Történelmi szemle, 1998 (40. évfolyam)
3-4. szám - BEMUTATKOZUNK - Nyulásziné dr. Straub Éva: 115 éves a Turul. Egy szakfolyóirat rövid története
BEMUTATKOZIK „2. A Turul című folyóirat terjedelme egyelőre évenként húsz ívben, s alakja negyedrétben állapíttatik meg. Február, június, október és december hónapokban jelenik meg egyegy füzet. 3. A folyóirat tartalma: 1. Az egyes magyar családok története és leszármazási rendje. 2. Címertani értekezések, 3. Címerek és címerlevelek közlése, színnyomatú vagy egyszerű körvonalas hasonmásokban, 4. Műemlékeken vagy sírköveken előforduló címerek és különösen genealogikus adatokat tartalmazó feliratok közlése és ismertetése, 5. Oklevéltani értekezések, 6. Érdekes oklevelek hasonmásban, 7. Pecséttani cikkek, 8. Régi pecsétek hű metszetekben, magyarázó szöveggel, 9. Hatóságok és testületek címerei, 10. Magyarországi, főként ismeretlen érmék, amennyiben veretükön címer fordulna elő, 11. A családi érmék rajzai, 12. Hazai levéltárak ismertetése s ezekkel összefüggő kérdések, 13. Az említett szakokba vágó hazai és külföldi munkák ismertetése és bírálata, 14. Ugyanezen szakokba vágó kérdések és feleletek, 15. Történet-szakirodalmi mozgalmak és hírek. ... 5. A társaság címere a II. Endre király aranybulláján előjövő nyolcpólyás magyar címer háromszögű pajzson." A folyóirat szerkesztése a következő évtizedekben ezeken az alapelveken nyugodott. Az első korszak (1950-ig) szerkesztői az említett két tudós mellett Schönherr Gyula, Varjú Elemér, Áldásy Antal, Holub József, Czobor Aladár és Bottló Béla voltak. A folyóirat vállalt szakterületei közül mindvégig a családtörténet kapta a legnagyobb teret, a többi területen bizonyos egyensúlyi mozgás figyelhető meg a szerkesztők személyéhez kötődve. Fejérpataky László 17 évig állt a folyóirat élén, munkássága idején nagyobb hangsúlyt kapott a diplomatika oly módon, hogy a címertan, pecséttan és családtörténet művelése is többségében eredeti oklevelek forrásközléséhez kötődött. Áldásy Antal 23 évig tartó szerkesztői tevékenysége idején a forráspublikációk száma csökkent, az elméleti, feldolgozó tanulmányok száma nőtt. A segédtudományok magyarországi művelésének megalapozói szinte kivétel nélkül a Turul állandó munkatársai közé tartoztak, csak néhány nevet említve: Csánki Dezső, Csorna József, Bárczay Oszkár, Kumorovitz L. Bernát, Nagy Iván, Nyáry Albert, Schönherr Gyula, Szentpétery Imre, Thaly Kálmán, Wertner Mór. Visszatérve a folyóirat gerincét adó családtörténeti tanulmányokra, szólni kell arról, hogy az elsősorban egy-egy családi levéltár középkori okleveleit feldolgozó családtörténeti tanulmányok rendkívül gazdag névanyaga máig sem teljesen kiaknázott forrása a tárgyalt család vonzáskörébe került családok történetének forrásaként. A folyóiratban megjelent családtörténeti tanulmányokra jellemző, hogy a feltárt források lehetőség szerinti teljes hely-és személynévanyagát rögzítették. Ez a tény napjainkban felértékelődik azáltal, hogy a mai családtörténészek többsége nem otthonos a latin nyelvben, így számukra e források különös jelentőséggel bírnak. A folyóirathoz készült névmutató — apróbb pontatlanságaitól eltekintve — az 1936-ig megjelent füzetek névanyagában segít eligazodni. A címertan terén a címertan elméleti kérdéseivel foglalkozó cikkek mellett, közgyűjteményekben és magánkézben lévő címereslevelek közlésére helyeztek nagy súlyt. Ez utóbbinak szomorú jelentőséget ad az a tény, hogy a két világháborúban számos címereslevél pusztult el, majd az 1950-es években szintén nagyszámú magánkézben lévő oklevélnek veszett nyoma. A pecséttani és éremtani forrásközlések hasonlóképpen az alapkutatás terén értek el jelentős sikereket, a korai pecséthasználat megörökítésével a könnyen pusztuló gyűrűs pecsétek rajzolatai nemes szakemberek tolmácsolásában maradtak fenn az utókor számára. A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság választmányi ülése I. évi ápril hó 28-án. T 1883. 53-54.