Történelmi szemle, 1984 (27. évfolyam)

1-2. szám - Berend T. Iván: Pach Tanár úr

BEREND T. IVÁN Pach Tanár Úr belép a terembe, hóna alatt az osztálynapló, egy nyaláb könyv, jegyzetek. A gimnázium félelmetesen lázadó, megzabolázhatatlan hetedik osztálya csendben feláll. Kinek jutna most eszébe a háború utáni ínségünk enyhítésére szétosztott, szójababból készült májast a mennyezetre vágni (jó néhány nyoma díszelgett már osztálytermünkben). Nem, most senkit sem zártunk be a szekrénybe, és semmi idétlen kamaszviccen nem röhög az osztály. Most a templomi ünnepélyesség csendjét hallani. A Tanár Úr előad. Igen, nem órát tart, nem egyszerűen magyaráz. A katedránál ül és előad. A Habsburg-ház dinasztia­építő politikájáról, ennek összefüggéseiről jegyzetelünk. Már fáj a csuklóm a sebes írástól, de semminek sem szabad kimaradnia a jegyzetekből. Előkerül a hivatalos tankönyv is egy percre, hogy megsemmisítő kritika tárgya legyen egyoldalú, a gazdasági-társadalmi okok­ról megfeledkező kezdetleges okfejtése. Mindannyian tudjuk, hogy erre az órára el­hagytuk Abonyi utcára néző gimnáziumi osztálytermünket, kiléptünk a vöröstéglás isko­lából, s már az egyetemen ülünk. Hogy elsőként miért éppen ezt, a több mint harmad évszázaddal ezelőtti emléket idézem fel a Magyar Tudományos Akadémia Kossuth- és Állami Díjas alelnökének, a Nemzetközi Gazdaságtörténeti Társaság volt elnökének és örökös tiszteletbeli elnökének, a Közgazdaságtudományi Egyetem professzorának, az Akadémia Történettudományi In­tézete igazgatójának, általános iskolai és egyetemi tankönyvek, szakmonográfiák és tanul­mányok egész sora szerzőjének életművéből és emberi-szakmai pályájából 65. születés­napja alkalmán? Nyilván, mert saját életem ezen a ponton kapcsolódott először megha­tározóan össze az övével. S talán azért is, mert a középiskolai tanári tevékenység 4—5 éves indító epizódja ugyan már a múltba vész Pach Zsigmond Pál életében, de mégis nagyon jelenvaló. Jelenvalók értékei. A fiatal tanár különleges igényessége, a pedagogizálás helyére állított maximalizált, elkötelezett, szenvedélyes és ezért magával ragadó tudo­mányosság. S ebben már benne foglaltatik életművének további fontos eleme is: műhely-, iskolateremtő ereje. Abból a tanári fajtából való volt, 27-28 évesen is kicsit professzoros­öreguras, Eden­ kalapjával, akivel, ha csak eggyel is szerencséje van találkozni a diáknak 12—16 éves tanulmányai során, már nem hiába koptatta az iskolapadot, már életreszóló útravalót kaphatott. Azzal kellett volna természetesen kezdenem, hogy számomra nem csupán nehéz, de egyszerűen lehetetlen valamiféle objektivitásra törő megemlékezést írni. A 65. évforduló ünnepélyes hangulata talán felmentést is ad ez alól. Meg sem kísérlem követni filológiai igényességét, leltárkészítő pontosságát, s nem járom be lépésről lépésre életpályája kivéte­ 1 Történelmi Szemle 1984/1-2

Next