Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1893-09-10 / 37. szám

2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (37. sz.) Hogy kitűzött czélomat mennyire sikerült a számos akadályok daczára is elérnem, annak megbirálását Szegzárd nemesen érző képviselő-testületére és közönségére bízom. Küzdöttem az akadályokkal, szembe száltam ellenségeimmel, kiknek támadásait nem ritkán épen a közügy szolgálata miatt kellett elszenvednem, fáradoztam a község javának tehetségem szerinti előmozdításában, mert láttam, hogy úgy a t. képviselőtestület, valamint a közönség józanabb része munkálkodásomban szívesen támogatnak. Midőn azonban azt vagyok kénytelen tapasztalni, hogy a legjobb szándékból származó tevékenységemet, működésemet, a felsőbb hatóság nemcsak gáncsolja, hanem nem tudommi okból, oly hírlapi közleményekre is felhasználja, melyekben Szegzárd, minden komoly alap nélkül, egy piszokban fetrengő szemétgödör gyanánt állíttatik a világ elé; ily körülmények között a hozzám mindig oly jó indulattal viselkedő tisztelt képviselő-testület be fogja látni, hogy mint bár egyszerű, de becsületére féltékeny férfiú, a bírói állást a tettes képviselő-testület rendelkezésére kell bocsájtanom, mit ezennel teljesítek. Nem a két helyi lap keméletlen és alaptalan támadása indít ezen lépésre, mert hisz hivataloskodásom alatt nem egyszer volt alkalmam meggyőződni, hogy a közönség az említett lapokat komolyan soha sem vette, de ami bánt s amit elhinni oly nehezen tudtam, az abban áll, miszerint a lapok szerkesztői nyilvános helyen, nyíltan hirdették, hogy az alaptalan közleményekkel azon magas állású férfiú is egyetért, ki rólam a megtartott szemle után oly eismerőleg nyilatkozott. A tisztelt képviselő-testületnek a majdnem 3 éven át történt szives támogatását szivem egész melegével megköszönve,, kérem, hogy lemondásom indokait tudomásul venni s azt, az 1886. évi XXII. t.czikkben megjelölt hatósághoz áttenni szíveskedjék. Teljes tisztelettel maradtam a tekintetes képviselő-testületnek alázatos szolgája: Takler József Vesztergombi. A kérvény felolvasása után Boda Vilmos képviselő-testületi tag szólalt fel s felemlítve Takler József bírónak a bíráskodása alatt szerzett kétségtelen érdemeit, hosszabb megokolás után a következő határozati javaslatot ajánlja elfogadásra. A nagyközség képviselő-testülete, különösen a kolerajárvány fellépése folytán annyira fontossá lett közegészségi ügyre vonatkozó minden czélszerű hatósági intézkedést rokonszenvvel kísér ugyan, azokat a község súlyos anyagi bajai által megszabott korlátok közt támogatni hajlandó is, s ezen elfoglalt álláspontjából kifolyólag a köztisztaság állapotának javítása érdekében legújabban felszínre került hivatalos eljárást, amennyiben az a tényleges viszonyok által indokoltnak tűnik fel, örömmel üdvözli, mégis nem járulhat támogatásával a helybeli lapokban kifejezésre jutott azon törekvéshez, mely a székhely köztisztasági helyzetét, a tárgygyal össze nem függő indokokból, helytelenül kiszínezi és czélzatosan túlhajtja; s minthogy Takler József biró urat éppen ezen felmerülő jelenségek indították lemondásának benyújtására, ki iránt a képviselő-testület éppen a köztisztaság és szépészet terén a bíráskodása idejében kifejtett hasznos tevékenysége folytán, valamint az elöljáróság tagjai iránt, kik ezen törekvésében lelkiismeretesen támogatták, bizalommal viseltetik, felkéri nevezett bíró urat, hogy a képviselő-testülethez intézett levelében foglalt elhatározását megváltoztatni s lemondását visszavonni szíveskedjék. A határozati javaslat ellen csak dr. Hanger Ignácz megyei főorvos szólalt fel, ki csupán a jajavaslat azon részét nem tartja elfogadhatónak, mely a hatóság felülvizsgálatára vonatkozólag mond bírálatot, melyre — nézete szerint — a képviselő-testület nincs jogosítva. (Felkiáltások: nincs benne, elfogadjuk Boda indítványát.) a képviselő-testület valamennyi szóval egy ellen (dr. Hanger Ignácz szavazott ellene) a benyújtott határozati javaslatot elfogadta. dr. Hiding Ádám erre maga és az összes elöljáróság nevében megköszönvén a nyilvánított bizalmat, az ülés éljenzés közt szétoszlott. 