Tolnamegyei Közlöny, 1883 (11. évfolyam, 1-54. szám)
1883-12-03 / 50. szám
XI. évfolyam. Megjelen: hetenkint egyszer, vasárnap. Kiadóhivatal: Széchenyi utcza 172-ik szám, hova az előfizetések, hirdetmények és felszólamlások küldendők. Egyes példányok ugyanitt kaphatók Közigazgatási, társadalmi, tanügyi és közgazdasági hetilap. Tolnamegye törvényhatóságának, az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitó-egyletnek és a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. Külön kiadás, 50. szám, Szegzárd, 1883. deczember 3. Előfizetési árak: Egész évre ............6 frt — kr. Félévre ................3 „ — 1 Negyedévre .... I „ 50 „ Egyes számára 12 kr. Szerkesztő lakása: Szegzárdon Fejős-ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Nyílttól: 4 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosan számíttatnak." A rétszilas-szegzárdi ifjí helyi érdekű vasút megnyitása 1883. deczember hó 1-én. Ha valami idegen, ki helyi viszonyainkat nem ismeri, bevetődnek most siómenti községeink s Tolnamegye székvárosa, Szegzárd falai közé; ha minden érdeklődéstől menten szemlélné a nyüzsgő sokaságot, mely ünnepies öltözetben, örömtől és megelégedéstől sugárzó arczczal, állomásonként, harsogó zeneszóval vonul századunk nagy találmánya: a gőzkocsi elé; ha hallaná a lakosság „éljen“ riadalmát s az ünnepi szónokok jól megválogatott nagy mondásait, — bizonyára vállat vonva, iparkodnék kijutni a körből, mely álomlátások talajává alakult s mely természetellenes kitörések színhelyévé vált! Pedig mindaz, ami nálunk történik, természetes folyománya egy keserves múltnak; következményeket vissza nem kívánt évtized nyomorúságainak. Már ezelőtt húsz évvel élt a siómenti községek lakosainak szivében a remény, hogy sorába..léíL-az_firszág- azon tbistyemfik, melyek, .a_ vasúti összeköttetés áldásait élvezik; már akkor mérnök-sereg raja lepte el a Duna völgyét, kik kijelölték a vonal irányát, meghatározták az állomások helyeit s megtettek minden műszaki előmunkálatot, midőn egy szép reggel, mint a vándormadarak serege, elszálltak egy más vidékre, hagyva maguk után tört reményeket, nagyfokú boszankodást és kipótolhatatlan űrt. S ez a játék húsz hosszú év alatt ismétlődött még háromszor; ugyanazon hit, ugyanazon remények és ugyanazon csalódások között. Midőn már azután negyedszer merült fel az eszme, akkor már nagyon kevesen hittek benne. Legbuzgóbb harczosainak egy része már beleunt az emberi dolgokkal foglalkozásba és ment abba a boldogabb hazába, hol nincs szükség a vasútra. Mások tompa nyugalomba merültek s ábrándozónak tartották, ki még a vasút létrehozásának eszméjével foglalkozott. S csak kevesen voltak, kik a csalódások után is bíztak, kik az elvesztett játszmát újra kezdték s kik az ügyért a kedvezőtlen előzmények daczára is lelkesülni tudtak. És éppen akkor, midőn legkevésbbé várták, lett abból kézzel fogható valóság. Csakhogy sok munka, fáradtság s áldozatnak kellett megelőznie. Az ellenkező érdekek cultiválása folytán világgá szórt gyanúsítások s a szenvedély jelenetezte sértegetések tengerében szellemi martyrságot kellett szenvednie az ügyszeretetnek. De minden nehézség megtört a szívós akarat és kitartás; minden akadály visszapattant a lelkesedés aczél pajzsáról! S így lett a húsz éves