Történelmi szemle, 1998 (40. évfolyam)

3-4. szám - BEMUTATKOZUNK - Nyulásziné dr. Straub Éva: 115 éves a Turul. Egy szakfolyóirat rövid története

BEMUTATKOZIK „2. A Turul című folyóirat terjedelme egyelőre évenként húsz ívben, s alakja negyed­rétben állapíttatik meg. Február, június, október és december hónapokban jelenik meg egy­egy füzet. 3. A folyóirat tartalma: 1. Az egyes magyar családok története és leszármazási rendje. 2. Címertani értekezések, 3. Címerek és címerlevelek közlése, színnyomatú vagy egyszerű körvonalas hasonmásokban, 4. Műemlékeken vagy sírköveken előforduló címerek és külö­nösen genealogikus adatokat tartalmazó feliratok közlése és ismertetése, 5. Oklevéltani érte­kezések, 6. Érdekes oklevelek hasonmásban, 7. Pecséttani cikkek, 8. Régi pecsétek hű met­szetekben, magyarázó szöveggel, 9. Hatóságok és testületek címerei, 10. Magyarországi, főként ismeretlen érmék, amennyiben veretükön címer fordulna elő, 11. A családi érmék rajzai, 12. Hazai levéltárak ismertetése s ezekkel összefüggő kérdések, 13. Az említett sza­kokba vágó hazai és külföldi munkák ismertetése és bírálata, 14. Ugyanezen szakokba vágó kérdések és feleletek, 15. Történet-szakirodalmi mozgalmak és hírek. ... 5. A társaság címere a II. Endre király aranybulláján előjövő nyolcpólyás magyar címer háromszögű pajzson."­ A folyóirat szerkesztése a következő évtizedekben ezeken az alapelveken nyugodott. Az első korszak (1950-ig) szerkesztői az említett két tudós mellett Schönherr Gyula, Varjú Elemér, Áldásy Antal, Holub József, Czobor Aladár és Bottló Béla voltak. A folyóirat vállalt szakterületei közül mindvégig a családtörténet kapta a legnagyobb teret, a többi területen bizonyos egyensúlyi mozgás figyelhető meg a szerkesztők személyéhez kötődve. Fejérpataky László 17 évig állt a folyóirat élén, munkássága idején nagyobb hangsúlyt kapott a diplo­matika oly módon, hogy a címertan, pecséttan és családtörténet művelése is többségében eredeti oklevelek forrásközléséhez kötődött. Áldásy Antal 23 évig tartó szerkesztői tevékeny­sége idején a forráspublikációk száma csökkent, az elméleti, feldolgozó tanulmányok száma nőtt. A segédtudományok magyarországi művelésének megalapozói szinte kivétel nélkül a Turul állandó munkatársai közé tartoztak, csak néhány nevet említve: Csánki Dezső, Csorna József, Bárczay Oszkár, Kumorovitz L. Bernát, Nagy Iván, Nyáry Albert, Schönherr Gyula, Szentpétery Imre, Thaly Kálmán, Wertner Mór. Visszatérve a folyóirat gerincét adó családtörténeti tanulmányokra, szólni kell arról, hogy az elsősorban egy-egy családi levéltár középkori okleveleit feldolgozó családtörténeti tanulmányok rendkívül gazdag névanyaga máig sem teljesen kiaknázott forrása a tárgyalt család vonzáskörébe került családok történetének forrásaként. A folyóiratban megjelent csa­ládtörténeti tanulmányokra jellemző, hogy a feltárt források lehetőség szerinti teljes hely-és személynévanyagát rögzítették. Ez a tény napjainkban felértékelődik azáltal, hogy a mai családtörténészek többsége nem otthonos a latin nyelvben, így számukra e források különös jelentőséggel bírnak. A folyóirathoz készült névmutató — apróbb pontatlanságaitól eltekintve — az 1936-ig megjelent füzetek névanyagában segít eligazodni. A címertan terén a címertan elméleti kérdéseivel foglalkozó cikkek mellett, közgyűjte­ményekben és magánkézben lévő címereslevelek közlésére helyeztek nagy súlyt. Ez utóbbinak szomorú jelentőséget ad az a tény, hogy a két világháborúban számos címereslevél pusztult el, majd az 1950-es években szintén nagyszámú magánkézben lévő oklevélnek veszett nyoma. A pecséttani és éremtani forrásközlések hasonlóképpen az alapkutatás terén értek el jelentős sikereket, a korai pecséthasználat megörökítésével a könnyen pusztuló gyűrűs pecsétek raj­zolatai nemes szakemberek tolmácsolásában maradtak fenn az utókor számára.­ ­ A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság választmányi ülése I. évi ápril hó 28-án. T 1883. 53-54.

Next