Tolnamegyei Közlöny, 1916 (44. évfolyam, 1-53. szám)

1916-01-02 / 1. szám

XLiff. Épfomom: Függetlenségi és 48-as politikai hetilap Felelős szerkesztő BODA VILMOS Főmunkatárs HORVÁTH IGNÁCZ Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon. Előfizetési ár: Egész évre 12 K,­­ n­évre 6 K, 1 t évre 3 K. Számonként 24 fillér e lap nyomdájában. Hirdetési árak: Árverési Hirdetések: 35 petit sorig 8 ko­rona, további sor 30 fillér. — Nyilttér: garmond so­­ronként 40 fillér. Szerkesztőség Bezerédj István­-utca 6. sz., hová a lap szellemi részét illető Telefon 11. minden közlemények intézendők. Kiadóhivatal Telefon II. Molnár-féle nyomda r.­fc, hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők. „...Et in terra pax hominibusr Nem tudjuk most ezt a magasztos, régi és mégis mindig uj és kedves igé­ket úgy átérezni, mint a múltban, mint a­hogy azok megérdemelnék. Nem tudjuk, mert most még nem szabad erre gondol­nunk. Nem szabad, mert magasabb nem­zeti — létérdekünk úgy parancsolja, hogy most ne a szív, hanem a logika, a szá­mítás, az erő, a megfontolás, a jövő fon­tolgatásai vezessék gondolatainkat s az ér­zelmeket . zorítsuk vissza, m­íg annak mű­ködési ideje, szerepe újra sorra kerül s akkor! —akkor annál fokozottabban örül­hessünk szívünk, lelkünk minden érzésé­vel a jól s diadalmasan befejezett háború végének: a békének. Addig is legyünk olyan erősek lélek­ben, mint a harctéren a halállal farkas­szemet néző hőseink testben és lélekben. Ne legyünk lelkierőben soha kevesebbek náluknál! Mert, ha valakinek hiányozni fog szent, örömünnepeink melege, úgy katonáinknak elsősorban — s ők mégsem fognak zúgolódni, hanem férfias önuralom­mal belenyugosznak abba a gondolatba, hogy ez egy magasabb érdekért, a szere­tett hazáért,­ önmagunkért, vagyonunkért, családunk biztonságáért, mindnyájunkért van igy! Ennek így kell lennie! A mi hősiességünk, a legfőbb haza­­fiúi erényünk, most az önmegtagadás le­gyen !­­ Aki tud önmegtagadó lenni, az mind sietteti a győzelmes befejezést, mert az mind jól szolgálja a hazát, az mind jól katona, ha nincs is rajta katonaruha! Higyjék meg, sokkal többet tud ember önmagától megtagadni, sokkal jo­ban tud az ember önmagának parancsolni, mint amennyire magát képesnek hiszi — s hitte. Aki nem hiszi, annak azt a jó tanácsot adom: menjen fel a frontra s próbálja meg! Ott az önmegtagadást ke­servesen bár, de mindenki megtanulja! Először: nem lehet — nincs! Másodszor: igy is lehet — mert igy kell lenni! S harmadszor: már belátja, hogy a­mit lehetetlennek tartott, azt már meg is szokta! Óh a harctéri élet sok jóra is tanít ám! Különösen a fagyos s kegyetlen ha­lál előtt megtanít józanul gondolkodni, még olyanról is, amiről józanul talán so­hasem tudtunk gondolkodni. A halál torka előtt nincs szükség tlansz-parádé, cifrasá­­­­gos hiúságra, tetszelgésre; ott minden sal­langot letép a hideg szél, a szem előtt felvillogó ágyú­s fegyver tüze s azoknak­­ a skála minden hangján végigfutó, rideg, figyelmeztető hangja: a halálra! Azért, aki a harctérről direkt jött se­­­­besülteket már megfigyelhette, láthatta még arcukon a kemény szótlanságot, a hideg és­ szúró tekintetét, az egyszerűség fa­gyos mosolyát a sok-sok földi hiúság fö­lött, miket az itthonmaradottak még min­dig olyan sokra becsülnek, mert még nem álltak „kihallgatáson“ a halál előtt. Látja a nagy külömbséget a néma halál országa s az élénk, sokszor víg s nyugodt belföldi élet között. De hisz ez nem tisztán a katonák érdeme, erre a körülmények tanítottak meg s aki odakerül, mind olyanná lessz. Természetesen itthon, mire megint­­ belemelegszik a biztos, golyómentes, puha­­ fészekbe, lassankint felveszi, illetve átveszi a többitől a régi szokásokat, bár a leg­több esetben mérsékelten, mert az az em­lék, mit onnan hozott, nem mosódik el még­sem olyan hamar a lelkében. Azért ne keserítsük el annyira fölös­leges aggodalmaskodásunkkal szent ünne­peinket hozzátartozóink távolléte miatt.­­ Persze, hogy legkívánatosabb volna mind­nyájunk részéről, hisz ezért buzgón imád­kozunk, hogy már mindannyian győzel­mesen hazatérhetnének­, de ez az aggodal­maskodás úgysem változtat a helyzeten, lelki erőnket meg hiába pazaroljuk. Katonáink tudnak önmegtagadók, ön­maguknak parancsolni tudók lenni s ne­künk hasonlóképpen kell tennünk. Nyu­godjunk bele az Isten akaratába, ez a vi­lágrend s a jövő boldogulásunk érdekében most igy kívánatos s az uj esztendőben, — ha a jelek nem csalnak — már keblünkre ölelhetjük szeretteinket, kik a győzelmet oly hősiesen vívják s akkor igaz szívvel s már boldogan énekeljük. . . et in terra pax horhinibus!