Tolnamegyei Ujság, 1943 (25. évfolyam, 1-93. szám)

1943-04-17 / 26. szám

1 Hí. évfolyam. SakszM, 1943 Április 17. (Szombat) TOLNAMEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZEKSZÁRDI NÉPBANK ÉPÜLETÉBEN. — TELEFONSZÁM: 20—86 Előfizetési díj: Egy fi évre .... 12 pengő || Félévre ■ [UNK]•••• 1 pengő Felelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lap Megjelenik minden vzerdán és szombaton. Előfizetési díjak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések óráit Legkisebb hirdetés 2 P, a hirdetés szövegoldalon egy hasábmm 10 fillér. A reklám, eljegyzési, családi hir nyilttér sora 1 P, minimum á P,­­­ Bankok, részvénytársaságok, szövetkezetek közgyűlési meghívói, mérlegek mm sora 25 fillér. Minimum 200 mm terjedelemben. Köszönetnyilvánítás mm-ként 16 fillér, minimum 6 pengő, jjlástkeresőknek 60 százalék engedmény. 26. aim. Á ruházat biztosítása A közellátás terén a közelmúlt­ban több átfogó és nagyjelentőségű nyitás történt, amely mindenkit érde­kel. A kormány elsősorban is meg­­állapította és életbeléptette az új termelési és beszolgáltatási rend­szert, amelynek segítségével előre­láthatóan az eddiginél jobban lehet majd biztosítani a háborúban álló ország közellátását. Egy második ugyanilyen fontos rendelkezés a közellátási ügyvitelt és igazgatást egyszerűsítette és decentralizálta, a közellátási felügyelőségek hatásköré­nek új megállapításával. Legutóbb pedig két újabb rendelet jelent meg, amely a lakosság ruházkodásának kérdését rendezi, szervezi át és helyezi teljesen új alapokra. A mindennapi kenyér biztosítása után tehát most a ruházat biztosí­tásáról van szó, ami a mai körül­mények között talán a legnehezebb feladat. A háború miatt ugyanis külföldi nyersanyagot behozni alig lehet s az a kevés, amit sikerül megszerezni, rendkívül megdrágult. Ezért az államnak kell gondoskod­nia arról, hogy a szűkös rendel­kezésre álló nyersanyagot a gyárak úgy dolgozzák fel, hogy abból semmi el ne vesszen és a feldol­gozás után olyan ruházati cikkek álljanak rendelkezésre, amelyek a legszélesebb néprétegek, elsősorban pedig a termelő munkát végző tö­meg szükségletét elégítik ki. Ezért egyszerűsítették a termelést, meg­állapították, hogy mely nyersanyag­ból mit és milyen minőségben szabad előállítani s a fényűzési cik­kek hosszú sorának gyártását egy­szerűen eltiltották, illetve erre a célra a nyersanyagelosztó hatósá­gok nem adnak nyersanyagot. A termelés és a nyersanyag­­gazdálkodás megszervezése után az újabb rendelkezésekkel még egy lépést tett tovább a kormányzat, amikor a ruházati cikkek forgalmát szabályozta. Gondoskodni kellett arról, hogy az áru a gyáraktól a tisztes és megbízható kereskedelem útján tényleg ahhoz a fogyasztóhoz kerüljön, akinek erre leginkább szüksége van. Ezt a célt szolgálta a textilnagykereskedők kijelölése és a Textil Központ létesítése. A mos­tani rendelkezések azonban ennél is tovább mennek, mert ezután a termelt áruk útját mindvégig figye­lemmel kíséri a hatóság és a szét­osztást fokozottabb mértékben irá­nyítja, a gyáriparnál és a keres­kedelemnél egyaránt. Célja ezeknek a rendelkezéseknek az, hogy az áru ne térjen mellékútra, ne kerüljön zugpiacra s hogy egyesek az áru összevásárlásával és megdrágításá­val ne károsítsák a fogyasztó tö­megeket. Az új rendezés kétségkívül mélyen belenyúl az úgynevezett kereske­delmi szabadságba, hiszen azt az elvet valósítja meg, hogy az árut beszerezni és elosztani nemcsak jog, hanem kötelesség is. De ez nem érinti a becsületes kereskedő érdét A jelenlegi