ábrándból 'valóság! S minthogy a természet változhatatlan törvénye úgy rendeli, hogy a véghez vitt munka után bekövetkezni szokott megelégedettség arányban áll a teljesítésre fordított erővel: innét az aránytalan nagy öröm és lelkesedés. Azért édes magyarom, ha kinevetnek is, te csak örülj az eredménynek, mert van okod reá! Boda Vilmos. A rétszilas-szegzárdi helyi érdekű vasút megnyitása alkalmával lefolyt ünnepélyességek leírását a következőkép adjuk: A külön vonatok. Az engedélyesek üzleti igazgatója: Thaly Emil úr a szegzárdi meghívottak részére, hogy ne kelljen a hatvannégy kilométernyi utat Sárbogárdig, a forgalomnak átadott szárnyvasút végpontjáig, kocsin megtenni, egy külön vonatot állíttatott össze, kik is összesen tizen, folyó hó 1-én reggeli 7 órakor indultak el Szegzárdról élükön Perczel Dezső alispánnal és Palugyay Gusztáv kir. törvényszéki elnökkel. A társaság, útközben gróf Széchenyi Sándor, Bernrieder József, br. Budnyánszky Iván és Sztankovánszky János urakkal szaporodva, kedélyes hangulatban 11 óra 21 perczkor érkezett Sárbogárdra s alig négy perczre rá berobogott az ottani állomásra a magyar államvaspálya öt gyönyörű salon kocsijából összeállított vonat, mely a megnyitásra érkező budapesti vendégeket hozta magával. A budapesti különvonattal érkezett és később felszállt vendégek a következők voltak: Andrássy Aladár gróf üzleti bizottsági elnök, Perczel Béla curiai elnök, Pallavicini Ede őrgróf vezérigazgató, Odeschalcby Gyula herczeg, országgyűlési képviselő, Eszterházy László herczeg, Vizsolyi Gusztáv országgyűlési képviselő, Hegedűs Imre, Toszt Gyula miniszeri osztálytanácsosok, Vörös László ministeri titkár, Biháry Sándor ministeri tanácsos, Hercz Gyula építészeti igazgató, Thaly Emil üzleti igazgató, Loskay MTT- s kir.főmérnök, Küvy Antal kir. fel ügyelő, Vasatkó Alajos czeczei földbirtokos, Nagy Kálmán sárbogárdi szolgabíró, dr. Piufsich Frigyes ügyvéd, Bitter Frigyes, Grasser Antal, Kellemfy Károly, főfelügyelők, Gradl Sándor felügyelő, Schmidt Gyula, Lilék Gyula osztálymérnökök, Perczel Ferencz tisztviselő , Hertl Pál magánzó, Takács Lajos titkár, Maszák Hugó hirlapíró , Déry Béla országgyűlési báró Jeszenszky János földbirtokos, képviselő, Csapó Vilmos kamarás, Jeszenszky József báró, Apponyi Sándor gróf és Bernrieder László földbirtokosok, Döry Zsigmond kamarás, Döry Jenő, Berg Vilmos báró földbirtokosok, Jeszenszky Sándor báró megyei tisztviselő, Kováts László és Forster Zsigmond földbirtokosok, Simonovits Béla és Libeszberg Gyula titkárok. A kölcsönös köszöntések, bemutatások megtörténte után, a külön vonatokkal érkező összes vendégek helyet foglaltak a sárbogárdi vasúti állomás két nagy termében terített asztaloknál és a nagy fényűzéssel kiszolgált villásreggelit elköltötték a következő étlap szerint: Dejeuner le 1. Dezembre 1883. Bouillon. Bosbif ii Fanglais. Páté de foie — gras et Galantines du canard sauvage la gelée. Poulets et levrants rolis. Saladé de petits pois la vinaigrettes. Fourte il la Dobos. Fromages. — Noszraélyi. Budai sashegyi. Thé. — Servi par Mr. Dobos C. Joseph | Sárbogárd. Ezután a zászlókkal és virágkoszorukkal tökéletesen elborított mozdony elébe állíttatott az öt szalon kocsinak s a vonat megindult czélja felé. Az első állomás hol a vonat