Tolnamegyei Ujság, 1941 (23. évfolyam, 1-94. szám)
1941-08-30 / 63. szám
XXIII. MIOWD. TOLNA MEGYEI HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 Előfizetési díj: Egész évre _ 12 pengő H Félévre______6 pengő Felelős szerkesztő BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési díjak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. ÉS TÁRSADALMI LAP * 63. szín. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1:60 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon milliméter soronként 10 fillér. — A nírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyílttér soronként 60 fillérbe kerül. Á ílástkeresőknek 50 százalék kedvezmény Bankoknak és vállalatoknak 50 százalék felár. SzeKszűrd. 1941 nuosztm 30. (SiodObO Az egész világ azt a gigászi harcot figyeli, amelyet a nagy Németországgal az élen a szövetséges hadak viselnek a keleti fronton. Dicső honvédseregeink is győzedelmesen küzdenek az Európát fenyegető Szovjet ellen. Míg fiaink a csatatereken életükkel védik az erkölcsöt és a civilizációt a barbár kísérletezők kegyetlenkedései ellen, addig itthon a nemzet minden erejének céltudatos összefogása szükséges a győzelem biztosítására. Az erős és megbízható honvédelemnek szerves része a gazdasági front zavartalansága s e tekintetben megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy a kormányzat céltudatos irányításával a magyar közgazdasági élet minden vonatkozásban megállja a helyét. Előző számunkban már írtunk a 42 tagú országos bizottság a napokban hozott igen nagy jelentőségű rendelkezéseiről, melyek segítségével a kormány gazdaságpolitikája intézményesen biztosíthatja a gazdasági élet zavartalanságát. Hozzájárult a bizottság a hadfelszerelési adó bevezetéséhez és tudomásul vette az illetékek, forgalmi adók felemelését. Az ország lakossága megérti, hogy a jelenlegi körülmények közt mellőzhetetlen az államháztartás bevételeinek a fokozása. A hadfelszerelési adóról mindenki megérti ebben az országban, hogy azt mindannyiunk nyugalma érdekében azért kellett bevezetni, hogy békésen élhessünk. Tudott dolog ugyanis, hogy az erős hadsereg a termelő munka lehetőségének a záloga, amely megadja az ország biztonságát és bőven kamatozó gyümölcsöket érlel az adófillérekben a honvédelemnek hozott áldozat. Az illetékeknek 25 százalékos emelése elkerülhetetlenül szükséges ezekben az időkben és megnyugvást kelt, hogy a forgalmi adó egyszázalékos emelkedésével a kormányzat messzemenően figyelembe vette a szociális szempontokat, mert változatlanul marad a legfontosabb közszükségleti cikkeknél, a lisztnél, a húsnál, a cukornál és a gyufánál a forgalmi adóváltság kulcsa. Nem érinti a nagy tömegek érdekeit, hogy a fényűzési forgalmi adót a kormányzat 10 százalékról 30 százalékra emelte. A dohányneműek árának emelése talán már érzékenyebben érinti a lakosságot. Azonban ennél is figyelemmel voltak az igazságos tehermegosztásra, mert jóval nagyobb mértékben emelték a drágább dohányneműek árát, mint a tömegek trafikáruját, örömmel kell megállapítani, hogy az egész magyar gazdasági élet megértéssel fogadta a hadfelszerelési adórendelkezést, mert mindenki tudja, hogy a kincstár jövedelmének fokozása végeredményben a gazdasági élet, a gazdasági vérkeringés táplálója A hadfelszerelési adó bevezetésével kapcsolatban meg kell emlékezni arról is, hogy Reményi- Schneller Lajos pénzügyminiszter a vita során kitért az