Történelmi szemle, 1959 (2. évfolyam)

TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Hanák Péter: A dualizmus válságának problémái a XIX. század végén

A DUALIZMUS VÁLSÁGÁNAK PROBLÉMÁI A XIX. SZÁZAD VÉGÉN' 53 A­­dualizmus, mint a polgári átalakulás különböző erejű és irányú kompo­nenseinek ered­ője, a Monarchia burzsoá rendjének egész államhatalmi-politikai rendszere volt, amely magába foglalta az osztályuralom és a nemzeti hege­mónia formáit, azaz az osztály- és nemzeti elnyomás hierarchiáját. E hatalmi rendszer, mint minden felépítmény, a társadalom gazdasági alapján épült fel. A dualizmus gazdasági alapja kon­yol­uli, solt. A kapitalizmus ugyan a­ Monarchia egységes belső piacán, a tőke és az áruk szabad mozgását biztosító egységes gazdasági intézményekre és eszközökre támaszkodva fejlődött ki, de az egyre szélesebben elterjedő, alapvető tőkeviszony m­ellett a gazdaságban továbbéltek a feudalizmus maradványai s az egyes tartományok, nemzetek között történetileg kialakult egyenlőtlenségen alapuló gazdasági kapcsolatok, függési viszonyok. A Monarchia egységes belső piacán létrejött kapitalista munkamegosztás ezekre — a termelés jellegében s a fejlő­dés színvonalában megörökítődött — különbségekre épült rá. Ugyanakkor az egységes monarchiai piacon — néhol csak részlegesen, vagy csak potenciálisan —­ nemzeti piacok is kiformálódtak. A kapitalizmus fejlődése, a termelőerők növekedése a XIX. század második felében viszonylag gyorsan haladt előre, s a Monarchia egész területére kiterjedt . Ily módon a dualizmus gazdasági alapja, bár fő tendenciáját tekintve korlátozta, fékezte, de kisebb vagy nagyobb mértékben lehetővé is tette, egyes területeken előmozdította a függő és elnyomott nemzetek, elsősorban a magyarok és a csehek, másodsorban a lengyelek és délszlávok polgári fejlő­dését is. Ezek az előnyök, bár a nemzetek többségénél távolról sem ellensúlyoz­ták a hátrányokat, a monopóliumok előtti kapitalizmus korában a dualista Monarchia fennmaradását elősegítő tényezők közé számíthatók. Gazdasági alapjának megfelelően a dualizmus osztálybázisát a széles értelemben vett osztrák-német burzsoázia és a magyar nagy- és középbirtokos osztály alkotta. Az osztrák és a magyar uralkodó osztályok — s a dinasztia — alapvető érdekeinek közössége a dualista Monarchia fenntartásának legerősebb pillére volt. A dualizmus gazdasági alapjából és hatalmi rendszeréből követ­kezően, ez az érdekközösség természetesen nem jelentett érdekazonosságot, nem küszöbölte ki az osztrák-német burzsoázia és a magyar földbirtok­­— illetve magyar burzsoázia —, az osztrák centralizmus és a magyar dualizmus közti ellentéteket, amelyek ha másodlagos jellegűek és jelentőségűek voltak is, már a kiegyezés megkötésében is érvényesültek és később még inkább fel­színre kerültek. Másrészről, minthogy a Monarchia több elnyomott nemzet kizsákmányoló osztálya számára nemcsak hátrányt, hanem némi előnyt jutta­tott, ezek az osztályok — alapvető ellentéteik ellenére — bizonyos kérdésekben és időszakokban a dualizmus osztálybázisát erősítették, s mint Lenin is utalt rá,39 a Monarchia fennmaradását támogatták.­­ A Monarchia fennmaradását — ill. a dualista formájának létrejöttét — a külpolitikai viszonyok alakulásának különösen három mozzanata segítette elő. Az első az volt, hogy a kiegyezést követő években a kontinens nyugati és középső részén befejeződött a polgári forradalmak s a nemzeti államok kialaku­lásának korszaka.40 Itália és Németország nemzeti egyesítése lényegében bevég­ződvén, a Monarchia a legsúlyosabb válságait okozó külpolitikai kérdések teher­tételétől — egy időre — megszabadult. A keretei közt élő kelet- és délkelet- 39 Lenin : A nemzetek önrendelkezési jogáról. Vál. Műv. I. 827. o. 40 Uo. 825. o. és Marx Károly tanításának történelmi sorsfordulatai. Uo. 71 — 72. o.

Next