délután 1 órakor megállt Czecze volt. A nemzeti lobogókkal feldíszített állomási épület előtt nagy számú érdeklődőktől környezve Mészáros János czeczei református lelkész üdvözölte a vonatról leszállt vendégeket, egy a maga egyszerűségében is emelkedettnek jellemezhető beszéddel. Alapos tájékozottsággal és helyes sorrendben említette fel a tényezőket, kiknek a vasút létesítése köszönhető, — s reményének adott kifejezést, hogy az illetők a pálya fejlesztésére figyelmet fognak fordítani. Andrássy Aladár gróf meleg hangon mondott köszönetet megtisztelő fogadtatásért s a vonat újra megindult pályáján. Vajtára érve vig zene szóval fogadtattak a vendégek és Kiss József ottani esperes plébános szónokolt, kiemelve hogy Vajta árpádkori telep és éltette a királyt, kinek uralkodása 36-ik évfordulója összeesik a vasút megnyitási napjával. Andrássy Aladár gróf rögtönözve találóan felelt reá, hogy a vasút ismeretterjesztő hatását igazolja ezen csak most köztudomásra jutott körülmény is, és reményének adott kifejezést, hogy a vasút által a község gyarapodásnak indul. Míg a szónoklatok kicseréltettek, a vendégsereg nagy része érdekkel nézte a szépsége és az által, hogy Zichy Jenő gróf az iparmuseum számára lefényképeztette, hírnévre vergődött Farkas Mária vajtai hajadont. A következő nagydorogi állomáson az a mulatságos eset történt meg, hogy a vonatnak a jelzett idő előtt egy negyed órával történt megérkezése folytán 4 nagy számú fogadó közönség szaladva foglalta el kijelölt helyét, de ez nem akadályozta meg, hogy a fogadtatás impozánssá fejlődjék. Huszonnégy fehérbe öltözött leány állta körül virágkoszorúkkal kezében Daróczy Tamás paksi szolgabírót, ki egy csinosan összeállított üdvözlő beszédben éltette a vasút létesítése körül kiváló érdemeket szerzett Perczel Dezső alispánt és Andrássy Aladár grófot, találóan kiemelve, hogy másutt a vasút létesítette a czivilizációt, míg nálunk ez utóbbinak köszönhető a vasút létrejötte. Bus' Mihály nagy-doroghi birónak egyszerű, de meleg hangon elmondott üdvözlő szavai után a nagy számú fiatalságot a harsogó trombitaszó csakhamar tánczra buzdította s mig a fővárosi vendégek a szép népünnepet kedvtelten nézték, az alatt a nagy-doroghi polgárok egyrésze a salon kocsik belsejét tekintette meg s nem győzött az ott kifejtett fényűzésen csodálkozni. Kölesd-Tengeliczen Jeszenszky János báró a nagy számban egybegyült vidéki lakosságtól környezve, a következő szavakkal üdvözölte Andrássy Aladár grófot: Méltóságos ur! ! Midőn ma, mint elvitázhatatlan tényt látjuk berobogni e vonatot, mely még pár évvel ezelőtt csak vágyaink rejtekében gyenge szálon függő reménység jákLeev szebb jövőnek indokolt előérzete,hatja át kebleinket. Ily előérzet uralma alatt állva, üdvözlöm az itt egybegyűltek nevében méltóságodat, kit e szebb jövőnek első fecskéje, vasutunk első vonata röpített körünkbe. Üdvözlöm a vállalkozó társulatnak jelenlevő vezérférfiait, kik megelégedéssel tekinthetnek ma már bevégzett művekre. Üdvözlöm az egész diszes társaságot, mely jelenlétével az ünnepély fényét emeli. Áldás, szerencse kisérje e hazafias vállalatot! Legyen üzlete virágzó — működése gyümölcsöző ! Méltóságodat pedig éltesse a magyarok istene, hogy ily ünnepélyes diszutazásokon hazánk más vidékein is