Tolnamegyei Közlöny, 1876 (4. évfolyam, 4-52. szám)
1876-02-23 / 8. szám
&. szám. Egész évre Bülőfizetési díj: . . . . . . . 4 frt. Félévre . ..............................2 frt. Megjelen minden szerdán. Egyes példány ára 10 kr. Szegzárd, szerda február 23-án. Negyedik évfolyam 1876. TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Kiadóhivatal: Szegzárdon Széchenyi-utcza 172. szám. Szerkesztői iroda: Fejes-ház. Hirdetési díj: Háromhasábos petit sor 10 kr. Bélyegdíj minden igtatáskor 30 kr. A kisbirtokosok országos földhitelegyesületéről. (Levelek a szerkesztőhöz.) Folyó évi január 26-án kiadott b. lapja 4-ik számában jelent meg egy terjedelmes czikk, mely egyrészt örvendetes ,ami jelét képezi annak, hogy mennyire kész megnyitni hasábjait az oly fontos kisbirtoki földhitelügy számára, másrészt azonban azt árulja el, hogy a kérdéses czikkírója téveszmékből indult ki s ennek következtében elfogadhatlan, helybe nem hagyható következtetésekre jutott. A tárgyilagosság szoros határain belül maradva, távol a vitatkozási kedvtől felszólalásunk czélja nem egyéb, mint eloszlatni a felmerült aggodalmakat az e téren legilletékesb szakférfiak nézetei alapján, amelyek előtt, ha nem is feltétlenül, de nyomós érveik tekintetbevétele után mégis készségesen meghajolni kell. Czikkíró a „Szegzárdi Népbank“ álláspontjára lépve, úgy látszik, Ítéletében vakon indult az után ; e vidéki Intézet határozatát tartva szem előtt, utólagosan illesztette ahhoz érveit; úgy tett, mint az, ki nem vesz kalapot, mely fejére való, hanem fejét illeszti a megvett kalaphoz. Czikkiró elválasztja a diagnosist az uralkodó baj orvoslására ajánlott gyógyszertől. Azt jónak találja, ez utóbbit pedig helyteleníti. Saját kifogásai helyett azonban utal a „Szegzárdi Népbankénak a tervezett kisbirtoki földhitelegyesülethez csatlakozási kérdésénél elfoglalt álláspontjára. ” Nagyban s egészben helyesli a központi egyesület s a mezőgazdasági előlegegyletek közti összefüggést, de azt hiszi, „hogy a központ működése czélt tévesztett oly kiviteli módozatokkal, amelyek javaslatban foglalvák.“ Először is a zálogleveleket czélszerűtlennek és káros hatásúnak mondja, nehéz, sőt veszteséggel járó eladásuk s árfolyam különbözeteik miatt. Ami a zálogleveleknek a jelzáloghitelnél alkalmazhatóságát illeti, az iránt már tisztában vannak az illetékes szakférfiak. Maga Schulze-Delitzsch is a Reiffeisen-féle „előlegezési pénztárakéról szólva, melyek, mint tudnivaló, a kisbirtoki hitel kielégítésével foglalkoznak, és a parasztbirtok természetét és a kisbirtokosok fizetési képességét tartva szem előtt, így nyilatkozik a záloglevelekről: „Hier nach stellt sich unten den Beleihungsarten für den Grund oder Immobiliar Kredit als die praktisch am meisten zweckentsprechende die zuerst durch die sogenannten Pfandbriefs-Systeme seit dem vorigen Jahrhundert in Preussen eingeführte dar.