Tolnamegyei Közlöny, 1916 (44. évfolyam, 1-53. szám)
1916-01-02 / 1. szám
XLiff. Épfomom: Függetlenségi és 48-as politikai hetilap Felelős szerkesztő BODA VILMOS Főmunkatárs HORVÁTH IGNÁCZ Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon. Előfizetési ár: Egész évre 12 K, névre 6 K, 1 t évre 3 K. Számonként 24 fillér e lap nyomdájában. Hirdetési árak: Árverési Hirdetések: 35 petit sorig 8 korona, további sor 30 fillér. — Nyilttér: garmond soronként 40 fillér. Szerkesztőség Bezerédj István-utca 6. sz., hová a lap szellemi részét illető Telefon 11. minden közlemények intézendők. Kiadóhivatal Telefon II. Molnár-féle nyomda r.fc, hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők. „...Et in terra pax hominibusr Nem tudjuk most ezt a magasztos, régi és mégis mindig uj és kedves igéket úgy átérezni, mint a múltban, mint ahogy azok megérdemelnék. Nem tudjuk, mert most még nem szabad erre gondolnunk. Nem szabad, mert magasabb nemzeti — létérdekünk úgy parancsolja, hogy most ne a szív, hanem a logika, a számítás, az erő, a megfontolás, a jövő fontolgatásai vezessék gondolatainkat s az érzelmeket . zorítsuk vissza, míg annak működési ideje, szerepe újra sorra kerül s akkor! —akkor annál fokozottabban örülhessünk szívünk, lelkünk minden érzésével a jól s diadalmasan befejezett háború végének: a békének. Addig is legyünk olyan erősek lélekben, mint a harctéren a halállal farkasszemet néző hőseink testben és lélekben. Ne legyünk lelkierőben soha kevesebbek náluknál! Mert, ha valakinek hiányozni fog szent, örömünnepeink melege, úgy katonáinknak elsősorban — s ők mégsem fognak zúgolódni, hanem férfias önuralommal belenyugosznak abba a gondolatba, hogy ez egy magasabb érdekért, a szeretett hazáért, önmagunkért, vagyonunkért, családunk biztonságáért, mindnyájunkért van igy! Ennek így kell lennie! A mi hősiességünk, a legfőbb hazafiúi erényünk, most az önmegtagadás legyen ! Aki tud önmegtagadó lenni, az mind sietteti a győzelmes befejezést, mert az mind jól szolgálja a hazát, az mind jól katona, ha nincs is rajta katonaruha! Higyjék meg, sokkal többet tud ember önmagától megtagadni, sokkal joban tud az ember önmagának parancsolni, mint amennyire magát képesnek hiszi — s hitte. Aki nem hiszi, annak azt a jó tanácsot adom: menjen fel a frontra s próbálja meg! Ott az önmegtagadást keservesen bár, de mindenki megtanulja! Először: nem lehet — nincs! Másodszor: igy is lehet — mert igy kell lenni! S harmadszor: már belátja, hogy amit lehetetlennek tartott, azt már meg is szokta! Óh a harctéri élet sok jóra is tanít ám! Különösen a fagyos s kegyetlen halál előtt megtanít józanul gondolkodni, még olyanról is, amiről józanul talán sohasem tudtunk gondolkodni. A halál torka előtt nincs szükség tlansz-parádé, cifraságos hiúságra, tetszelgésre; ott minden sallangot letép a hideg szél, a szem előtt felvillogó ágyús fegyver tüze s azoknak a skála minden hangján végigfutó, rideg, figyelmeztető hangja: a halálra! Azért, aki a harctérről direkt jött sebesülteket már megfigyelhette, láthatta még arcukon a kemény szótlanságot, a hideg és szúró tekintetét, az egyszerűség fagyos mosolyát a sok-sok földi hiúság fölött, miket az itthonmaradottak még mindig olyan sokra becsülnek, mert még nem álltak „kihallgatáson“ a halál előtt. Látja a nagy külömbséget a néma halál országa s az élénk, sokszor víg s nyugodt belföldi élet között. De hisz ez nem tisztán a katonák érdeme, erre a körülmények tanítottak meg s aki odakerül, mind olyanná lessz. Természetesen itthon, mire megint belemelegszik a biztos, golyómentes, puha fészekbe, lassankint felveszi, illetve átveszi a többitől a régi szokásokat, bár a legtöbb esetben mérsékelten, mert az az emlék, mit onnan hozott, nem mosódik el mégsem olyan hamar a lelkében. Azért ne keserítsük el annyira fölösleges aggodalmaskodásunkkal szent ünnepeinket hozzátartozóink távolléte miatt. Persze, hogy legkívánatosabb volna mindnyájunk részéről, hisz ezért buzgón imádkozunk, hogy már mindannyian győzelmesen hazatérhetnének, de ez az aggodalmaskodás úgysem változtat a helyzeten, lelki erőnket meg hiába pazaroljuk. Katonáink tudnak önmegtagadók, önmaguknak parancsolni tudók lenni s nekünk hasonlóképpen kell tennünk. Nyugodjunk bele az Isten akaratába, ez a világrend s a jövő boldogulásunk érdekében most igy kívánatos s az uj esztendőben, — ha a jelek nem csalnak — már keblünkre ölelhetjük szeretteinket, kik a győzelmet oly hősiesen vívják s akkor igaz szívvel s már boldogan énekeljük. . . et in terra pax horhinibus!