Történelmi szemle, 1963 (6. évfolyam)

TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Molnár Erik: Bevezető a "Nemzet, haza, honvédelem a parasztság és a nem-nemesi katonáskodó réteg gondolkodásában a XV-XVIII. században" c. vitához

2 MOLNÁR ERIK Ez a kérdés haladó hagyományunkat, a történet pártos felfogását csak annyiban érinti, hogy a magyar nép marxista történetének haladó hagyományait nem lehet és nem szabad antimarxista alapon kifejteni, a nacionalizmus ellen nem lehet nacionalista alapról harcolni. Az uralkodó osztály ideológiájával kapcsolatban nincsenek nagyobb nehézségek. Ez az ideológia nyíltan kifejezésre jut a történeti forrásokban, s a feladat egyszerűen abban áll, hogy az ideológiát visszavezessük a mögötte rejlő osztályérdekekre. Egészen más a helyzet a feudális parasztság ideológiájával kapcsolatban. A feudális paraszt néma, és minél inkább visszafelé megyünk a történetben, annál inkább néma. Amikor a jobbágyok normális viszonyok között levelet írnak földesuruknak, ezekben a levelekben a megfélemlített parasztok hangja szólal meg alázatos formában. Ha meg a parasztok fegyvert fognak osztálycéljaikért, a történeti forrásanyag, amely az uralkodó osztály embereinek kezéből ered, kétségtelenül eltorzítja a valóságot. Ott vannak persze a prédikátorok, a vitézlő rendhez tartozó elemek, amelyek egyes­­esetekben látszólag a parasztság ideológiáját tolmácsolják. De vajon a prédikátorok és a vitézlő rend tagjai a paraszti osztályharc antifeudá­lis álláspontját képviselték-e? Nem, ők az osztály-együttműködés álláspontját képviselték, mert a feudális társadalmat nem akarták megdönteni, hanem az volt a céljuk, hogy ők maguk a feudális társadalom magasabb szintjén helyez­kedjenek el. Az ilyen természetű forrásanyagot tehát kritikával kell kezelni, amikor a parasztság valódi ideológiáját kutatjuk. Itt van végül az uralkodó osztály közvetlen tanúskodása a parasztság ideológiájáról. Ez természetesen elfogult forrás, de azért mégis sokat mond. Két ilyen adatot ismertetek, az egyik Szapolyai János nyilatkozata, a másik Jókai Mór megállapítása 1849-ből. Szapolyai János 1540-ben ezt mondotta: a pór nép „odahajlik, amerre a szél fúj, ma jöjjön a török és megcsókolja kaftánját, holnap jöjjön a német, ezt áldja Örökké csak a maga hasznát keresvén, hazáját, ha kell, el is tagadja." Jókai pedig ezt írta: „Mi magunkat igen hosszú ideig csaltuk. Azt hittük, hogy népünk van. Pedig nincs. Mi volt, nemességünk volt az, a földművelő nagy tömeg előtt ismeretlen volt a szó: haza. Még most is az. Szabadságáért akárki más iránt háládatos, csak hazája iránt nem. Ha azt mondjátok neki, hogy keljen fel hónát védeni a muszka ellen, sírva fakad és azt mondja, hogy inkább robotol és éhezik. A kabátos embert gyűlöli. . . Neki addig a törvény sem törvény, míg a császár pecsétje alatta nincs, nagy kétfejű sassal. Értünk fegyvert nem fog, szavainkban nem bízik, terveinkben nem segít, így bünteti bennünk isten apáink vétkeit." A végső eredmény az, hogy sokféle forrásból, ezek kritikus elemzése útján, induktív és deduktív eljárással kell rekonstruálnunk a feudális parasztságnak, s nemcsak a parasztság egészének, hanem a parasztság egyes rétegeinek valódi

Next