Történelmi szemle, 1974 (17. évfolyam)
1-2. szám - TANULMÁNYOK - Bolla Ilona: A közszabadság lehanyatlása a XIII. században (A liber és libertas fogalom az Árpád-korban). II.
2 BOLLA ILONA azonban nem tette semmivé közszabadságukat, személyük fölé nem terjedt ki a földesúr tulajdonosi hatalma. Hozzájuk kell számítani a hospeseket is. A XII. századra esik a liberek Kálmán törvényeiből is kielemezhető fő csoportjainak a kibontakozása. Közöttük jogilag két fő kategóriát kell megkülönböztetnünk ekkor is: a plena libertást élvező közszabadokat és a relatív szabadságú, kötött libereket. A közszabadok jogilag egységes kategóriája a XII. században a vagyoni és társadalmi helyzet szempontjából egyre határozottabban formálódott a vagyonos, hadviselő tehetősek és a saját földdel mind kevésbé rendelkező, vagy éppen a megélhetést úrnál kereső, nincstelen liberek ellentétes osztályokhoz tartozó csoportjaira. A libereknek ezek a fő kategóriái állapíthatók meg a szolgafelszabadítások és a királyi privilegizálások XII. századi eseteiből is. A közszabadság jelentőségét a XII—XIII. század fordulóján sem vesztette el, sőt jogi egységével még alkalmas volt a közszabadok körében zajló társadalmi differenciálódás elfedésére is. A liber kifejezésnek az ellentétes társadalmi helyzetű kategóriákra való alkalmazása kétségtelenül a fogalmi-terminológiai fejlődés bizonyos késését fejezte ki az alapjukul szolgáló társadalmi viszonyokéhoz képest.1 1. A liber és libertás fogalom átalakulása az Aranybullától az Anjou-korig A XIII. század elejére alapvető társadalmi különbségek, osztálykülönbségek érlelődtek meg a közszabadok tömege és a föléjük emelkedett vagyonos, egyénileg is hadra képes közszabadok csoportja közt. A vagyonos közszabadok aránylag széles rétege vált ekkorra jól felismerhetően és véglegesen a földesúri osztály részévé. Elkerülhetetlen lett, hogy ennek a változásnak a következményeit mind a jogban, mind a társadalmi terminológiában levonják. A jogi szabályozást különösen sürgetővé tették az úri osztály felső rétegének, az előkelőknek, a nobilisoknak a támadásai a vagyonos közszabadok önálló, úri léte ellen. Igazában annak a jogi elismertetéséről és biztosításáról volt szó, hogy ezek az elemek — nem-nemes, ignobilis voltuk ellenére is — az uralkodó osztály tagjai. Jogaik elismertetését törvény formájában 1222-ben vívták ki az Aranybullában. A közszabadok tömegéből való kiválásuk azonban szinte még természetesebben kellett, hogy tükröződjék nevezetükben. Helyzetük pontos, ellentmondás nélküli jellemzésére a közszabadság fogalma már alkalmatlan volt. E fogalom ellentmondásossá válására kitűnő példa az ifjabb király egyik 1224. évi kiváltságlevele. Ebben házába és famíliájába fogadta Rados várjobbágyát és atyafiságát, és megengedte, hogy földjüket szabadon (libere) birtokolhassák, sőt hogy a földjükre telepedő hospes nép királyi adójának harmadrésze is övék legyen. Rados és rokonai itt közszabadságot nyertek, mint azt megelőzően még nélkülöző várjobbágyok (király szabadjai), azaz jogállásuk így a földjükre telepedő, szintén közszabad hospesekével lett azonos. Privilégiumuk elnyert jogállásuknak parasztjaikéval azonos, közszabad mozzanatát emelte ki, és földesúri mivoltukat csak közvetve mutatta. Társadalmi minőségüknek a közszabadság csak eleme volt, de nem lényege. A vagyonos közszabad mivolt, a földesúri lét a közszabadsághoz ! Az itt összefoglaltak bővebb kifejtését ld. a Történelmi Szemle 1973. 1—2. sz.-ban. A közszabadság a XI—XII. században c. tanulmányban.