Történelmi szemle, 1981 (24. évfolyam)
4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Sándor Pál: Deák és a titkosrendőrség. Titkosrendőri adalék politikai koncepciójáról (1843)
SÁNDOR PÁL Magyarországnak valóban „a nemzetet megértő és a haladást pártoló kormányra van szüksége". Deák a személyes tárgyalások végeztével minden kérdés elől kitért, és a kihallgatások tartalmáról semmit sem árult el. Sem bécsi ismerőseinek, akik, midőn értesültek, hogy az uralkodóval is tárgyalt, most már ugyancsak faggatták az eredményekről, sem az itthoniaknak, amikor március elején visszatért Pestre. Legfeljebb szívélyes fogadtatásának külsőségeiről, az uralkodóház méltányosságáról tett — taktikusan — néhány megjegyzést. A tárgyalások érdemi részét nem érintő s az uralkodóházat dicsérgető megjegyzései ugyanis csak hasznára válhattak kényes és nehéz küldetésének. Az eredmény ismeretes: Wesselényi március 30-án Grafenbergbe utazhatott, anélkül azonban, hogy a nyakába varrt vád alól felmentették volna. Ezért Deák 1839 őszén ismét kieszközölte az udvarnál a büntetés további elhalasztását. 1840 áprilisának végén az elítéltek - Kossuthtal együtt — amnesztia útján kiszabadultak a fogságból. Az uralkodó pedig kijelentette nyilatkozatában az országgyűlés színe előtt, hogy a szólásszabadságot nem volt szándékában megsérteni. Elsősorban Deák szilárd magatartásának volt köszönhető az is, hogy a kormányzat elismerte a perek megszüntetésének szükségét. Erről írta Deák 1840. május 14-i levelében az 1843 őszéig Freywaldauban megtelepedett Wesselényinek: „. . . állapotunk semmivel nem rosszabb, mint volt, jobb pedig azáltal, hogy a sérelmet okozott eseteknek tettleges következései meg lettek szüntetve . .." Igaz, fegyelmezés" útján! De a nádor, ezt a nemzet méltóságára sérelmes kifejezést, „kifelejtette" az országgyűlésen felolvasott beszédéből, melynek szövegét Deák „igazította ki" titkon. 1841. november 28-ától 1843. március 16-áig Deák Pesten tartózkodott, rövid megszakítással. Lakhelye az egykori Urak utcájában volt a 450. számú házban. Ez a ház ma a Petőfi Sándor utca 6—8/a szám alatt található. Fontos politikai küldetést teljesített. Ő volt az új büntető eljárás tervezetének kidolgozására alakult Országos Választmány egyik tagja, a munkálatok irányítója az ellenzék képviseletében. Az egész munkálat összefüggött a régi és az új eszmék és intézmények, az egyéni és a nemzeti-polgári szabadságjogok körül folytatott politikai küzdelemmel, az abszolutisztikus kormányzás korlátozása, a törvényhozó hatalom elsődleges szerepének fokozatos kivívása céljaival. Deák most is a „törvényhozás rendes útján", mint szokása volt mondani, küzdött a polgári-nemzeti fejlődésért, az elavult, feudális jogi intézmények lépcsőzetes lebontása, fokozatos polgári irányú megújítása érdekében. A titkosrendőrség emberei a Pesten tartózkodó jelentékenyebb politikusokat, többek közt Batthyány Lajost, Eötvös Józsefet, Károlyi Györgyöt, illetve mind a felső-, mind az alsótáblától a Választmányba delegált bizottsági tagokat, azok tevékenységét, egymás közti megbeszéléseit állandó figyelemmel kísérték. Egyebek között olyan, a rendek táblájától kiküldött különböző árnyalatú reformerek keltették fel figyelmüket, mint Bezerédy István, Klauzál Gábor, Pálóczy László, Pulszky Ferenc. De szemmel tartották a Pesten tartózkodó Kossuth hírlapi ténykedését, az ő politikai „modor"-a ellen fellépő Széchenyit csakúgy, mint az eléggé heterogén ellenzéki erőket mindenképpen összetartani igyekvő Deák politikai működését is. A rendőrjelentések sűrűn tudósították Sedlnitzkyt az ellenzék tevékenységéről, különféle összejöveteleiről, még az ún. „ellenzéki" bálokon résztvevők kötetlenebb beszélgetéseiről is. E jelentések néhány nap múlva a bécsi Központi Információs Iroda magyarországi és erdélyi tagozata (Zentralinformations Büro, Ungarisch—Siebenbürgische Section) bizalmi embereinek kezében voltak, akik