Történelmi szemle, 1975 (18. évfolyam)

1. szám - FIGYELŐ - Magyarország a századfordulón (Kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban) (Szász Zoltán)

SZÁSZ ZOLTÁN tet tettek arra is, hogy a technikai és tudományos fejlődés magyar úttörőinek munkásságát is érzékeltessék. A belpolitika egykorú kérdéseire utalnak az 1904-es parlamenti rombolás és a képviselőválasztások emléktárgyai (mint pl. nemzeti színűre festett furkos­bot) mellett a századforduló politikai karikatúrái, amelyek főként a nemzeti jelszavakkal való visszaélést érzékeltetik. A demokratikus polgári ellenzék egy külön galériába szorult, s így a rendezők akaratától függetlenül — olyan elszigetelt a kiállítás egészéből, amilyen elszi­getelt volt az ábrázolt mozgalom maga a századforduló első éveiben. A szokvá­nyos anyagon túl (íróasztal, írókészlet, Ady-kötetek, folyóiratszámok) érdekes szabadkőműves tárgyak (trónszék, szertartás-könyv, nagymester-bot) is lát­hatók. Ide kapcsolták a rendezők a színházi életet idéző emléktárgyakat és a nagybányai iskolára, valamint a nyolcakra utaló néhány képet. Az akadémikus festészet (Benczúr Gyula) és az építészet (Ybl Miklós, Lechner Ödön) mellett Mikszáth Kálmán (főként személyi hagyatékban fenn­maradt emlékek révén) kerül bemutatásra. A látogatók meghallgathatják Kos­suth Lajos hangját is a nemrég előkerült fonográfhengerről készült másolatból. A kiállítás rendezői láthatóan jól átgondolták mindazokat a témaköröket, amelyek bemutatását szükségesnek ítélték. A századforduló sok mozzanatát érzékeltették, gyakran csupán néhány, de annál jellemzőbb tárggyal, eszköz­zel, képekkel. Olyan darabokkal, amelyek lehetőleg sokat mondanak az őket felhasználó társadalomról és ugyanakkor az újdonság erejével is hatnak. A Deák íróasztalától Bartók fonográfiáig terjedő áttekintő kiállítás esetében hiánylistát sorolni elég felelőtlen dolog lenne. Mégis meg kell említeni, hogy szerintünk a szecesszió mint kultúrtörténeti áramlat nem kapja meg jelentősége szerinti he­lyét, s az egész gazdasági fejlődés illusztrálása is túlságosan szerényen húzódik meg a terem sarkában, nem szólva most olyan, nemcsak technikai vagy gazdaság-, de kultúrtörténetileg is fontos dologról, mint a kor embere számára oly nagy­jelentőségű s egyszersmind nagy élményt jelentő vasút is. Természetesen ezt a kiállítást sem kerülte el a feliratok összecserélésének, pontatlanságának ördöge. FAV motorkocsi felirat díszeleg egy MÁV III. osztályú személykocsi modellje mellett; egy nagybetűs felirat Wekerle Sándor portréja alatt azt sejteti, mintha ő találta volna fel a szesz-, cukor-, s általában a fogyasz­tási adót. Ezek azonban apróságok. A feliratok általában világosak, érthetőek, s amit különösen kiemelnénk, kellően rövidek. A Nemzeti Múzeum új időszaki kiállításáról elmondható, hogy a térbeli kötöttségek ellenére meglehetősen jól sikerült összképet nyújt a magyar század­fordulóról. S ami egy kiállítás esetén igen fontos , szép is. Szász Zoltán

Next