háborúban szerzett ta­pasztalatok azt bizonyítják, hogy lé­gitámadás esetén a védekezés mun­kájában a lakosságnak rendkívül lé­nyeges szerepe van. A tapasztalatok szerint is a légitámadások nyomán fellépő tüzek és veszélyes sérülések, valamint sebesülések hatását az ide­jekorán alkalmazott rendszabályok­kal és a gyors beavatkozással azokat legalább méreteiben meg lehet szün­tetni. Az említett káresetek jelleg­zetessége, hogy egyidőben és nagy számmal keletkeznek, de ezzel szem­ben az idejében történt beavatkozás e­setén egyszerű eszközökkel is el­­fojthatók, így a nagyszámban hulló gyújtóbombákat és az azok nyomán keletkezett tüzeket a megfelelően fel­szerelt házi tűzoltók megfékezhetik és elolthatják, a sebesülteket az épü­letek mentőörsei a rendelkezésükre álló egészségügyi felszereléssel első­segélyben részesíthetik és így meg­akadályozhatják azok elvérzését ad­­­dig, míg a sebesültek orvosi keze­lésbe kerülnek. A legtökéletesebb felszerelés, a la­kók bátorsága és rátermettsége sem­mit nem ér, ha hiányzik a megfelelő tudás ezeknek a feladatoknak végre*­hajtására. A két leggyakrabban fel* lépő káresettel szemben csak úgy tudnak a lakóházak tűzoltó- és mentő­örsei eredményesen beavatkozni, ha a rendelkezésre álló eszközök hasz­nálatát az oktatások során teljes mér­tékben elsajátították és begyakorol­ták! Az önvédelmi kiképzés megtanítja a ház lakóit azokra az elméleti és főleg gyakorlati ismeretekre, amelyek birtokában a megelőző rendszabályo­kat helyesen tudják végrehajtani, légitámadások idején pedig a bekö­vetkezett károkkal szemben eredmé­nyesen tudnak beavatkozni. Az ön­védelmi kiképzés — mint ismeretes — két részből áll. A Liga oktatói a hatóság rendelkezései szerint kikép­zésben részesítik a lakóházak és ház­csoportok légoltalmi őrség parancs­nokait és azok 2—2 helyettesét. A Légoltalmi Liga tanfolyamán kell kell, aki polgári haszonnal, legális úton teljesíti hivatását. Viszont sok más előnye is van az új rendszer­nek, amely egyenletesebbé teszi az elosztást az ország területén, úgy, hogy a szűkösen rendelkezésre álló készletből — ha szerényen is — mindenki részesülni fog. Ezenfelül pedig útját állja a mesterséges és káros drágításnak, mert az új ren­deletek a többi között azt is ki­mondják, hogy a textiláruk fogyasz­tói árát maradandó módon (bele­szőve) fel kell tüntetni, így a leg­hatásosabb árellenőrzést tulajdon­képpen maga a közönség végzi, tehát az őrségparancsnokoknak azt a tudást elsajátítaniok, melynek bir­tokában azután ők oktathatják ki a ház lakóit A lakóknak ez a kikép­zése az a tárgykör, melyről most részletesebben akarunk szólni A házak és házcsoportok lakóinak kiképzése — mint tudjuk — 6 órás alapkiképzésből és ezt követőleg ne­gyedévenként egy egy órás utánkép­­zésből áll. Nem is kell hangsúlyozni, hogy ez a célja miatt önvédelminek nevezett kiképzés eredményt csak úgy tud felmutatni, ha a kiképzés végrehajtására hivatott őrségparancs­nokok a kiképzést megfelelőképpen előkészítik és azt az elérni kívánt célnak megfelelően bonyolítják le. A lakók önvédelmi kiképzését mind az alapkiképzésnél, mind pedig a ne­gyedévenkénti egy-egy órás gyakor­latoknál több vonalon elő kell ké­szíteni. A személyi előkészítés abban áll, hogy a ház lakóinak írásban tör­ténő megkérdezése útján egyeztetni kell azt az időt, amikor a kiképzést úgy lehet megtartani, hogy ezzel a lakókat kenyérkereső és egyéb hiva­talos elfoglaltságukban nem akadá­lyozzuk meg Ezt az időpontot, leg­célszerűbben egy névjegyzék köröz­­tetése útján lehet megállapítani, melybe