Tolnamegyei Közlöny, 1883 (11. évfolyam, 1-54. szám)

1883-12-03 / 50. szám

XI. évfolyam. Megjelen: hetenkint egyszer, vasárnap. Kiadóhivatal: Széchenyi­ utcza 172-ik szám, hova az előfizetések, hirdetmé­nyek és felszólamlások kül­dendők. Egyes példányok ugyanitt kaphatók Közigazgatási, társadalmi, tanügyi és közgazdasági hetilap. Tolnamegye törvényhatóságának, az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitó-egyletnek és a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. Külön kiadás, 50. szám, Szegzárd, 1883. deczember 3. Előfizetési árak: Egész évre ............6 frt — kr. Félévre ................3 „ — 1 Negyedévre .... I „ 50 „ Egyes szám­ára 12 kr. Szerkesztő lakása: Szegzárdon Fejős-ház, hova a lap szellemi részét illető közle­mények intézendők. Nyílttól­: 4 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosan számíttatnak." A rétszilas-szegzárdi ifjí helyi érdekű vasút megnyitása 1883. deczember hó 1-én. Ha valami idegen, ki helyi viszonyainkat nem ismeri, bevetődnek most siómenti közsé­geink s Tolnamegye székvárosa, Szegzárd falai közé; ha minden érdeklődéstől menten szemlélné a nyüzsgő sokaságot, mely ünnepies öltözetben, örömtől és megelégedéstől sugárzó arczczal, ál­lomásonként, harsogó zeneszóval vonul száza­dunk nagy találmánya: a gőzkocsi elé; ha hal­laná a lakosság „éljen“ riadalmát s az ünnepi szónokok jól megválogatott nagy mondásait, — bizonyára vállat vonva, iparkodnék kijutni a körből, mely álomlátások talajává alakult s mely természetellenes kitörések színhelyévé vált! Pedig mindaz, a­mi nálunk történik, ter­mészetes folyománya egy keserves múltnak; kö­vetkezménye­ket vissza nem kívánt évtized nyo­morúságainak. Már ezelőtt húsz évvel élt a siómenti köz­ségek lakosainak szivében a remény, hogy so­rába..léíL-az_firszág- azon tbistyemfik, melyek, .a_ vasúti összeköttetés áldásait élvezik; már akkor mérnök-sereg raja lepte el a Duna völgyét, kik kijelölték a vonal irányát, meghatározták az ál­lomások helyeit s megtettek minden műszaki előmunkálatot, midőn egy szép reggel, mint a vándormadarak serege, elszálltak egy más vi­dékre, hagyva maguk után tört reményeket, nagyfokú boszankodást és kipótolhatatlan űrt. S ez a játék húsz hosszú év alatt ismétlő­dött még háromszor; ugyanazon hit, ugyanazon remények és ugyanazon csalódások között. Midőn már azután negyedszer merült fel az eszme, akkor már nagyon kevesen hittek benne. Legbuzgóbb harczosainak egy része már beleunt az emberi dolgokkal foglalkozásba és ment abba a boldogabb hazába, hol nincs szük­ség a vasútra. Mások tompa nyugalomba merültek s ábrándozónak tartották, ki még a vasút létreho­zásának eszméjével foglalkozott. S csak kevesen voltak, kik a csalódások után is bíztak, kik az elvesztett játszmát újra kezdték s kik az ügyért a kedvezőtlen előzmé­nyek daczára is lelkesülni tudtak. És éppen akkor, midőn legkevésbbé vár­ták, lett abból kézzel fogható valóság. Csakhogy sok munka, fáradtság s áldo­zatnak kellett megelőznie. Az ellenkező érdekek cultiválása folytán vi­lággá szórt gyanúsítások s a szenvedély jelene­­tezte sértegetések tengerében szellemi martyrsá­­got kellett szenvednie az ügyszeretetnek. De minden nehézség megtört a szívós akarat és kitartás; minden akadály visszapattant a lelkesedés aczél pajzsáról! S így lett a húsz éves ábrándból 'valóság! S