1893. szeptember 10. Tolnamegyei tűzoltói szövetség. A megyei tűzoltó-szövetség közgyűlésére folyó hó 8-án mintegy kétszázhúsz tűzoltó jött össze a megye minden részéből, hogy megalakítsák végleg a megyei tűzoltó-szövetséget, s fejlesszék az emberszerető tűzoltói intézményt olyan magas színvonalra, mely a megye jó hírének minden tekintetben méltóan megfelel. Örömmel láttuk Szegzárdon a nagyszámú önfeláldozó tűzoltókat, kik gyakran életük veszélyeztetésével mentik meg a pusztító elemtől felebarátjuk vagyonát. — Az ilyen önzetlen férfiak valóban megérdemlik a becsülést, tiszteletet és mások elismerését; mert olyan szent ügy szolgálatában állanak, melynek jótékony hatását kell, hogy mindnyájan elismerjük, s nemes példájuk felemlitése által lelkesitőleg buzdítsuk megyénk összes községeinek vezetőit, hogy hovatovább alakítsák meg községükben a tűzoltó-egyesületet. A megtartott megyei tűzoltói szövetség megalakulása alkalmával örömmel tapasztaltuk, hogy a képviselt tűzoltó-egyesületek a kór színvonalán állanak s nemes odaadással szolgálják a tűzoltói intézményt, melynek áldásai oly messze kihatók. A megalakult tűzoltói szövetség vezetése oly előkelő férfiakra ruháztatott, kikben biztos garancziát látunk arra nézve, hogy az egyesület a megvetett biztos alapon tova fog fejlődni és elérendi azon nemes czélokat, melyek kibontott zászlajára írattak. Bevonulás. A tűzoltói ünnepélynek az idő kiválóan kedvezett. A mondott napon kora reggel a tűzoltó kürtös ébresztőt fújt, s csakhamar a szegzárdi tűzoltóság összegyülekezett a Béla téren, s onnan Boda Vilmos főparancsnok vezetése alatt zászlóval levonult 7 órakor a „Ferenc-közkórház“ elé a báttaszéki tűzoltók fogadására. A megérkezett báttaszéki tűzoltók csatlakozva a szegzárdiakhoz, tűzoltói zenekar játéka mellett az újvárosi templomhoz siettek, hogy a megye többi részéből jövő tűzoltókat bajtársi üdvözlettel fogadják. Alig ütötte az újváros toronyórája 8 és félórát, máris együtt voltak a nagy számmal érkezett tűzoltók. Az impozáns menet erre a belvárosba indult katonai zárt sorokban, s az egyenruhás bajtársakat a közönség mindenfelé rokonszenvesen fogadta. Megérkezve a Béla térre, szétoszlottak, hogy az ut porát lemosva, a 10 órára kitűzött közgyűlésen ismét találkozzanak. Közgyűlés: Pontban d. e. 10 órakor teljes számban, mintegy 220-an megjelentek a hős bajnokok a vármegyeház nagytermében, hol Simontsits Béla, tolnavármegye alispánja, mint a „Tolnavármegyei tűzoltó-testületek szövetségének ideiglenes elnöke nyitotta meg az alakuló I. rendes közgyűlést. A jegyzői teendőt Kálmán Károly, a szegzárdi tűzoltó-egylet titkára teljesítette. Elnök a közgyűlést megnyitó szavaiban hivatkozott azon mozgalomra, amely a tűzoltó-egyesületek terjesztése és fejlesztése czéljából múlt év augusztus havában országszerte megindult, s amely mozgalom őt arra indította, hogy megyénkben a tűzoltó-szövetséget létrehozza. Mert nem volt kétsége az iránt, hogy az ügy létre legyen hozható, s íme, a megjelentek tekintélyes száma mutatja, hogy reményében nem csalatkozott. Örömmel jelenti, hogy a szövetkezett módosított alapszabályai jóváhagyólag visszaérkeztek, s így a végleges megalakulás megtörténhetik. Hangsúlyozza, miszerint azon reményben hívta össze a megyebeli tűzoltó-testületeket, hogy a nemes ügyet pártolni fogják, és hogy nem csalódott reményében, mutatja azon fényes érdeklődés, mely a mai napon nyilvánul. Mielőtt ideiglenes elnöki székét elhagyná, szükséges bejelenteni, hogy a szakcsi tűzoltó-egylet a szövetkezés eszméjét szintén magáévá tette, s az erről szóló iratot felolvassa, melynek értelmében aláveti magát a közgyűlés határozatainak. Jelenti továbbá elnök, hogy a megyében létező 21 tűzoltó-testület közül 11 egyesület jelen van, u. m. a báttaszéki, d.