még többször résztvehessen. Andrássy gróf köszönő szavai után a vonat elindult s kevés idő múlva Hidja-Apátira érkezett, hol Garay Antal számtartó mondta az üdvözlő szónoklatot a következő alakban: Méltóságos gróf ur ! Tisztelt uram ! Legyenek üdvözölve mélt. dr. Bésán János ur pusztaapáthi birtoka közepette; itt, hol ezelőtt 22 évvel egy szerény ember írón és jegyzőkönyvvel kezében járta be e vidéket, kutatva vizsgálva a talajt, a viszonyokat, hogy hol lehetne egy vasutat létrehozni, nyomban követte őt néhány buzgó mérnök műszaki szerekkel, lejtmérőkkel, s lánczczal, buzgólkodtak az irány kijelölésével. S mi már szívből örültünk s bizton reméltük, hogy lesz e megyének vasútja. De a lánczszem megszakadt, részint a megye közönyösségén, részint a nemzetgazdászati politikán hajótörést szenvedett. S hosszú 20 évi vajúdás után e megyének néhány lelkes férfia újra kezébe vette a vasút ügyét, a véletlen úgy akarta, hogy ismét azon szerény ember, ki akkor egyszerű mérnök, most e vállalatnak első hivatalnokával a szerződést megköthesse, s rövid hét hónap alatt a vasutat kiépítette. Legyen üdvözölve tehét az engedélyező nmélt. magy. kir. ministerium, ki megadta e vasahra az engedélyt. — Legyenek üdvözölve egyenként és összesen mind azok, kik tervezték és létre hozták e vasutat. — Legyenek üdvözölve, kik a közjónak meghozták a legnagyobb áldozatot, pénz és földben. — Legyen üdvözölve a mérnöki kar, ki érdes kézzel, verejtékes homlokkal, kapa, ásó-és pörölylyel kezében görnyedve végrehajtó e szép, e hasznos müvet.— Légy üdvözölve te is, mint menyasszony felbokrétázott gőzparipa, ki e szerény helyet összekötöd e haza szivével. Légy üdvözölve, mert meghozád e haza jeles férfiúit, e megye hű fiait, kiket az Isten sokáig éltessen ! Vidd el őket rendeltetésed helyére, a székvárosba, a melyet összekapcsolúl a haza szivével, a magyarok Istene vezéreljen utadon, szerencsétlenség ne érjen soha — eredj, de ne állapodjál meg ott, hanem eredj messze-messze földre, szágulj mint tűzparipa végig e haza szent földjén eredj le a tengerig és köss össze bennünket a világ legszabadabb népeivel, de ne hagyd utadon a szolgaság járma alatt nyögő népeket sem, vidd meg a szabadságot, a polgárosodást, a jólétet, a boldogságot és akkor milliók fogják áldani jöttedet, milliók áldása fog kisérni utadon, s millió alak fogja utánad kiáltani, éljen a haza! éljen a vasút! A gyújtó szavak hatása lelkesült éljenzés volt, melynek elhangzása után Andrássy Aladár gróf köszönő válaszában sikerülten adott kifejezést azon reménynek, hogy miután a megszakadt lánczszem most már össze van fűzve, ennek üdvös hatása el nem maradhat. Hidja-Apátin feljegyzésre méltó volt azon körülmény, hogy Bésán János báró birtoka egész hosszában a távirdaoszlopok zászlókkal voltak díszítve. Szintén nagy ovatióval fogadtattak a vendégek a tarna-mözsi állomásnál, hol Péchy József prépost a nála megszokott hévvel és lelkesedéssel üdvözölte az érkezőket. Parti Laura, Rozmayer Paula, Brezlmayer Gizella és Molnár Gizella urhölgyek pedig egy hosszú nemzeti szalaggal és felírással ellátott szép koszorút nyújtottak át Andrássy Aladár grófnak. A gróf meglepetve, örömteljes hangon mondott köszönetet, megjegyezve, hogy a vasút létrehozása körül neki érdemei nincsenek s igy a dicsérő hangokat magára nem alkalmazhatja, de Péchy prépost ur nem tágított s igy kénytelen volt a megtiszteltetést elfogadni. Ennek megtörténte után a folyton szaporodó vendéggektől zsúfolttá vált vonat megindult pályafutásának végczélja, Szegzárd felé. Megérkezés Szegzárdra. Szegzárdon a megye székvárosában már délután 2 órakor szálingóztak az emberek az állomáshoz, úgy, hogy négy órakor, mikor a vonat közeledett, a roppant embertömegtől nem lehetett a pályaudvaron mozogni! 