Történelmi szemle, 1985 (28. évfolyam)
2. szám - ÚJRAOLVASVA - Lackó Mihály: Grünwald Béla: Az új Magyarország
296 lackó mihály szobámba a Sándor utcában Szilágyi Dezső Pulszky Gusztival, ki egész elevenségét bevitte a pártharcba. Szilágyi röviden elmondta, hogy a kormány bukása alig kerülhető el, és akkor ők alkotnak kabinetet. Teljes programmal készek előállni, melynek egyik pontja a szekularizáció. Arra kérnének, írjak könyvet, mely kimutatja, hogy a papi birtok eredetétől fogva állami vagyon volt és az is maradt."43 A Mérsékelt Ellenzék illúziói hamar szertefoszlottak. Nemcsak a hatalomra kerülés reményei, de még az egységes program kialakításának tervei is halomra dőltek, ehhez túl nagyok voltak a párton belüli nézetkülönbségek. Hogy a Marczalt idézte példánál maradjunk: a párt másik főembere, Apponyi, éppen nem szaladt volna a történészhez a szekularizáció históriai jogosságának bizonyításáért. A párt létének ideológiai megokolása azután is napirenden maradt, hogy a Mérsékelt Ellenzék visszaesett,440 koherens programot sem volt képes alkotni. A közigazgatás államosításának követelése az egyik pont volt e homályos pártprogramban, s Grünwald régi Magyarországa ennek szellemében és alátámasztására íródott. A régi Magyarország alapgondolata Grünwald régi, hetvenes évekbeli kedvenc eszméje: az állami és a társadalmi elem - itt, az egységesítő királyi hatalom és az önző, rendi nemesség -összeütközésében ragadható meg az újkori, 1830 előtti Magyarország története. Az a nemzeties szólam, amit a kor arisztokráciája az állami elvvel szemben fölhozott, hamis volt: az önző társadalmi érdek produktuma. A rendi-nemesi ideológia már csak azért sem képviselhetett valóban modernnemzeti elvet, mert ez a korszak szerte Európában a nemzetietlenség ideje, az a szakasz, amikor az egységes államszerkezet maga alá gyűri a külön érdekeket, s ezek politikai intézményeit. Grünwald alapgondolatának középpontjában tehát a rendiség elítélése állt, közelebbről: rendi-megyei és nemzeti elem összekapcsolásának szigorú kritikája, a modern, erős közigazgatású nemzeti állam szemszögéből. A könyv igazi Mérsékelt Ellenzék-i termék: alapgondolatának éle a rivális függetlenségi párt ellen irányul, ugyanakkor határozottan kritikus a nem igazán korszerűen dolgozó, s a reformokat ellenző kormánnyal szemben. Magát a történeti koncepciót - minden aktuálpolitikai töltése ellenére — a kor egy sor történésze osztotta. Thallóczy Lajos például, aki a bécsi levéltárakból származó anyagokkal segítette is Grünwaldot, így írt A régi Magyarország alapfelfogásáról: „Teljesen igaz, amit nekem a Duna partján kifejtettél, a XVIII. században senki sem törődött a nationalitással, azzal, mely az anyanyelvben találja a radixot ... A XVIII. században az ősök a maguk privilegiális érdekeit védték gátokkal, de hogy az ár fekete-sárga színű-e, vagy más, rájuk 1790-ig közömbös."45 Magát a könyvet a szűkebb szakma már nagyobb óvatossággal fogadta, politikai tendenciája túlságosan is nyilvánvaló volt. Nem Grünwald ellenfele, hanem baráti kritikusa írta a műről: noha koncepciójában, stíljában „méltán sorakozik a jelesebb német, francia és angol történetírók mellé", mégis benne „folyton oly elemek alkalmazásával találkozunk a múlt század eseményei megítélésénél, amelyek inkább a jelenkor politikai álláspontjainak igazolására szánják".46 A recenzens nyilván az ilyenféle passzusokra célzott: „A megyében elsősorban egy osztály gyakorolja a hatalmat, melyet részben az állammal való küzdelemre, magasabb céljainak meghiúsítására, részben az alárendelt néposztályok elnyomására s kizsákmányolására használ fel.. . Tisztviselői büszkék reá, hogy nem az állam szolgái, s hogy joguk van vele ellenkezni, s nem is ingyen szolgálnak, hanem jó fizetésért, s jelentékeny jövedelemért. A köztisztviselő ez okből függésbe jut a [megyei] befolyásos tényezőktől, s ezek érdekeinek eszköze, s lehetetlenné válik rá nézve a törvények részrehajtatlan végrehajtása."4 7 Maga a szerző se tagadta a nyílt politikai összefüggést. A könyv visszhangjáról szólva írta Justh Zsigmondnak: „Mű *3 Marczali Henrik: Emlékeim. Nyugat 1929. II. 228-229. 4 4 1881-ben a Mérsékelt Ellenzék 84 képviselővel a parlament második legerősebb pártja volt, igaz, 225 szabadelvű képviselővel szemben. Az 1884-87-es ciklusban már csak 60, később pedig 45 képviselővel rendelkezett. Gratz Gusztáv: i. m. I. 204. és Lakatos Ernő: A magyar politikai vezetőréteg 1848-1918. Bp., 1942. 52. 45 Thallóczy Lajos-Grünwald Bélához, 1887. aug. 3. OSzKK Levelestár. 46Pulszky Ágoston: A régi Magyarországról. Budapesti Szemle 1888. (LIV.) 128-129. 47Grünwald Béla: A régi Magyarország. Bp., 1888. 437-438.