a lakók bejegyzik egyenként azt az időtartamot, amikor idejük szabad. Ennek alapján kell a pa­rancsnoknak meghatároznia a kikép­zések napi időpontját, mely egy-egy alkalommal egy óránál rövidebb, vagy két óránál hosszabb nem le­het. Ha a ház, vagy házcsoport ki­képzésre kötelezett lakóinak száma az 50 személyt meghaladja, a lakó­kat több csoportra kell beosztani, úgyhogy egy egy csoportban 50 sze­mélynél több ne legyen, mivel ez a létszám az, amelyet egy időben és helyen alaposan ki lehet oktatni A csoportokba történő beosztásnál le­het azután tekintetbe venni a lakók szabadidejének különböző időpont­jait és ennek alapján kell őket a ki­képzésre beosztani Természetesen még a legnagyobb elővigyázatosság mellett is minden házban akad egy két olyan lakó, akinek elfoglaltsága semmikép nem egyeztethető a többi lakók szabadidejével, bár egyébként személyes légvédelmi kötelezettség alatt állanak s így a kiképzésen részt kell venniök. Ha csak egy két ilyen emberről van szó, ez ne okozzon külön gondot az őrség parancsnoknak. A kiképzésre fel kell készülnie az őrség parancsnokának az által, hogy az előadásra kerülő anyagot a ki­képzést megelőzően alaposan átgon­dolja és elkészíti maga számára az óravázlatot, melynek alapján zavar­talanul tudja akként lebonyolítani az órákat, hogy az anyagból előadni semmit sem felejt el Megjegyezzük : a honvédelmi miniszter az önvédelmi kiképzésnek országosan egységes és gyakorlatias végrehajtása érdekében olyan tanmenetet dolgoztat ki, mely­nek alapján az őrségparancsnokok a kiképzés céljának megfelelően tudják azt végrehajtani. Ez a tanmenet a Liga kiadásában rövidesen meg fog jelenni, azzal a légoltalmi őrség­­parancsnokokat ingyenesen fogják ellátni. A kiképzés előkészítéséhez tartozik az előadásra kerülő anyagnak fel­osztása a parancsnok és helyettesei között, mert az esetek legnagyobb részében a parancsnok és két helyet­tese közül egyikük jobban ért az el­méleti oktatáshoz, míg a másik in­kább a gyakorlati kiképzés terén jár­tas, vagy egyikük a tűzoltást, a má­sik az elsősegélynyújtást tudja job­ban előadni Igaz ugyan, hogy a la­kók kiképzéséért a maga az őrség­parancsnok felelős, de semmi aka­dálya sincs annak, hogy a kiképzés egyes részleteinek lebonyolításával valamelyik helyettesét bízza meg, ha ahhoz azok jobban értenek. A kiképzés anyagi előkészítése egy­részt az oktatáshoz szükséges hely, vagy helyiség biztosításából áll, me­lyet a háztulajdonos köteles rendel­kezésre bocsájtani. Ez jó időben rendszerint az udvar, télen, vagy ked­vezőtlen időjárás esetén az óvóhely lehet. Másrészt a kiképzést anyagi­lag úgy is elő kell készíteni, hogy a lakóházi, légoltalmi felszereléseket, illetve azokat pótló úgynevezett gya­korló eszközöket biztosítjuk. Ez azt jelenti, hogy a kiképzés helyére hoz­zuk a házi riasztóeszközt, hogy an­nak kezelését és hangját ismertes­sük, azután az összes házi tűzoltó­­eszközöket, az egészségügyi, illetve mentőfelszerelést, valamint a kötö­­zési gyakorlatok céljait szolgáló ki­segítő kötőanyagot. Ilyenek a pólyát helyettesítő vászoncsíkok, a három­szögletű kendőt helyettesítő fejken­dők. Gyakorló kötözőanyagra azért van szükség, mert a mentőfelszere­lés, vagyis a mentőtáska, a kis, vagy nagy légoltalmi mentőláda tartalmát ugyan a lakókkal meg kell ismer­tetni, azonban azok tartalmát a ki­képzések során elhasználni nem sza­bad, mert azokra légitámadás esetén van elsősorban szükség. A lakóház, (házcsoport) önvédelmi A ház lakóinak légoltalmi kiképzése Egyes szám­ára SO fillér

Next