Történelmi szemle, 1985 (28. évfolyam)

2. szám - ÚJRAOLVASVA - Lackó Mihály: Grünwald Béla: Az új Magyarország

298 lackó mihály ameddig Szilágyi Dezső ki nem vált a Mérsékelt Ellenzékből, Grünwald még saját pártján belül sem számított a legfőbb közigazgatási szakértőnek, a program megfelelő részét Szitágyi Dezső dolgozta ki.54 Ennek kilépése után viszont Apponyi­­ a Mérsékelt Ellenzék, de általában a korabeli politika Tisza Kálmán mellett talán egyetlen nagyformátumú képviselője - minden erejével a miniszterelnök elleni személyes harcba vetette magát, s a Függetlenségi Párthoz közeledett.5 . Ahhoz a Függet­lenségi Párthoz, amely - Grünwald eszméitől egészen eltérő módon - a leghatározottabban védel­mébe vette a vármegyei autonómiát. Ez a fejlemény oda vezetett, hogy a Mérsékelt Ellenzék köve­telései közt háttérbe szorult a közigazgatási program - az a reformeszme, amely miatt Grünwald e párthoz csatlakozott. Apponyinak a Függetlenségi Párthoz való közeledését ráadásul nem lehetett puszta taktikai lépésnek tekinteni, noha természetesen szerepet játszott benne a kormányra kerülés ambíciója is. Egyfelől annak a paradox helyzetnek a felismeréséről volt szó, hogy a gróf képviselte „nagybirtokos osztály közvetlen gazdasági érdekeit elsősorban a közjogi ellenzék képviselte, az önálló vámterület, s az agrár-vámvédelem követelésével".56 Apponyi lépése mélyén azonban volt egy - ezzel összefüggő - másik mozzanat is, s ez még határozottabban különbözött Grünwald elképzeléseitől. A függetlenségi ellenzékhez közeledő Apponyi, ha még talán öntudatlanul is, a korszak egyik alapkérdésére, a középosztály-problémára keresett politikai megoldást. Apponyi formulája a „hiányzó magyar középosztály" kérdésének megválaszolására a hagyományőrző dzsentri felé fordulás volt - s ez a dzsentri túlnyomórészt a Függetlenségi Pártban foglalt helyet. Azaz: „a konzervatív arisztokrácia szóvivői engedményeket tettek a függetlenségi nacionalizmusnak, melytől pedig udvarhoz kötődésük, dinasztikus hagyomá­nyaik eleve elválasztották őket.­"­ Grünwald ezzel szemben - mint ezt könyveiben, s parlamenti beszédeiben is megfogalmazta- - a középosztályprobléma megoldását nem a régi magyar dzsentritől remélte, hanem egy asszimilált polgári rétegtől. Apponyi lépése tehát Grünwald szemében nem pusztán pillanatnyi politikai nézetkülönbségre világíthatott rá, hanem mélyebb, világnézeti ellenté­tekre is. A pártvezér így sem tudta megakadályozni a Mérsékelt Ellenzék hanyatlását; a babarékiak képviselőinek száma a nyolcvanas években folytonosan csökkent, s a párt egybentartása is proble­matikus volt. Grünwald tehát, aki 1886 előtt mellőzöttnek, utána pedig pártpolitikai szempontból korszerűtlennek érezhette magát, ismét kutyaszorítóba került. Olyan csoportosuláshoz tartozott megint, amely, ha megbecsülte is szakértelmét, politikailag nem kamatoztatta azt, csak néhány személyes kapcsolattal szolgált számára, hathatós politikai befolyással nem, ráadásul a képviselőházi szavazásoknál alkalmazkodásra kényszerítette. Az alkalmazkodás - akárcsak annak idején a kormánypárt soraiban­­ nem volt könnyű. Szimptomatikus képet ad Grünwald egyik képviselőházi szavazásáról Mikszáth Kálmán parlamenti karcolata 1884-ből. „Grünwald arra határozta el magát, hogy nem szavaz. Egy óráig tusakodott lelke az incselkedő pártszellemmel. S nehéz verejtékcsöppek gyöngyöztek a homlokán. Azon nagy utat lehet befutni. A lélek azt mondta: Hiszen a kormány javaslata jobban megfelel nekem. A pártszellem közbekiáltott: De nem kell, a pokolba vele! Grünwald egy darabig hagyta disputálni, aztán így csillapította le őket: Ne veszekedjetek ne, inkább S406. I. 154. 5 5 Erre lásd a Szilágyi Sándor szerkesztette milleniumi A Magyar Nemzet Története X. kötetében (Bp. 1898.) Beksics Gusztáv magyarázatát. 727. 5 6 Szabó Miklós: Új vonások a századfordulói magyar konzervatív politikai gondolkodásban. Századok 1974 (108. évf.) 26. 5 706. 5. 5 "Utoljára - éppen fél évvel öngyilkossága előtt - 1890. nov. 21-én Grünwald így beszélt a képviselőházban: „A magyar állam gyengeségének oka a múltban a magyar polgárság hiánya volt. A középkorban a polgárság idegen volt, s nem vett részt a nemzet szellemi életében. Most másodszor alakult egy nagyobb stylü polgárságunk, a zsidóságban. Azt akarjuk-e, hogy ez is idegen maradjon, mikor beolvadásra való képességének s hajlamának annyi jelét adta, s nem nemzeti érdek­e, hogy a zsidóság magyar polgársággá váljék, hogy teljesen beolvadjon a nemzet testébe, s anyagi és szellemi ereje a nemzet erejét gyarapítsa? " Az 1887. évi Országgyűlés Képviselőházi Naplója, XX. 50-51.

Next