Történelmi szemle, 1986 (29. évfolyam)
1. szám - TANULMÁNY - Kiss Endre: Apponyi Albert, az ideológus és politikus
KISS ENDRE céljának mondott (és tett) közvetlenül vagy közvetetten ellent, a politikusideológus végső soron önmaga ellen is dolgozott. Apponyi ideológiai univerzumait a következőképpen választhatjuk el egymástól: személyiségének alaprétegét a tizenkilencedik század „konzervatív gyermekének" szinte klasszikus ideáltipikus meggyőződései teszik ki, melyeket a rendkívüli dokumentumértékkel megörökített nevelődési folyamat alakított ki soha nem halványuló érvénnyel. Annak igazolására, hogy erre vonatkozó megjegyzései mekkora dokumentumértéket képviselnek, milyen egzaktan foglalják össze (nyilvánvalóan szándéka ellenére) e nevelődési processzus döntő láncszemeit, sőt, szociológiailag is milyen fontosakká váltak, hiszen a társadalom más csoportjainak nevelődési- és értékrendszerében is épp ezen „arisztokratikus" életelvek terjedtek el,s nincsen lehetőségünk. Apponyi ideológiai értelemben vett (az elsővel, ,egyidejű") második világa a hatvanas-hetvenes években induló európai -politikai aspirációjú klerikalizmus és a szociálpolitikai törekvéseket már nagy tudatossággal asszimilálni kívánó konzervativizmus. Meg is nevezi ezek kezdeményezőit, anélkül azonban, hogy hatásukat részleteiben elméleti igénynyel is jellemezné. Apponyi politikai törekvéseinek valóságos, eredeti céljává az vált, hogy megkeresse ezeknek az elveknek magyarországi politikai terét és mozgásformáit, azaz egy modern, szociálpolitikailag is érzékeny konzervativizmus ősévé, alapítójává váljék. Az, hogy erre e program egyszerű meghirdetésével önmaga világos belátása alapján sem volt végül is esélye, meghatározó jelentőségű oka pályája, gondolkodásmódja ,,többszörös"-ségének. Az mindenesetre, hogy mégis kibontakozik egy olyan agrárius mozgalom, mely konzervatív polititikai irányítás alatt áll, klerikális alapon szervezkedik s ezen az alapon népjóléti, szociálpolitikai célkitűzéseket hirdet meg a „liberális kapitalizmus" ellen, nem kis részben Apponyi indíttatásának is köszönhető. Apponyi modernizálódó konzervativizmusa elkerülhetetlenül felveti viszonyulásának kérdését az idősebb Apponyi és köre által képviselt hírhedten udvarhű, arisztokrata-konzervativizmushoz. Apponyi ezt a kérdést nyíltan nem válaszolja meg. Megpróbálkozunk a későbbiekben az „ó", illetve az „új"konzervativizmus e váltásának értelmezésével, e „hallgatás" tényét mégis kénytelenek vagyunk tudomásul venni a magyar politikai eszmetörténet ezen egyik legfontosabb összefüggésében. Harmadik összefüggő ideologikus mondanivalója politikusunknak a politikai történetírásban már jóval ismertebb. Természetesen e tény nem jelent egyet a többszörösség jelenségével. Apponyi ideologikus gondolkodását akkor is többszörösnek kellett volna neveznünk, ha aktivitása éppen nem irányul önmaga, saját távlati politikai érdekrendszere ellen. Azt azonban jelentőségteljes esetlegességnek, önmagán túlmutató véletlennek kell elismernünk, ahogy legsikeresebb politikai korszakában úgy „destabilizálja" tágabb viszonylatrendszerét, hogy eközben ennek nincs tudatában. Erre vonatkozó egzakt történeti érvényű szociológiai eredmények híján csak hipotetikusan fogalmazhatjuk meg, ami számos adat, közvetlen és közvetett bizonyíték ismeretében meggyőződésünk: az arisztokrata életelvek és érintkezési kultúra igen mélyen határozták meg széles polgári-kispolgári rétegek valóságos értékrendszerét és érintkezési kultúráját, jóllehet e hatások, további specifizáló tényezők, mint például a vallás eredményeként, sokfélék lehettek. Egyrészt eltérő típusú arisztokrata életmódok kerülhettek előtérbe (az angoltól a közeleső Habsburg-ház arisztokráciájáig), másrészt az átvett elvek, ill. tartalmak is eltérő szférákban érvényesültek. Mindenesetre az Apponyi-jelenség kutatása ebből a szempontból is mindenkor elsőrendűen fontosnak tűnt, hiszen éppen az arisztokrata magatartásmintákat átvevő széles rétegek szemében Apponyi elsősorban mint felülmúlhatatlan szónok és egészen kifogástalan modorú, „úriember" és gentleman volt közismert, s e külsőségek mindig is elfedték Apponyi politikai mondanivalóit.