Történelmi szemle, 1959 (2. évfolyam)

TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Katus László: A mezőgazdaság tőkés fejlődésének főbb vonásai az Osztrák-Magyar Monarchia délszláv területein

MEZŐGAZDASÁG­­­A ÉS FEJLŐDÉSE A MONARCHIA DÉLSZLÁV TERÜLETEIN 359 a tőkés fejlődés is a mezőgazdaság területén vetette fel a legtöbb problémát. Jugoszlávia nemzeti jövedelmének 58,1 %-a még az első világháború utáni években is a mezőgazdaságból származott, s ez agrárjelleg sokkal inkább kidomborodott a korábbi évtizedekben. A lakosság túlnyomó része mezőgazdaságból élt, s h­a e tekintetben a dualizmus évtizedei alatt történt is fejlődés, a délszláv társadalom alapvetően agrárjellege továbbra is megmaradt (1. a 3. táblázatot). •1. táblázat A mezőgazdaságból élő lakosság százalékaránya az összlakossághoz viszonyítva 11 A Monarchia többi területeivel összehasonlítva megállapíthatjuk, hogy Szlovénia és a tengerparti területek e tekintetben körülbelül Magyarországgal állottak azonos színvonalon, ahol 1910-ben az agrárlakosság arányszáma 02,4% volt. Elmaradtak azonban Ausztria egészének fejlődése mögött,, ahol a mezőgazdasági népesség aránya 1910-ben 48,45% volt (Alsó-Ausztriában 17,98, Felső-Ausztriában 46,87, Stájerországban 53,15, Karintiában 51,05, Csehországban 32,39, Tirolban 54,25%). Ebben a tekintetben Ausztria tarto­mányai közül csak Galícia (73,06%) és Bukovina (71,14%) voltak fejletle­nebbek, de ezek is megelőzték Dalmáciát, Horvátországot és Boszniát. Hasonló eredményre jutunk a nemzetiségi összetétel vizsgálatakor is (1. a 4. táblázatot). A délszláv területek természeti adottságai a mezőgazdaság szempontjából igen eltérőek. Négy különböző jellegű agrárzónát állapíthatunk meg: 1. A Bácska, a Bánát és Kelet-Szlavónia síksága, termékeny diluviális talajával, s a nagy kelet-európai steppe-övezet legszélső nyúlványaival. Ez a­­Monarchia legjobb gabonatermő területe, tehát mezőgazdaságában érthetően a szántóföldi szemtermelés dominál. 2. Horvátország középső és nyugati, Szlavónia keleti és északkeleti, Bosznia északi részei, a Száva és a Dráva mocsaras erdős síksága, dombvidék és középhegység. A nehéz agyagos, lin. „humid" talaj a gabonatermesztésre már kevésbé alkalmas, fater­mékei a kukorica és a burgonya. A szántók aránya kisebb, mint az előző zónában, a kitűnő folyóparti és erdei legelők az állat­tenyészt­ésnek kedveznek sertés). A Száva síkságát Európa legértékesebb tölgyerdői borítják. 1890 1900 1910 Görz és Gradiska 70,47 67,70 59,41 Isztria 72,84 68,51 61,16 Krajna 71,91 69,83 61,99 Dél-Magyarország Bács-Hodrog­­ 69,8 67,8 Torontál 74,8 72,5 Temes­ő­r 78,6 75,3 Horvátország 84,56 82,09 78,82 Dalmácia 86,12 83,77 82,60 Bosznia és Hercegovina 1895 88,34 86,57 (szarvasmarha, 11 A foglalkozási statisztika adatforrásai: Österreichische Statistik. LXVI/1. és Neue Folge 3/1., Magyar Statisztikai Közlemények. Új sorozat 04. köt. 188­­1.; Statis­ticki godisnjak Kraljevina Skivatske i Slavonije I. 1905. Zagreb, 1913. 89, 124. 1.; Publi­kacije kr­ zemalj. stat. ureda u Zagrebu LXVI. 01., 94. 1.; Bosznia és Hercegovinát 1910. évi népszámlálása. LV—LXIV. 1.

Next