minthogy a természet változhatatlan törvénye úgy rendeli, hogy a véghez vitt munka után bekövetkezni szokott megelégedettség arány­ban áll a teljesítésre fordított erővel: innét az aránytalan nagy öröm és lel­kesedés. Azért édes magyarom, ha kinevetnek is, te csak örülj az eredménynek,­­ mert van okod reá! Boda Vilmos. A rétszilas-szegzárdi helyi érdekű vasút megnyi­tása alkalmával lefolyt ünnepélyességek leírását a következőkép adjuk: A külön vonatok. Az engedélyesek üzleti igazgatója: T­h­a­l­y Emil úr a szegzárdi meghívottak részére, hogy ne kelljen a hat­vannégy kilométernyi utat Sárbogárdig, a forgalomnak átadott szárnyvasút végpontjáig, kocsin megtenni, egy külön vonatot állíttatott össze, kik is ös­szesen tizen, folyó hó 1-én reggeli 7 órakor indultak el Szegzárdról élükön Perczel Dezső alispánnal és P­al­ugy­ay Gusztáv kir. törvényszéki elnökkel. A társaság, útközben gróf Széchenyi Sán­dor, Bernrieder József, br. Budnyánszky Iván és Sztankovánszky János urakkal szaporodva, kedélyes hangulatban 11 óra 21 perczkor érkezett Sárbogárdra s alig négy perczre rá berobogott az ottani állomásra a magyar államvaspálya öt gyönyörű salon kocsijából ös­szeállított vonat, mely a megnyi­tásra érkező budapesti vendégeket hozta magával. A budapesti különvonattal érkezett és később fel­szállt vendégek a következők voltak: Andrássy Aladár gróf üzleti bizottsági elnök, P­e­r­c­z­e­l Béla curiai elnök, Palla­vici­ni Ede őrgróf vezérigaz­gató, Odeschalcby Gyula herczeg, országgyű­lési képviselő, Eszterházy László herczeg, V­i­­zsolyi Gusztáv országgyűlési képviselő, Hege­dűs Imre, Toszt Gyula miniszeri osztálytaná­csosok, Vörös László ministeri titkár, B­i­h­á­r­y Sándor ministeri tanácsos, Hercz Gyula építé­szeti igazgató, T­h­a­l­y Emil üzleti­ igazgató, L­o­s­­k­a­y MT­T- s kir.­­főmérnök, K­üvy Antal kir. fel­­ ügyelő, Vasatkó Alajos czeczei földbirtokos, Nagy Kálmán sárbogárdi szolgabíró, dr. P­i­u­f­­sich Frigyes ügyvéd, Bitter Frigyes, Grasser Antal, Kellemfy Károly, főfel­ügyelők, Gradl Sándor felügyelő, Schmidt Gyula, Lilék Gyula osztály­mérnökök, P­er­czel Ferencz tisztviselő , H­e­r­tl Pál ma­gánzó, Takács Lajos titkár, M­a­s­z­á­k Hugó hirlapíró , D­é­r­y Béla országgyűlési báró Jeszenszky János földbirtokos, képviselő, Csapó Vilmos kamarás, Jeszenszky J­óz­sef báró, Apponyi Sándor gróf és Bernrieder László földbirtokosok, Döry Zsigmond kamarás, Döry Jenő, Berg Vilmos báró föld­­birtokosok, Jeszenszky Sándor báró megyei tisztviselő, Kováts László és Forster Zsig­mond földbirtokosok, Simonovits Béla és Libeszberg Gyula titkárok. A kölcsönös köszöntések, bemutatások megtör­ténte után, a külön vonatokkal érkező összes vendégek helyet foglaltak a sárbogárdi vasúti állomás két nagy termében terített asztaloknál és a nagy fényűzéssel ki­szolgált villásreggelit elköltötték a következő étlap szerint: Dejeuner le 1. Dezembre 1883. Bouillon. Bosbif ii Fan­­glais. Páté de foie — gras et Galantines du canard sauvage­­ la gelée. Poulets et levrants rolis. Saladé de petits pois­­ la vinaigrettes. Fourte il la Dobos. Fromages. — Noszraélyi. Budai sashegyi. Thé. — Servi par Mr. Dobos C. Joseph | Sárbogárd. Ezután a zászlókkal és virágkoszorukkal tökélete­sen elborított mozdony elébe­­ állíttatott az öt szalon ko­csinak s a vonat megindult czélja felé. Az első