-földvári, paksi, faddi, tárnászi, hőgyészi, tolnai, agárdi, simontornyai, lengyeli, zombai és szegzárdi egyesületek, ezek szerint tehát az alapszabályszerű alakulás megtörténhetik, amely végett elsősorban a fából a tollas vadászkalapról gondoskodott, és így Jánoska egy pillanat alatt olyan steiger lett, milyeneket önök, azt hiszem, elég szerencsések lépten-nyomon tuczet számra láthatni. S ha ehhez még hozzávesszük, hogy Jánoska édes papájától nagymértékű politikát s anyai ágról, nagypapájától még nagyobb mértékű előkelőséget örökölt, egész természetesnek fogják találni, hogy Jánoska a női társaságokban is, csakhamar elég szívesen látott vendég lett. Keresztlevelében ugyan csak Kaptafai Jánosnak volt jegyezve s Dikics-Kecskésről csak annyiban tétetett említés, hogy e világváros lehet szerencsés János urat szülöttjének mondani, de névkártyáin — mert ilyenek is voltak — Dikicses-Kecskés a kaptafát megelőzte a fal meg fáy lett, természetesen kettőses ékezetü y-nal, a parasztos János név pedig a szebb hangzású Iván névvel helyettesittetett. S történt pedig mindez az urnák azon esztendejében, midőn Kaptafai János, Dikicsesi és Kecskési Kaptafáy Iván kereskedelmi akadémiai 3 éves hallgatónak jegyezte magát. A Jancsi inasnak — no mert kérem szeretettel a Jancsi inas éppen úgy nem változik, mint ahogy a mesebeli öreg asszony nagyenyedi diákjai hatvan év alatt egy cseppet sem vénültek — a Jancsi inasnak mondom, sehogy sem fért ez a névváltoztatás fejébe; miért is együgyüségében Kaptafáy Iván urfit — honi idézései alkalmával — szive szerint — csak Jancsi néven titulálgatta, no de még ebből nem lett volna világra szóló esemény, mert majsztramné asszony ilyenkor rögtön Jancsi inas háta mögött termett a felvilágosító singgel, Iván urfi pedig őkelmének a hangok felfogására szánt szervein tanulmányozta — a nyujthatóság törvényeit és így a félreértések megmagyaráztatván, a vitás kérdés mindannyiszor békés elintézést nyert. Hanem történt az — és pedig az urnák azon esztendejében, mikor fennt teljes czimmel nevezett Iván urfi a kutya-bagósi részvénytakarékpénztár segédkönyvezetőjének jegyezte magát, hogy valahányszor megpillantotta Váltósi Zirzabella kisasszonyt, mindig úgy érezte, hogy anyai nagyapja, mintha mégis igen szűkre szabta volna, ott a melle bal tájékán, a divatos csukót. De kérem szeretettel még ebből sem lett volna baj, hisz más halandóval is megtörténik, hogy kinövi a kabátját, hanem Iván úrfi ott vétette el a dolgot, hogy a helyett, miszerint a nagypapának irta volna meg, hogy a kabátot jövőre valamivel bővebbre szabassa. Zizabella nagysámhoz intézte a következő levelet: „Igen tisztelt Nagysád! Százados családfám büszke koronája sóvárogva hajlong az útra, hogy árnyékot hintsen merre picziny lábocskái vezetik, és boldognak érzi magát, a viharral daczolt törzs, ha nagysád karcsú dereka szemlélésekor boldog fiatalsága édes emlékeit felelevenítheti. — S a mint e százados tölgy éltetőjeként a napot kíséri; bánatos lelkemnek egyedüli idvezitőjeként nagysád szép szemeit ismerem. S boldogtalan a tölgy, hisz csak egy napja volt, és százszor boldogan, kire két fényes nap árasztja sugarát! S még boldogabb leszek, ha majd nagyra nőve lomb s virággal ékes koronámhoz jőve, azt mondandja nagysád, nekem az uj sarjnak, én melengettelek, nagyra növeltelek; ime most tehozzád megpihenni tértem, légy védőm, gyámolom a szél s vihar ellen, s hűs árnnyal fedez be egyetlen szerelmem!“ E levél rendeltetése helyére megérkezett, de biz abból Zizzabella nagysám egy kukkot sem értett; éppen ezért, mint jónevelési leány megmutatta az édes mamának. A mama különösen szépnek találta az egészet, de mindannak daczára megvallotta, hogy bővebb magyarázattal nem szolgálhat, így végre is a papát is be kellett avatni a titokba. „Százados“ — kezdi olvasni az öreg Vákosi, — ki, míg a kutya bagosi részvénytakarékpénztár igazgatója nem lett, a legnagyobb uzsorás hírében állott. No ez bizony nem valami jól kezdődik, „százados“ ismétli szentori hangon, akkor már elévült, nincs az Úristennek az a bírósága, melyik egy krajcárt is megítélne___S azzal ledobta a levelet. De papa! .... kérte Zizzabella nagyság. De Móritz segített lányának, kiváltósincs nagysága, hisz nem váltóról van itt szó alatt.Az mindegy, a kötelezvény is elévül századok Nagy nehezen kapaczitálták az öreget, hogy itt a legnagyobb valószínűséggel nem pénzről van szó, ekkor aztán végig olvasta a levelet. (Folytatása következik.)