkor későn volt. A nagy lélek ép volt ugyan, de a sokat szenvedett test összeroskadt a sohasem mutatott lelki bánat terhe alatt. Az a fényes hazafiság, az a sokoldalú ismeret, az a ragyogó ékesszólás, az a mindenen átható lángész, az már mind, — mind a múlté! Nem halljuk többé gyüléstermünk minden zugába elható csengő hangját; nem gyönyörködünk a szép férfias arcz mosolygó kinyomatán; nem hangzanak fel termeink azon mély államférfim gondokat takaró gondtalan nevetéstől, mely bánatos időkben mindenünk volt. Ez már mind, — • mind a síré! Boruljon le ravatalára, boruljon le megszentelt poraira mindaz, ki valaha érdemetlenül bántotta és vétett ellene! Ejtsen egy fájó könnyet az elszállt nagy lélek földi maradványaira s a nemzet ilymódon kiengesztelheti szellemét, emléket, olyan emléket emelhet neki minőt — — — megérdemel !!! Baríinai.