állomás hol a vonat délután 1 órakor megállt C­z­e­c­z­e volt. A nemzeti lobogókkal feldíszí­tett állomási épület előtt nagy számú érdeklődőktől kör­nyezve Mészáros János czeczei református lelkész üdvözölte a vonatról leszállt vendégeket, egy a maga egyszerűségében is emelkedettnek jellemezhető beszéd­del. Alapos tájékozottsággal és helyes sorrendben em­lítette fel a tényezőket, kiknek a vasút létesítése kö­szönhető, — s reményének adott kifejezést, hogy az illetők a pálya fejlesztésére figyelmet fognak fordítani. Andrássy Aladár gróf meleg hangon mondott kö­szönetet­­ megtisztelő fogadtatásért s a vonat újra megindult pályáján. Vaj­t­ár­a érve vig zene szóval fogadtattak a ven­dégek és Kiss József ottani esperes plébános szóno­kolt, kiemelve hogy V­a­j­t­a árpádkori telep és éltette a királyt, kinek uralkodása 36-ik évfordulója összeesik a vasút megnyitási napjával. Andrássy Aladár gróf rögtönözve találóan felelt reá, hogy a vasút ismeret­terjesztő hatását igazolja ezen csak most köztudomásra jutott körülmény is, és re­ményének adott kifejezést, hogy a vasút által a község gyarapodásnak indul. Míg a szónoklatok kicseréltet­tek, a vendégsereg nagy része érdekkel nézte a szép­­­­sége és az által, hogy Zichy Jenő gróf az ipar­mu­­seum számára lefényképeztette, hírnévre vergődött Far­­­kas Mária vajtai hajadont. A következő n­a­g­y­d­o­r­o­g­i állomáson az a mulatságos eset történt meg, hogy a vonatnak a jelzett idő előtt egy negyed órával történt megérkezése folytán 4 nagy számú fogadó közönség szaladva foglalta el ki­jelölt helyét, de ez nem akadályozta meg, hogy a fo­gadtatás impozánssá fejlődjék. Huszonnégy fehérbe öltö­zött leány állta körül virág­koszorúkkal kezében D­a­r­ó­­czy Tamás paksi szolgabírót, ki egy csinosan összeállí­tott üdvözlő beszédben éltette a vasút létesítése körül kiváló érdemeket szerzett Perczel Dezső alis­pánt és Andrássy Aladár grófot, találóan ki­­emelve, hogy másutt a vasút létesítette a czivilizációt, míg nálunk ez utóbbinak köszönhető a vasút létrejötte. B­u­s' M­i­h­á­l­y nagy-doroghi birónak egyszerű, de me­leg hangon elmondott üdvözlő szavai után a nagy számú fiatalságot a harsogó trombitaszó csakhamar tánczra buzdította s mig a fővárosi vendégek a szép népünnepet kedvtelten nézték, az alatt a nagy-doroghi polgárok egy­­része a salon kocsik belsejét tekintette meg s nem győ­zött az ott kifejtett fényűzésen csodálkozni. Kölesd-Tengeliczen Jeszenszky Já­nos báró a nagy számban egybegyült vidéki lakosság­tól környezve, a következő szavakkal üdvözölte Andrássy Aladár grófot: Méltóságos ur! ! Midőn ma, mint elvitázhatatlan tényt látjuk bero­­bogni e vonatot, mely még pár évvel ezelőtt csak vá­gyaink rejtekében gyenge szálon függő reménység jákL­­eev szebb jövőnek indokolt előérzete,hatja át kebleinket. Ily előérzet uralma alatt állva, üdvözlöm az itt egybe­gyűltek nevében méltóságodat, kit e szebb jövőnek első fecskéje, vasutunk első vonata röpített körünkbe. Üd­vözlöm a vállalkozó társulatnak jelenlevő vezérférfiait, kik megelégedéssel tekinthetnek ma már bevégzett mű­vekre. Üdvözlöm az egész diszes társaságot, mely jelen­létével az ünnepély fényét emeli. Áldás, szerencse kisérje e hazafias vállalatot! Le­gyen üzlete virágzó — működése gyümölcsöző ! Méltó­ságodat pedig éltesse a magyarok istene, hogy ily ünne­pélyes