Történelmi szemle, 1982 (25. évfolyam)
3. szám - ÉLETMŰVEK - Andics Erzsébet: Széchenyi és Metternich
574 ANDICS ERZSÉBET Széchenyi és a Tisza-szabályozás kérdése A közlekedési bizottság felállítása, illetőleg Széchenyi kinevezése tényleges hatékonyságának első próbaköve a Tisza-szabályozás, azaz ehhez állami támogatás megszerzése volt. Ezt mindenekelőtt a nagybirtokos körök sürgették. A konzervatív Budapesti Híradó 1845—1846-os évfolyamaiban értekezéseknek is beillő terjedelmes cikkek egész sorát szentelte ennek a kérdésnek. A „tiszavölgyi ügy" a lap szerint „a legéletbevágóbb országos kérdések" egyike. „Valóban nem csupán posvány-szárításról, hanem valóságos országjavításról, nemzetokulásról van itten szó .. ." hirdette.64 Kétségtelen, hogy Széchenyi kinevezését nemcsak a prominens konzervatívok könyvelték el sikernek. Már az is eredménynek számított, hogy a Tisza szabályozásának az ügye kikerült Metternich rossz hírű Zentralkommissionjának a hatásköréből.65 Még vérmesebb reményeket keltett, hogy a dolog kivitelezésére Széchenyinek Bécsben meg is ígértek egymilliót. Ez az eredmény Széchenyi óriási erőfeszítéseinek volt köszönhető, aki mindent és mindenkit megmozgatott a Tisza-szabályozás állami támogatása érdekében.66 Emlékirattal fordult közvetlenül az uralkodóhoz (1846. március 18.). Hangsúlyozta a kérdés politikai jelentőségét a közvélemény megnyerése, kormánytöbbség létrehozása szempontjából a következő országgyűlésen. Mindennek eredményeképpen részletesen kidolgozott tervezete, amely a Tisza-szabályozás munkálataira tíz esztendőre különböző forrásokból eszközlendő hatmilliót kért, túlnyomó részben visszatérítendő kölcsön formájában, még 1846 márciusában az Államkonferencia elé került, mint gróf Majláth Antal kancellár Vortragja.67 (Magát Széchenyit ugyanis a kérdés tárgyalásába nem vonták be.) Noha a javaslatot ugyancsak politikai indokolással — kormánytöbbség megszerzése — Majláth kancellár, úgyszintén Apponyi őszintén támogatták,68 az Államkonferencia a kért támogatást alaposan megnyirbálta: hatmillió helyett csak egymilliót szavazott meg. Pedig Majláth is, Apponyi is erősen hangsúlyozták, hogy a kormány magyarországi politikája érdekében, a jövőben sokat vár Széchenyi működésétől, Apponyi egyenesen óva intette az Államkonferencia tagjait, nehogy elutasító magatartásukkal megnehezítsék Széchenyi helyzetét.69 Ami az Államkonferencia határozatának a végrehajtását illeti: a megígért egymilliót Széchenyi soha nem kapta meg. Kübeck, az Államkonferencia jegyzőkönyvének tanúsága szerint, kifogásolta a Tisza-szabályozás állami támogatását, a még csak tervbe vett jelzáloghitel-intézetre javasolta azt áthárítani. Majláth kancellár joggal minősítette Kübeck javaslatát olyannak, hogy az „elutasítással lenne egyenlő".70 Az Államkonferencia határozata 64 BH 1846. július 19. Nyílt levelek gróf Széchenyi Istvánhoz. II. 6 5 Zichy A.: Gróf Széchenyi István életrajza. I—II. köt. Budapest, 1896-1897.1. köt. 590. 66 „Itteni, nem rövid tartózkodásom legnagyobb részét írja Bécsből ebben az időben József nádornak előszobákban töltöttem és lépcsőket jártam meg Császári Fenség, amelyek egymás mellé helyezve talán a Himalája tetejére is elvittek volna . . . Gyakran nagyon elfogott a keserűség . . ." Széchenyi József nádor, 1846. március 23. Közli Lipthay, 89. Jegyzet. 67 StAW Kabinetts-Archiv. Staatskonferenz-Akten 378/1846. "L. Majláth Vortragját, úgyszintén Apponyi terjedelmes s. k. felterjesztését az Államkonferenciához. Uo. Kabinetts-Archiv Staatskonferenz-Akten 378/1846. "Uo. Kabinetts-Archiv. Staatskonferenz-Akten 378/1846. 70Uo. Kabinetts-Archiv. Staatskonferenz-Akten 378/1846.