“ Forrai István. j­a­­ báárdT ^Távirataink. Ledter­erelnökség sajtóosztályának hivatalos táviratai. L . Szekszárd, 1916. Január 7. Flottánk újabb fényes sikere. Budapest, december 30 Folyó hó 29 én reggel öt torpedórombolób­ól és a Helgoland cirkálóból álló flottilánk a Monge francia tengeralattjárót megsemmisítette. Két tisztet és tizenöt főnyi legénységet elfogott, azután a durazzói kikötőben egy gőzöst és egy vitorlást ágyútűzzel elsülyesztott és több szárazföldi üteget elhallgattatott. Eközben két torpedóromboló aknákba ütközött, aminek következtében az egyik, a Lika elsülyedt, a Triglav pedig súlyosan megsérült. A tisztek és a legénység legnagyobb részét megmentették A Triglavot elvon­tatták, azonban néhány óra múlva el kellett sülyeszteni, amennyiben több, túlnyomó erejű cirkáló és torpedóromboló az egész flottila visszavonulási útját fenyegette. Flott dán le visszatért a bázisául szolgáló kikötőkbe. Az ellenséges hajók között csak Bristol és Falmouth típusú angol cirkálókat és Bouch­er típusú francia torpedórombolókat lehetett világosan felismerni. Flottaparancsnokság - Höfer mai jelentése. Budapest, december 30. Orosz hadszíntér. Kel­et- Gal­i­ciában a har­cok terjedelme és hevessége növekedőben van. Az ellenség tegnap nemcsak a besszarábiai arc­­­vonalon, hanem a Stripa alsó és középső folyásá­tól keletre levő állásaink ellen is intézte támadá­sait. Előnyomulása többnyire már ütegeink t­ü­zé­ben meghiúsult. Ahol nem így történt, ott az orosz rohamoszlopok gyalogsági és gépfegyver tü­zünkben ontottak össze. Az ellenség annak a helynek legészakibb részén, ahol tegnap táma­dott, a burkanovi hídfő előtt 900 halottat és súlyos sebesültet hagyott hátra. Itt 3 zászlós és 870 főnyi legénység adta meg magát. A Kelet- Galiciában tegnap beszállított foglyok összes száma meghaladja az 1200 at. Az Ikva és a Putilovka mellett helyenként tüzérségi harcokra került a sor. A Kormin pataknál és a Styr mel­lett osztrák-magyar és német csapatok az oro­szok több előretörését visszaverték. Olasz hadszíntér. A tiroli arcvonalon az ellenség támadási kísérleteit Toborlenél és a Monte Carbonile ellen tüzelésünk meghiúsította. A To­nale szorostól északra levő lejtőkön megkísérel­ték az olaszok, hogy a genfi lobogóval vissza­élve, megépítsék drótakadályaikat, mire tüzeltünk reájuk. A doberdoi fensikon élénk aknavető har­cok voltak, amelyek az éjszakába is belenyúltak. történt.Szerb hadszíntér. Lényeges esemény nem Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese A német nagy főhadiszállás jelentése. Berlin, december 29. A nagy főhadiszállás jelenti. Nyugati ha­d­­szintér: Az angolok kísérletei, hogy Lillétől északnyugatra meglepetésszerűen benyomuljanak állásainkba, a december 29 re virradó éjjel meg­hiúsultak. Csapataink kisebb éjszakai vállalko­zása Alberttól délkeletre sikerrel járt és néhány tucat angol elfogatásival végződött. A Hartmanns­weilerkopfok tegnap visszafoglaltuk a francia kézen maradt árokrészeket. Egyébként a harc­vonal több pontján kedvező megfigyelési viszo­nyok mellett időnként élénk tüzérharcok voltak. A repülők tevékenysége is mindkét részről igen élénk volt. Egy ellenséges repülőraj megtámadta Werwick és Menin helységeket és az ottani vas­úti épületeket. Katonai kár nem esett, azonban 7 lakos megsebesült és egy gyermek meghalt. Cambreytől északnyugatra légi harcban lelőttünk egy angol repülőgépet. Keleti hadszíntér: Schlocktól délre, vala­mint Linaingen tábornok hadcsoportjának több pontján orosz vadászkülönítmények előretöréseit­­ visszavertük. Bothmar gróf tábornok hadseregé­nek osztrák-magyar csapatai jelentékeny orosz erőknek a burkanovi hídfő ellen (a Sztripa mel­lett) intézeti támadásait visszaverték. Az ellen­ség súlyos, véres veszteségein kívül mintegy 900 foglyot vesztett. Balkáni hadszíntér. A helyzet változatlan. A legfelsőbb hadvezetőség. A szekszárdi népkonyha kérelme. Régi igazság, hogy ha az élet viszon­tagságaival, veszélyeivel a távolban küzkö­­dünk, még több melegséggel gondolunk szűkebb hazánkra, otthonunkra, ahol a sa­­nyarúságok mellett örömet és boldogságot élveztünk. Alkalmazható ez fiainkra, kik a tá­voli harctéreken küzdenek oly hősiesen hazájukért és királyukért. Kétségtelen azonban, hogy a nehéz harcok között is meleg­­ szeretettel gondol­nak otthonukra és ezért az ő hűséges szel­lemükben cselekszünk akkor, ha könyör­­adományainkkal felkeressük szűkebb hazá­jukban, otthonukban azokat, akik a leg­szegényebbek és különösen küzdenek az élet sanyarúságával. Vajha indokolnák ezen sorok azon kérésemet, hogy úgy mint eddig, gondos­

Next