diszutazásokon hazánk más vidékein is még több­ször résztvehessen. Andrássy gróf köszönő szavai után a vo­nat elindult s kevés idő múlva Hidj­a-A­pátira ér­kezett, hol Garay Antal számtartó mondta az üd­vözlő szónoklatot a következő alakban: Méltóságos gróf ur ! Tisztelt uram ! Legyenek üdvözölve mélt. dr. Bésán János ur pusztaapáthi birtoka közepette; itt, hol ezelőtt 22 évvel egy szerény ember írón­ és jegyzőkönyvvel kezében járta be e vidéket, kutatva vizsgálva a talajt, a viszo­nyokat, hogy hol lehetne egy vasutat létrehozni, nyom­ban követte őt néhány buzgó mérnök műszaki szerek­kel, lejtmérőkkel, s lánczczal, buzgólkodtak az irány kijelölésével. S mi már szívből örültünk s bizton remél­tük, hogy lesz e megyének vasútja. De a lánczszem megszakadt, részint a megye közönyösségén, részint a nemzetgazdászati politikán hajótörést szenvedett. S hos­­­szú 20 évi vajúdás után e megyének néhány lelkes férfia újra kezébe vette a vasút ügyét, a véletlen úgy akarta, hogy ismét azon szerény ember, ki akkor egy­szerű mérnök, most e vállalatnak első hivatalnokával a szerződést megköthesse, s rövid hét hónap alatt a vas­utat kiépítette. Legyen üdvözölve teh­ét az engedélyező nmélt. magy. kir. ministerium, ki megadta e vasahra az enge­délyt. — Legyenek üdvözölve egyenként és összesen mind azok, kik tervezték és létre hozták e vasutat. — Legyenek üdvözölve, kik a közjónak meghozták a leg­nagyobb áldozatot, pénz és földben. — Legyen üdvö­zölve a mérnöki kar, ki érdes kézzel, verejtékes hom­lokkal, kapa, ásó-és pörölylyel kezében görnyedve végre­hajtó e szép, e hasznos müvet.— Légy üdvözölve te is, mint menyasszony felbokrétázott gőzparipa, ki e szerény helyet összekötöd e haza szivével. Légy üdvözölve, mert meghozád e haza jeles férfiúit, e megye hű fiait, kiket az Isten sokáig éltes­sen ! Vidd el őket rendeltetésed helyére, a székvárosba, a melyet összekapcsolúl a haza szivével, a magyarok Istene vezéreljen utadon, szerencsétlenség ne érjen soha — eredj, de ne állapodjál meg ott, hanem eredj mes­­­sze-messze földre, szágulj mint tűzparipa végig e haza szent földjén eredj le a tengerig és köss össze bennün­ket a világ legszabadabb népeivel, de ne hagyd utadon a szolgaság járma alatt nyögő népeket sem, vidd meg a szabadságot, a polgárosodást, a jólétet, a boldogságot és akkor milliók fogják áldani jöttedet, milliók áldása fog kisérni utadon, s millió alak fogja utánad kiáltani, éljen a haza! éljen a vasút! A gyújtó szavak hatása lelkesült éljenzés volt, melynek elhangzása után Andrássy Aladár gróf köszönő válaszában sikerülten adott kife­jezést azon reménynek, hogy miután a megszakadt lánczszem most már össze van fűzve, ennek üdvös ha­tása el nem maradhat. Hidja-Apátin feljegyzésre méltó volt azon körülmény, hogy Bésán János báró bir­toka egész hosszában a távirdaoszlopok zászlókkal vol­tak díszítve. Szintén nagy ovatióval fogadtattak a vendégek a tarna-m­ö­z­si állomásnál, hol Péchy József prépost a nála megszokott hévvel és lelkesedéssel üd­vözölte az érkezőket. Parti Laura, Rozmayer Paula, Brezlmayer Gizella és Molnár Gizella urhölgyek pedig egy hosszú nemzeti szalag­gal és felírással ellátott szép koszorút nyújtottak át Andrássy Aladár grófnak. A gróf meglepetve, öröm­teljes hangon mondott köszönetet, megjegyezve, hogy a vasút létrehozása körül neki érdemei