Történelemtanítás, 1966 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1966 / 3. szám

Tapasztalatok, ötletek A televízió történelemadásainak néhány tapasztalata Az OPI Történelem Tanszéke és az Iskolatelevízió Szerkesztősége egész napos tanácskozást tartott a televíziós történelemórák elvi és gyakorlati problémáiról. A ta­nácskozáson olyan vidéki és fővárosi tanárok vettek részt, akik rendszeresen kísér­leteznek az ITV adásainak felhasználásával a tanításban. A tanácskozáson a mit, mennyit, mikor és hogyan? kérdésekre igyekeztünk helyes választ keresni. 1. M­i­t adjon az ITV?... A megjelentek többsége jónak tartja a műsorok anyagát, mely igen szemléletes, sok élményt nyújt gyermeknek és tanárnak egyaránt. Hanus István (Egercsehi) tanár szerint vidéken nem sok lehetőség kínálkozik szemléltetésre. A gyűjtőmunka is csak szerény méretekben segíthet a tanárnak. A televízió lehető­ségei pedig, mint ezt az eddigi adások bizonyították, szinte korlátlanok. A falusi gyer­mek nemcsak múzeumlátogatáson vehet részt tudósok vezetésével, hanem a törté­nelem színterére is ellátogathat, s filmfelvételek, vetített hátterek, díszletek segítsé­gével a kor levegőjét is megérezheti. Bank Lajos, Somogy megye Hetes községének tanára szerint a vonzó keretbe foglalt tévés ismeretek pozitív hatása különösen a gyengébb képességű tanulóknál hozhat nagy eredményt. Éppen ezért javasolja, hogy a lényegre utaló részek teljes felfogása érdekében lassítsák le néhol a műsor pergő ütemét, a lényeges csomópontokon kissé tovább időzzenek, adjanak több állóképet. 2. A „mennyit” vitatása szorosan összekapcsolódott a mű­ kérdésével. Nem is annyira az adások időbeli mérete volt vitatott, mint inkább az, hogy elvileg helye­selhető-e, ha az iskolatelevízió — anyagában — túllép a tanterv, a tankönyv korlátain. Tölgyesi László győri tanár szerint különösen az első műsornál volt tapasztalható, hogy a megszólaltatott tudósok nem vették figyelembe a tízéves gyermeknézőt. Pl.: „A restauráló laboratóriumban eltávolítják a fémleletekről a sókat, kloridokat” — a mondat érthetetlen a tízéves gyermeknek. Valamennyien osztottuk dr. Szebenyi Péternek az OPI munkatársának véleményét, aki szerint nem baj, ha az ITV mér­tékkel többet ad, növeli a konkrét történelmi ismereteket, mivel az adását egyúttal a szakos és főleg a nem szakos pedagógusok számára valamelyes továbbképzési alkal­mat is jelentenek, de elsősorban mégis azt kell figyelembe venni, hogy a műsorok nézői mindenekelőtt a tízéves gyermekek. 3. Mikor érkezzék a tanítás folyamatába a műsor? (Az anyag tanítása előtt új anyagként; vagy a tanítással együtthaladva, közben; vagy utólag, megerősítve, ki­egészítve a már tanított anyagot?) A vélemények az utóbbi két álláspont között osz­lottak meg. Az összefoglaló típusú műsor a többség véleménye szerint akkor hasz­nálható fel a legeredményesebben, ha az adást megelőző órán a tanár hagyományos módon rendszerezi azt a nagyobb egységet, amelynek összefoglalását a tv-program jelzi. Igen jól bevált nálam is ez a módszer, „Az Ókori Kelet” c. egység tárgyalása­kor. Az ITV nem kimondottan összefoglaló típusú műsorai az értekezlet véleménye szerint akkor jók, ha nem egyetlen tanítási óra anyagához kapcsolódnak, hanem a nagyobb egységen belül több órán át felhasználhatók, s mint ilyenek vagy utólag, vagy még inkább menet közben érkeznek. (Mint pl. az ókori Görögország c. műsor, melyet a tv akkor adott, amikor a legtöbb iskolában már belekezdtek a görög tör­ténelem tárgyalásába.)

Next