Történelmi szemle, 1990 (32. évfolyam)
1-2. szám - TANULMÁNYOK - Vári András: A nagybirtok birtokigazgatási rendszerének bürokratizálódása a 17-19. században
2 Vári András I. Fogalmak és körülírások: nagybirtok, összehasonlíthatóság, racionális gazdálkodás, Közép-Európa Mi a nagybirtok? Ezt a kérdést magyar és külföldi történészek általában nem méltatják különös figyelemre. A maguk szempontjából joggal, hiszen az adott ország történelmének kontextusában általában magától értetődő, kik vannak a „csúcson". A kik azonban már utal arra, hogy az evidencia-élmény a birtokosokkal, és nem a birtokokkal kapcsolatos. A nagyobb lélegzetű nemzetközi összehasonlításokban általában szintén az „elit" csoporton át vezető definíciós kerülőutat választják, vagyis a birtokosok társadalmi csoportbesorolásán keresztül próbálják a nagybirtokokat, mint gazdasági intézményeket minősíteni. Az alaposabb tanulmányok viszont felhívják a figyelmet arra, hogy az egyes területeken a jog, a birtoklás, a földbirtok fogalmát eltérően értelmezik, birtokosainknak tehát korántsem ugyanabból a dologból van több, illetve kevesebb. A definíciós kerülőút tehát zsákutcába vezet. A föld feudális jellegű birtoklása területek, gazdasági erőforrások vagy személyek kisebb vagy nagyobb köreihez kapcsolódó jogosítványok konglomerátumát jelenti. A „nagybirtok" megnevezés alatt azonban nemcsak ezt a jogosítvány-konglomerátumot, hanem az ezekre a jogosítványokra épülő gazdasági tevékenységek egységét is értik, erre a jelentésre Tóth Tibor a „nagybirtoküzem" kifejezést alkalmazza, igaz, későbbre vonatkoztatva. Sem az egyes jogosítványok, sem az egyes gazdasági tevékenységek illetve az általuk megmozgatott erőforrások közvetlenül nem hasonlíthatók össze egymással (értelmetlen kérdés, hogy mi a több, a föld vagy a munkaerő, a bíráskodás vagy a tizedszedés joga). Az összemérhetőség közös dimenzióját a pénz, a jogosítványok és tevékenységek jövedelmezősége teremti meg. Azt azonban, hogy mi mennyit ért és ennek alapján milyen értékekből, hol, mekkora birtokok épülnek fel, csak azután szabad megkérdezni, ha már tisztáztuk, hogy a nagybirtokok milyen körére, hol, mennyiben jellemző a jövedelmezőség? Nyilvánvaló például a kritérium értelmetlensége ott, ahol a nagybirtok termelése és adóztatása szerkezetében és összvolumenében in natura fedezi a nagybirtokosi kibővített háztartás fogyasztását és más feladata nincs is. Evvel szemben feltűnő, hogy a 17. századi Magyarországon, de más területeken is, a nagybirtok nemcsak . David Spring (szerk.): European Landed Elites in the Nineteenth Century. Baltimore—London, 1977.; Péter Gunst-Tamás Hoffmann (szerk.): Large Estates and Small Holding. Bp. 1982. 2. Eberhard Weis: Ergebnisse eines Vergleichs der grundherrschaftlichen Strukturen Deutschlands und Frankreichs vom 13. bis zum Ausgang des 18. Jahrhunderts. Vierteljahrschrift für Sozialund Wirtschaftsgeschichte, 1970. 3. Tóth Tibor: Ellentét vagy kölcsönösség? A magyar mezőgazdaság üzemi viszonyainak történeti háttere és problémái. Bp. 1980. 27-28. Szerintem a terminus nemcsak a napóleoni időkre, de a saját gazdálkodás korábbi nekilendüléseire is jól alkalmazható. 4. Max Weber: Gazdaságtörténet. Bp. 1979. 497-501.