nincsenek s igy a dicsérő hangokat magára nem alkalmazhatja, de Péchy prépost ur nem tágított s igy kénytelen volt a megtiszteltetést elfogadni. Ennek megtörténte után a folyton szaporodó ven­­déggektől zsúfolttá vált vonat megindult pályafutásának végczélja, Szegzárd felé. Megérkezés Szegzárdra. Szegzárdon a megye székvárosában már délután 2 órakor szálingóztak az emberek az állomáshoz, úgy, hogy négy órakor, mikor a vonat közeledett, a roppant ember­tömegtől nem lehetett a pálya­udvaron mozogni! 3 óra 30 perczkor jelentette az állomás­főnök, hogy a vonat Mözsre érkezett. A kíváncsiság a pályaudvaron hem­zsegő közönségben nőttön nőtt. Eleintén nem akartak mindenkit a perronra bocsájtani, de attól tartva, hogy ellenkező esetben a gyenge rácsozatot keresztül törik, szabad bemenést engedtek mindenkinek. Négy óra öt perczkor tűntek fel a lokomotív messze pirosló lámpásai. A megjelent tűzoltóság a néhány városi rendőrrel együtt alig tudott rendet tartani. Mind több meg több ember érkezvén a pályaudvarra, széltében-hosszában akartak rajta elhelyezkedni. Amint a bokrétázott, koszorúzott vo­nat a pályaudvarra beérkezett, a közönség részéről har­sány éljennel fogadtatott. A tűzoltóság sorfalát a kö­zönség egészen a vonatig tolta előre, úgy, hogy a ku­pékból leszállóknak alig jutott hely a kiszállásra. A kö­zönség minden egyes tagjának arczán felcsillámlott az öröm az első vonat szemlélésén. A vonaton érkezők közül a kilépés alkalmával a népszerűbbeket a közönség megéljenezte. Nagy nehezen sikerült a tűzoltóságnak egy kis helyet csinálni a megér­kezők számára, hogy némileg nyugodtan hallgathassák vé­gig dr. Szigeth Gábor árvaszéki elnöknek, mint a város megbízottjának, az érkezőkhöz tartandó beszédjét. Dr. Szigeth Gábor rokonszenves alakja, ügyes szónoklatai által már több alkalommal lekötötte a közönség figyelemét. A mostani beszédje is mintája volt a szép szónoklatoknak, és követezőleg hangzik: Méltóságos gróf úr! Uraim ! Szegzárd város lakossága részéről nekem jutott osztályrészül azon kiváló szerencse, hogy méltóságodat és azon kiváló férfiakat, a­kik ma városunkra nézve eme történeti nevezetességű napon eljövének hozzánk, hogy örömünkben osztozó társaink legyenek, a legszívélyeseb­­ben üdvözöljem. — Nem akarok ez alkalommal hosszú­ra fűzött hangzatos szavakat használni, nehogy türelmü­ket próbára tegyem : hála, elismerés és köszönet mind­azoknak, a­kik ezen vasút létesítésénél közrehatottak és az igaz magyar vendégszeretet szívélyességével mondott „Isten hozott“ mindnyájoknak, ez a két szó, meg az öröm és a lelkesedés im­ a nép ezrei ajkain — min­dent kifejez. Engedjék meg mégis, hogy habár csak pár szó­val is, mégis különösen is hálát és köszönetet mond­jak első sorban ő méltóságának gróf Andrássy Aladár urnak és azon férfiaknak, — név szerint Hercz Gyula lovag építési főigazgató, Thaly Emil üzleti igazgató, Pallavicini Ede őrgróf a hitelbank budapesti fiókjának elnöke és Mautner igazgató uraknak, a­kiknek köszön­hető kétségtelenül az, hogy ezen vasút ily rövid idő alatt, ily szépen és a kivánalmaknak ennyire megfele­­lőleg és úgy épült ki, hogy az, ha annak ideje elkö­­vetkezend­ő első rendű vasuttá is át lesz alakitható. Szívélyes üdvözletet mondok továbbá Szegzárd vá­rosa részéről azon kiváló férfiaknak, a kik ezen érven­ U^ÜLÜI­ I V fii.

Next