Történelemtanítás, 1980 (25. évfolyam, 1-6. szám)
1980 / 1. szám
Módszertan Szabolcs Ottó A történelem képi forrásainak iskolai felhasználásáról A történelemtanításba Unger Mátyás immár klasszikussá vált könyve óta hazánkban is egyre nagyobb mértékben vonult be a forráselemzés. Az iskolai könyvtárak polcairól előkerültek az addig rendszerint ott porosodó forrásgyűjtemények, az Archívum Rakotianum, Kossuth Lajos összes művei, H. Balázs Éva: Jobbágylevelek, vagy hogy a legújabbakat említsem: „Iratok az ellenforradalmi korszak történetéhez” sorozat kötetei. A sort még sokáig folytathatnám, a rendelkezésünkre álló forráskiadvány-anyag azonban eléggé közismert. Még ismertebbek az utóbbi két évtizedben iskolai célra készült forrásszemelvény-válogatások, az általános iskolásoknak kissé átfogalmazott „olvasmányossá tettek” Lilla István: Régen volt című kötettel indult sorozata, a középiskoláknak egy eddig épp tíz kötetet megért sorozat, csupa eredeti forrással, forrásrészlettel, amelynek legutóbbi kötete épp Marx—Engels —Lenin művéből szakavatott válogatás iskolai célokra. Mindenkinek és mindenütt hozzáférhető forrásokban — nem is szólva az utóbbi két évtizedben a különböző kiadóknak közzétett jelentős tudományos forráskiadvány anyagairól — s úgy tűnik felhasználási szándékában nincs hiány. Legalábbis nem, ami a szakirodalmat illeti, amely egyre többet hivatkozik az önálló megismerés fontosságára az oktatási folyamatban. Azt hiszem nagyon is kézenfekvő, hogy a történelmi megismerésnek az alapja a forrás. Minél önállóbban akarunk történelmet és történelmileg megismerni, annál inkább a forrásokhoz kell nyúlni. A források szerepe tehát szükségszerűen tovább fog növekedni a történelemtanításban. Minél több oldalú és élőbb tanításra törekszünk - s a mostani korszerűsítés ezt célozza, a távlati tervek pedig tovább akarják növelni az összetettséget, integritást - annál több oldalú forrásanyaghoz kell egyre többrétűen nyúlnunk. Kérdés, hogy mit értünk a többoldalúság és többrétűség alatt. Csupán tematikai kérdés-e ez számunkra? Arról van-e csupán szó, hogy a sokrétűvé vált történelem a tartalmának megfelelő sokrétű forrásanyag felhasználását kívánja. Egyszerű aránypárt lehet-e felállítani. S ha a történelem a gazdaság, politika, társadalom, kultúra, életforma, gondolkodás komplex egésze, akkor ezeknek a szféráknak az írott anyagát kell felhasználnia, s ilyen jellegű kresztomátiáknak kell az iskolai oktatás rendelkezésére állnia. Kétségtelenül ez a dolog egyik oldala. A történelemnek amilyen szféráiból tevődik össze a történelem iskolai anyaga, olyan szférák forrásait kell felhasználni. Ha a történelmet saját totalitásában fogjuk fel, akkor az emberi-társadalmi múlt minden fennmaradt anyaga lehet forrás az iskolai