Történelmi szemle, 1981 (24. évfolyam)

4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Sándor Pál: Deák és a titkosrendőrség. Titkosrendőri adalék politikai koncepciójáról (1843)

SÁNDOR PÁL Magyarországnak valóban „a nemzetet megértő és a haladást pártoló kormányra van szüksége". Deák a személyes tárgyalások végeztével minden kérdés elől kitért, és a ki­hallgatások tartalmáról semmit sem árult el. Sem bécsi ismerőseinek, akik, midőn értesül­tek, hogy az uralkodóval is tárgyalt, most már ugyancsak faggatták az eredményekről, sem az itthoniaknak, amikor március elején visszatért Pestre. Legfeljebb szívélyes fogadta­tásának külsőségeiről, az uralkodóház méltányosságáról tett — taktikusan — néhány megjegyzést. A tárgyalások érdemi részét nem érintő s az uralkodóházat dicsérgető megjegyzései ugyanis csak hasznára válhattak kényes és nehéz küldetésének. Az eredmény ismeretes: Wesselényi március 30-án Grafenbergbe utazhatott, anélkül azonban, hogy a nyakába varrt vád alól felmentették volna. Ezért Deák 1839 őszén ismét kieszközölte az udvarnál a büntetés további elhalasztását. 1840 áprilisának végén az elítéltek - Kossuthtal együtt — amnesztia útján kiszabadultak a fogságból. Az uralkodó pedig kijelentette nyilatkozatában az országgyűlés színe előtt, hogy a szólásszabadságot nem volt szándéká­ban megsérteni. Elsősorban Deák szilárd magatartásának volt köszönhető az is, hogy a kormányzat elismerte a perek megszüntetésének szükségét. Erről írta Deák 1840. május 14-i levelében az 1843 őszéig Freywaldauban megtelepedett Wesselényinek: „. . . állapotunk semmivel nem rosszabb, mint volt, jobb pedig azáltal, hogy a sérelmet okozott eseteknek tettleges következései meg lettek szüntetve . .." Igaz, fegyelmezés" útján! De a nádor, ezt a nemzet méltóságára sérelmes kifejezést, „kifelejtette" az ország­gyűlésen felolvasott beszédéből, melynek szövegét Deák „igazította ki" titkon. 1841. november 28-ától 1843. március 16-áig Deák Pesten tartózkodott, rövid megszakítással. Lakhelye az egykori Urak utcájában volt a 450. számú házban. Ez a ház ma a Petőfi Sándor utca 6—8/a szám alatt található. Fontos politikai küldetést teljesített. Ő volt az új büntető eljárás tervezetének kidolgozására alakult Országos Választmány egyik tagja, a munkálatok irányítója az ellenzék képviseletében. Az egész munkálat összefüggött a régi és az új eszmék és intézmények, az egyéni és a nemzeti-polgári szabadságjogok körül folytatott politikai küzdelemmel, az abszolutisztikus kormányzás korlátozása, a törvényhozó hatalom elsődleges szerepének fokozatos kivívása céljaival. Deák most is a „törvényhozás rendes útján", mint szokása volt mondani, küzdött a polgári-nemzeti fejlődésért, az elavult, feudális jogi intézmények lépcsőzetes lebontása, fokozatos polgári irányú megújítása érdekében. A titkosrendőrség emberei a Pesten tartózkodó jelentékenyebb politikusokat, többek közt Batthyány Lajost, Eötvös Józsefet, Károlyi Györgyöt, illetve mind a felső-, mind az alsótáblától a Választmányba delegált bizottsági tagokat, azok tevékenységét, egymás közti megbeszéléseit állandó figyelemmel kísérték. Egyebek között olyan, a rendek táblájától kiküldött különböző árnyalatú reformerek keltették fel figyelmüket, mint Bezerédy István, Klauzál Gábor, Pálóczy László, Pulszky Ferenc. De szemmel tartották a Pesten tartózkodó Kossuth hírlapi ténykedését, az ő politikai „modor"-a ellen fellépő Széchenyit csakúgy, mint az eléggé heterogén ellenzéki erőket mindenképpen összetartani igyekvő Deák politikai működését is. A rendőrjelentések sűrűn tudósították Sedlnitzkyt az ellenzék tevékenységéről, különféle összejöveteleiről, még az ún. „ellen­zéki" bálokon résztvevők kötetlenebb beszélgetéseiről is. E jelentések néhány nap múlva a bécsi Központi Információs Iroda magyarországi és erdélyi tagozata (Zentralinformations Büro, Ungarisch—Siebenbürgische Section) bizalmi embereinek kezében voltak, akik

Next