Történelmi szemle, 1989 (31. évfolyam)
1. szám - TANULMÁNYOK - Gunst Péter: A kelet-európai agrárfejlődés válaszúton a 19. század végén
GUNST PÉTER Mint a felsorolásból kitetszik, a parasztság megmozdulásai majdnem egész Kelet-Európára kiterjedtek. A „majdnem" persze ebben az esetben nem elhanyagolható enyhítés, hiszen ha Magyarországon és Románián kívül a cári birodalomnak nevezett államalakulatra gondolunk, abban Lengyelország nagyobbik felét és Finnországot is megtaláljuk. Vagyis a manapság — nem egészen pontosan — Kelet-Európának nevezett területből tulajdonképpen csupán Lengyelország nyugati és délnyugati része, Csehország és a délszláv területek, Szerbia, Bulgária stb. maradtak érintetlenül ezektől a megmozdulásoktól. Ez az a pont, ahol az eddigi kutatás megállt. Nyilvánvalóan kelet-európai jelenségről van szó, olyan tünetsorozatról, amely megmutatja a kelet-európai agrárfejlődés ellentmondásait, jelzi, hogy a minden visszahúzó erő ellenére is lényegileg kapitalista agrárfejlődés zsákutcába került. A megelőző évtizedek történetírása azonban ezeket a megmozdulásokat egységes egészként kezelte, az okokat illetően hasonlóaknak tekintette őket. Itt kell megkezdenünk a további elemzést. Valóban azonos tünetekről van szó egész Kelet-Európában? Azonosak lennének az oroszországi, a magyarországi és romániai parasztmegmozdulások okai? A parasztságnak ugyanazok a rétegei vettek volna részt mindenütt ezekben a megmozdulásokban? S azonosak voltak az érintett országok parasztságának sérelmei, vagyis a megmozdulások okai, s ebből adódóan a parasztok követelései is? Csupán kisebb-nagyobb, de mindenképpen jelentéktelen eltérésekre vezethető vissza a megmozdulások eltérő hevessége? Olyan kérdések ezek, amelyek megválaszolatlanul is jelzik, hogy véleményünk szerint korántsem azonosak ezek a megmozdulások, társadalmi-gazdasági okaik s ebből adódóan lefolyásuk, hevességük is eltérő. De miben rejlenek az eltérések, a különbségek? S ilyen további következtetések vonhatók le a különbségekből? A gazdasági-társadalmi fejlődés egyik nagyon lényeges szektorában megmutatkozó különbségekre utal önmagában az a körülmény, hogy a megmozdulásoknak a résztvevői csupán az érintett országok egy részében képviselik az egész parasztságot. Romániában a két parasztfelkelésben azoknak a vidékeknek a teljes parasztsága vett részt, amelyeket érintett a felkelés. Némileg bonyolultabb a helyzet a cári birodalomban. Annak nagyobbik felén valóban megmozdult az egész parasztság, s mert hatalmas tömegekről van szó, meg azért is, mert a történetírás mindig a központból tekint a periféria felé, márpedig a cári birodalomnak csupán az európai fele is óriási terület, a nyugati peremvidékek nem az orosz központi feketeföld-övezetek paraszti megmozdulásaihoz hasonló mozgalmainak nem szoktak nagy jelentőséget tulajdonítani. Úgy is fogalmazhatunk, hogy az ezeket a megmozdulásokat elemző történeti munkákban a nyugati és egyéb peremterületek eltérő jellegű és tartalmú megmozdulásaira nem fordítottak figyelmet. De egyelőre mi is úgy tekintjük, hogy a cári birodalomban is megmozdult lényegében a parasztság minden rétege, beleértve a gazdagabb paraszti rétegeket is. Más volt a helyzet azonban Magyarországon. Itt a birtokos parasztság, de az agrárproletariátusnak egy része (a törpeparcellával rendelkező napszámosoké) sem vett részt a megmozdulásokban. Azoknak résztvevői elsősorban az aratómunkások, a sommások és a kubikusok közül kerültek ki, s ezeknél jóval kisebb mértékben a nagygazdaságok cselédségéből verbuválódott. A magyarországi „agrárszocialista" mozgalmak résztvevői elsősorban tehát a mezőgazdasági munkavállalók soraiból kerültek ki. S no-