“ A záloglevél rendszer egyedüli módja annak, hogy minél több tőke szereztessék a földhitel kielégítésére. Sem kész tőkékkel alapított földhitel-bankok, sem pedig magán tőkepénzesek igénybe vételére számított hitelintézetek nem képesek a földhitelt állandóan kielégíteni, amazok kész tőkéiket elhelyezvén, az annuitások czímén befolyó törlesztési összegekre kénytelenek szorítkozni, ezek pedig egyátalán nem számíthatnak elégséges forrásokra a létező tőkeszegénység mellett. A ki ismeri a záloglevelek eladásánál követett eljárást, mely abból áll, hogy maga az illető intézet saját érdekéből igyekszik azokat eladni s hogy az soha sem ad zálogleveleket a kölcsönvevő kezébe, nehogy annak járatlansága folytán azok minmindenfelé hurczoltassanak s ennek következtében elértéktelennedjenek, ismételve mondjuk, hogy aki mindezt tudja, az kétség nélkül nem fogja a zálogleveleket az eladás nehézsége és költségessége miatt „a szegény falusi emberre hasznavehetetlennek“ mondani, miként azt a czikkbe téve. Idejárul még az, hogy az alapszabályi tervezetben említett „beváltók“-kal nem is jön érintkezésbe a kölcsönvevő , az ebből vont következtetés is tehát teljesen elesik. A záloglevelek árfolyamának ingadozása alapjuk változatlansága miatt csakis a földérték csökkenése esetén ölthet nagyobb mérveket; de miután itt nem az egyes lekötött birtokok értékcsökkenése, hanem általában a földérték csökkenés a mérvadó s erre most, midőn a gazdálkodás a kisbirtoki hitel leendő dotatiója folytán mindig belterjesebb leend, nincs kilátás Fn figgelemmérvű ingadozásra, illetőleg, tetemes árcsökkenésekről szó sem lehet. Valószínű, hogy záloglevelek eleintén alacsony áron fognak elkelni, de emiatt nem szabad azoktól visszariadnunk , mert ugyanez történt minden más záloglevélnél is, de ha erre el is lehetünk készülve, egyúttal el kell készülve lennünk arra is, hogy miután az egyesület zálogleveleire nézve a más intézetek nyújtotta garanciákon kívül még egyet az egyletek, illetőleg azok tagjainak kölcsönös és egyetemleges jótállását is nyújtja, az új záloglevelek a többieknél szívesebben fognak vásároltatni és árukban gyorsabban emelkedni. Amennyiben pedig a kölcsönvevő sokalja a névleges záloglevél értékét és az annak ára közti különbözetet, mi szinleg drágítja a kölcsönt,ossza fel e veszteségét kölcsöne tartama szerint 20—30 évre s csakhamar meg fog győződni a felől, hogy az kölcsönét y3-ad vagy legfeljebb 12%-al tette drágábbá. Czikkíró rosszalja, hogy csak szövetségi egyletek tagjai kaphatnak jelzálog-kölcsönt. E kifogásnál sokáig időzni felesleges volna , mert még a nem szakértő is belátja, hogy ily egyletek a tagok köcsönös és egyetemleges jótállása nélkül fenn nem állhatnak. A törzsbetétek önmagukban véve elégtelenek arra, hogy teljes biztosítékul szolgálhassanak. Aztán nem kívánjuk mi a szövetségi egyleteket csak kölcsönadó és közvetítő eszközöknek tekintetni és ezzel lerontani azon erkölcsi hatásukat, amelyet az önsegély és a takarékosság elveinek gyakorlása, illetőleg megvalósítása által tőlük várunk. Kérdjük különben, hogy ugyan ki alapítaná az ily egyleteket s ki vétetné fel magát annak tagjává, ha mint nem tag, bárki is élvezné minden jótállási kötelezettség elvállalása nélkül a tagsági jogokat ? Jegyezze meg magának a czikkiró, hogy igy nem jött még létre semminemű egyesület. Czikkiró kifogásolja a törlesztési kölcsönök minimumát, mi 200 írtban van megállapítva. E kifogás helyén volna, ha a tervbe vett kisbirtoki földhitelszervezet csak hosszú idejű törlesztésijelzálog-kölcsönöket adna, de miután a szövetségi egyleteknek adott működési szabadság