3 óra 30 perczkor jelentette az állomásfőnök, hogy a vonat Mözsre érkezett. A kíváncsiság a pályaudvaron hemzsegő közönségben nőttön nőtt. Eleintén nem akartak mindenkit a perronra bocsájtani, de attól tartva, hogy ellenkező esetben a gyenge rácsozatot keresztül törik, szabad bemenést engedtek mindenkinek. Négy óra öt perczkor tűntek fel a lokomotív messze pirosló lámpásai. A megjelent tűzoltóság a néhány városi rendőrrel együtt alig tudott rendet tartani. Mind több meg több ember érkezvén a pályaudvarra, széltében-hosszában akartak rajta elhelyezkedni. Amint a bokrétázott, koszorúzott vonat a pályaudvarra beérkezett, a közönség részéről harsány éljennel fogadtatott. A tűzoltóság sorfalát a közönség egészen a vonatig tolta előre, úgy, hogy a kupékból leszállóknak alig jutott hely a kiszállásra. A közönség minden egyes tagjának arczán felcsillámlott az öröm az első vonat szemlélésén. A vonaton érkezők közül a kilépés alkalmával a népszerűbbeket a közönség megéljenezte. Nagy nehezen sikerült a tűzoltóságnak egy kis helyet csinálni a megérkezők számára, hogy némileg nyugodtan hallgathassák végig dr. Szigeth Gábor árvaszéki elnöknek, mint a város megbízottjának, az érkezőkhöz tartandó beszédjét. Dr. Szigeth Gábor rokonszenves alakja, ügyes szónoklatai által már több alkalommal lekötötte a közönség figyelemét. A mostani beszédje is mintája volt a szép szónoklatoknak, és követezőleg hangzik: Méltóságos gróf úr! Uraim ! Szegzárd város lakossága részéről nekem jutott osztályrészül azon kiváló szerencse, hogy méltóságodat és azon kiváló férfiakat, akik ma városunkra nézve eme történeti nevezetességű napon eljövének hozzánk, hogy örömünkben osztozó társaink legyenek, a legszívélyesebben üdvözöljem. — Nem akarok ez alkalommal hosszúra fűzött hangzatos szavakat használni, nehogy türelmüket próbára tegyem : hála, elismerés és köszönet mindazoknak, akik ezen vasút létesítésénél közrehatottak és az igaz magyar vendégszeretet szívélyességével mondott „Isten hozott“ mindnyájoknak, ez a két szó, meg az öröm és a lelkesedés im a nép ezrei ajkain — mindent kifejez. Engedjék meg mégis, hogy habár csak pár szóval is, mégis különösen is hálát és köszönetet mondjak első sorban ő méltóságának gróf Andrássy Aladár urnak és azon férfiaknak, — név szerint Hercz Gyula lovag építési főigazgató, Thaly Emil üzleti igazgató, Pallavicini Ede őrgróf a hitelbank budapesti fiókjának elnöke és Mautner igazgató uraknak, akiknek köszönhető kétségtelenül az, hogy ezen vasút ily rövid idő alatt, ily szépen és a kivánalmaknak ennyire megfelelőleg és úgy épült ki, hogy az, ha annak ideje elkövetkezendő első rendű vasuttá is át lesz alakitható. Szívélyes üdvözletet mondok továbbá Szegzárd városa részéről azon kiváló férfiaknak, a kik ezen érven U^ÜLÜI I V fii.