elterjedt gazdasági és pénzügyi rémhírekre és a legerélyesebb megtorlásokat helyezte kilátásba az ilyen tudatos kútmérgező törekvésekkel szemben, mert a magyar közvélemény nyugalmat akar, zavartalan munkát, a termelés folytonosságát, fokozódó gazdasági erőkifejtést, mely akként juttatja érvényre a közérdek magasabb célkitűzéseit, hogy egyben biztosítja az egyén jobb érvényesülését a biztonságos életet élő országban. A magyarság hivatása Bárdossy László miniszterelnök a „Donaueuropa“, az új németnyelvű magyar folyóirat vezető cikkeként érdekes és értékes, mélyenszántó értekezést irt a magyarság hivatásáról a Dunamedencében. — Ezeresztendős történelmünk nagy tanításait szűrte le e tanulmányában a magyar kormányelnök, aki egyben útmutatást is adott arra, hogy miképpen kell betölteni geopolitikai szerepünket, ősi hivatásunkat a jövő Délkeleteurópájában. A magyar küldetés katonai és kulturális feladatokat ró a nemzetre és a nemzet ezer év óta mindig teljesítette mindkét irányú kötelességét. Ezer éven át karddal a kezünkben állítottuk meg a keletről nyugat felé törő hatalmakat, amelyek az európai kultúra eltörlésére indultak. Harcainkban nem egyszer rokon népekkel is szembe kellett szállnunk. Védtük a nyugati keresztény műveltséget és igen sokszor mentettük meg vérünk hullásával az egyetemes európai kultúrát. Dél és kelet felé viszont mi voltunk a közvetítői a nyugati kultúrának s az európai műveltség javait meghonosítottuk Délkeleteurópában, ha kellett harcok árán is. A Dunamedence áldásos békéjét évszázadokon keresztül a magyar erő tartotta fenn és a magyar erő tette lehetővé az épitőmunkát, a fejlődést, a haladást, összekötő kapocs voltunk nyugat és kelet között s feladataink jó teljesítésén mindig önzetlenül dolgoztunk. A trianoni keserves esztendőkben sem aludt el a magyarság hivatástudata, vállaltuk akkor is azokat a kötelezettségeket, amelyeket történelmi ősi küldetésünk rótt a vállainkra. A legutóbbi két évtized nehéz éveiben — írja a miniszterelnök — elmélyült az a meggyőződésünk, hogy a Dunamedencében csak akkor alakulhat ki természetes egyensúlyi állapot, ha a központi erőt a magyarság adja. Akik ismerik a Dunamedence helyzetét, azok tisztán látják, hogy Délkeleteurópában erős Magyarország nélkül nem képzelhető el alkotó fejlődés, tartós béke. A magyar honvéd ismét a Kárpátok ormán áll. Tartja a bácskai történelmi határt, a megnagyobbodott Magyarország katonailag és gazdaságilag is annyira megerősödött, hogy teljesítheti ezeréves hivatását. Magyarországnak egyébként a miniszterelnök fejtegetései szerint ma könnyebb hagyományos szerepének betöltése, mint a múlt századokban volt, mert 1919-ben éppen a magyarok voltak az elsők Európában, akik sorompóba álltak az új világrendért. A bolsevizmus szörnyű hónapjai után hitvallást tett a magyarság a nacionalizmus, a nemzeti életforma mellett és azóta is élharcosa a keresztény nemzeti gondolatnak. Az eszmék és fegyverek új Európát szülő mai háborújában tehát Magyarország nem újoncként vesz részt, hanem a régi harcos meggyőződésével és gazdag tapasztalataival küzd a jobb jövőjén. Ma is teljesítjük küldetésünket a Dunamedencében és feladatainkat ma is az önzetlenség jegyében oldjuk meg. Harcolunk a saját magunk jól felfogott érdekében, de harcolunk a Kultureurópa egyetemes érdekeiért is. A dunaföldvári hősi halottak temetése Lélekbemarkoló és felemelő gyászünnepéllyel temette el augusztus