“ Forrai István. ja báárdT ^Távirataink. Ledtererelnökség sajtóosztályának hivatalos táviratai. L . Szekszárd, 1916. Január 7. Flottánk újabb fényes sikere. Budapest, december 30 Folyó hó 29 én reggel öt torpedórombolóból és a Helgoland cirkálóból álló flottilánk a Monge francia tengeralattjárót megsemmisítette. Két tisztet és tizenöt főnyi legénységet elfogott, azután a durazzói kikötőben egy gőzöst és egy vitorlást ágyútűzzel elsülyesztott és több szárazföldi üteget elhallgattatott. Eközben két torpedóromboló aknákba ütközött, aminek következtében az egyik, a Lika elsülyedt, a Triglav pedig súlyosan megsérült. A tisztek és a legénység legnagyobb részét megmentették A Triglavot elvontatták, azonban néhány óra múlva el kellett sülyeszteni, amennyiben több, túlnyomó erejű cirkáló és torpedóromboló az egész flottila visszavonulási útját fenyegette. Flott dán le visszatért a bázisául szolgáló kikötőkbe. Az ellenséges hajók között csak Bristol és Falmouth típusú angol cirkálókat és Boucher típusú francia torpedórombolókat lehetett világosan felismerni. Flottaparancsnokság - Höfer mai jelentése. Budapest, december 30. Orosz hadszíntér. Kelet- Galiciában a harcok terjedelme és hevessége növekedőben van. Az ellenség tegnap nemcsak a besszarábiai arcvonalon, hanem a Stripa alsó és középső folyásától keletre levő állásaink ellen is intézte támadásait. Előnyomulása többnyire már ütegeink tüzében meghiúsult. Ahol nem így történt, ott az orosz rohamoszlopok gyalogsági és gépfegyver tüzünkben ontottak össze. Az ellenség annak a helynek legészakibb részén, ahol tegnap támadott, a burkanovi hídfő előtt 900 halottat és súlyos sebesültet hagyott hátra. Itt 3 zászlós és 870 főnyi legénység adta meg magát. A Kelet- Galiciában tegnap beszállított foglyok összes száma meghaladja az 1200 at. Az Ikva és a Putilovka mellett helyenként tüzérségi harcokra került a sor. A Kormin pataknál és a Styr mellett osztrák-magyar és német csapatok az oroszok több előretörését visszaverték. Olasz hadszíntér. A tiroli arcvonalon az ellenség támadási kísérleteit Toborlenél és a Monte Carbonile ellen tüzelésünk meghiúsította. A Tonale szorostól északra levő lejtőkön megkísérelték az olaszok, hogy a genfi lobogóval visszaélve, megépítsék drótakadályaikat, mire tüzeltünk reájuk. A doberdoi fensikon élénk aknavető harcok voltak, amelyek az éjszakába is belenyúltak. történt.Szerb hadszíntér. Lényeges esemény nem Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese A német nagy főhadiszállás jelentése. Berlin, december 29. A nagy főhadiszállás jelenti. Nyugati hadszintér: Az angolok kísérletei, hogy Lillétől északnyugatra meglepetésszerűen benyomuljanak állásainkba, a december 29 re virradó éjjel meghiúsultak. Csapataink kisebb éjszakai vállalkozása Alberttól délkeletre sikerrel járt és néhány tucat angol elfogatásival végződött. A Hartmannsweilerkopfok tegnap visszafoglaltuk a francia kézen maradt árokrészeket. Egyébként a harcvonal több pontján kedvező megfigyelési viszonyok mellett időnként élénk tüzérharcok voltak. A repülők tevékenysége is mindkét részről igen élénk volt. Egy ellenséges repülőraj megtámadta Werwick és Menin helységeket és az ottani vasúti épületeket. Katonai kár nem esett, azonban 7 lakos megsebesült és egy gyermek meghalt. Cambreytől északnyugatra légi harcban lelőttünk egy angol repülőgépet. Keleti hadszíntér: Schlocktól délre, valamint Linaingen tábornok hadcsoportjának több pontján orosz vadászkülönítmények előretöréseit visszavertük. Bothmar gróf tábornok hadseregének osztrák-magyar csapatai jelentékeny orosz erőknek a burkanovi hídfő ellen (a Sztripa mellett) intézeti támadásait visszaverték. Az ellenség súlyos, véres veszteségein kívül mintegy 900 foglyot vesztett. Balkáni hadszíntér. A helyzet változatlan. A legfelsőbb hadvezetőség. A szekszárdi népkonyha kérelme. Régi igazság, hogy ha az élet viszontagságaival, veszélyeivel a távolban küzködünk, még több melegséggel gondolunk szűkebb hazánkra, otthonunkra, ahol a sanyarúságok mellett örömet és boldogságot élveztünk. Alkalmazható ez fiainkra, kik a távoli harctéreken küzdenek oly hősiesen hazájukért és királyukért. Kétségtelen azonban, hogy a nehéz harcok között is meleg szeretettel gondolnak otthonukra és ezért az ő hűséges szellemükben cselekszünk akkor, ha könyöradományainkkal felkeressük szűkebb hazájukban, otthonukban azokat, akik a legszegényebbek és különösen küzdenek az élet sanyarúságával. Vajha indokolnák ezen sorok azon kérésemet, hogy úgy mint eddig, gondos