hó 25-én Dunaföldvár közönsége hősi halottait: Györkő Lajos hadapród, tanítót és Szászi László szakaszvezetőt, megható példáját adva a hazaszeretetnek és hősi halottai megbecsülésének. A hősök terén Délután hatalmas tömegek lepték el a hősök terét. Amerre a szem néz, mindenütt ember, mindenütt nemzeti zászlók! Ha a borongó felhők és az ünnepi fekete ruhák nem mutatnák a gyászt, azt hinné az ember, hogy hazafias népünnepély készül. Zárt sorokban vonulnak fel a katonaság, a leventék, a tűz- és frontharcosok, a vitézek, a tűzoltók, a cserkészek, az iskolások. A megjelentek Megérkezik a tisztikar, élén vitéz Keser László ezredessel. Ott van vitéz dr Téglássy Béla kormányfőtanácsos, országgyűlési képviselő, ki Sípos Ernő kormányfőtanácsossal, a Magyar Élet Pártja elnökével Egyes számára 12 fillér jön. Feltűnik Braun István paksi apát, kormányfőtanácsos, dr Kornis István főszolgabíróval a vármegye és a járás képviselőjével. Ott vannak a kerületi egyházi és az általános tanítóegyesület nevében Solymár Gábor esperes, Geyer József és Németh Mihály igazgatók. Zárt sorokban jönnek Dunaföldvár, Solt, Bölcske képviselőtestületei. Részt kérnek a nemzeti gyászban a felekezeti lelkészek is. És ott vannak a tanítótestvérek messze környékből mind-mind, hogy elkísérjék a szeretett testvért és vértanút. Mindenki a gyönyörű szép hősi emlék felé tekint: a két rohamra induló hősi honvédre és lábaiknál a virágba borult, koszorúk tömegétől takart két fehér koporsóra, melyekben a hősök tetemei nyugszanak. A szél meg-meglibbenti a nemzeti szinü leplet, mellyel letakarva vannak. Néha egy-egy sóhaj tör elő ,a gyászoló szülők és rokonok sürü széksorai felöl és egy imádkozó fehér főközös apáca szelíd szeméből szivárog a könny, a testvér könnye . A gyászszertartás öt órakor megjön a papság. A temetést Ambach Mihály apátplébános végzi fényes segédlettel és mintegy a testvéri részvét kifejezéseképpen egyik diákonus a solti, a másik a baracsi plébános és a testvéregyház jelképében a karinges barátok seregei Felhangzik az ég felé: a circum dederunt me ... Az egyházi szertartás után a MOVE férfikara énekli a „Mért oly borus” gyászdalt Radics Gyula karnagy vezérletével. Az ének után a szószéken egy kis gyermek bájos arca tűnik fel, aki Kocsis László papköltő : „Hazajöttek“ című versét szavalta el megkapó közvetlenséggel. Szem nem maradt szárazon. Majd vigyázzba merevedik a gyászoló közönség, míg a Levente tűzoltózenekar játssza Hinter János karnagy vezényletével: a hiszekegyet. Ezután mélyen meghatott szavakkal méltányolta beszédében a nap jelentőségét, a község részvétét, a tanítóság búcsúját Kondela Gyula igazgató-tanító. A megilletődött , csendben végighallgatott beszéd után egy jóbarát tanító szavalta Nagy Hona igazgató-tanítónő ez alkalomra irt gyönyörű hazafias versét. Dr vitéz Téglássy Béla gyászbeszéde Dr vitéz Téglássy Béla kormányfőtanácsos, országgyűlési képviselő állott ezután a szószékre és a következőket mondotta: Mélyen megrendülve, lelkünkben összetörve álljuk körül a két hős, vitéz bajtársunknak ravatalát. A mai borzalmas világégés közepette egy nemzet sem nézheti tétlenül az események fejlődését és igy a magyar nemzet fiait is csatasorba állította a sors, hogy küzdjenek az ezeresztendős Magyarország boldogulásáért és a szentistváni birodalom visszaszerzéséért. A mi két drága halottunk megmutatta, hogy hogyan kell és ha szükséges, még a leg-