Történelmi szemle, 2010 (52. évfolyam)
1. szám - TANULMÁNYOK - Janek István: Magyar törekvések a Felvidék megszerzésére 1938-ban
JANEK ISTVÁN hivatalos használata. 2. Külön országgyűlés és törvényhozó hatalom a saját belügyekben, vallás- és közoktatásügyben. 3. Költségvetési kvóta."3'' A lengyelek is érdeklődtek a szlovák-magyar tárgyalások menetéről, amire szeptember 14-én a következő választ adták a magyarok: „végleges megegyezés még nem történt, de tárgyalások kedvező atmoszférában állandóan folynak".40 Tiso 1938. szeptember 23-án Prágába utazott Eduard Beneshez, amiről értesítette a magyar kormányt is. Prágai utazásával meg akarta akadályozni, hogy a szlovák vezetés több frakcióra szakadjon, valamint azt a vádat kívánta megcáfolni, hogy nem használt ki minden esélyt a megegyezésre. Kérte ezért a magyar kormányt, hogy útját ne a szlovák politika halogató taktikájaként értelmezzék, „de Prága felé barátságos arcot kell mutatniuk, különben [a] lemészárlás veszélyének vannak kitéve".41 Egyúttal a későbbiekre vonatkozóan azzal a kéréssel fordult a magyar állami vezetéshez, hogy a csatlakozás esetén Szlovákiát ne árasszák el a magyarországi tisztviselők, akik, mivel nem ismerik az ottani helyzetet, már az elején könnyen ellenszenv tárgyává válhatnak a szlovák lakosság szemében. Bár a magyar kormány elfogadta Tiso feltételeit, a szlovák-magyar tárgyalások ennek ellenére eredménytelenül végződtek. Hory András követ szerint azért nem tudtak megegyezni, mert Kánya nem bízott Tisóban.42 Kánya Kálmán a szlovák politikusok szándékait e szavakkal jellemezte: a „szlovákok, úgy látszik, tovább folytatják kétszínű játékukat. Míg Sidor látszólag csehbarát nyilatkozatokat tesz, addig Tiso a napokban három pontban foglalta össze kívánságait a Magyarországhoz való csatlakozásuk esetére."43 A szlovák politikusok magyarokkal szembeni állásfoglalását Ferdinand Durcansky,44 a későbbi szlovák külügyminiszter a következőképpen fogalmazta meg: „a szlovákok attól féltek, hogy az autonómiatörekvés a magyarok szemében egyet jelent majd a Magyarországhoz való visszatérésre mutató jellel. A magyarokkal való együttműködés ügyében korábban leírtakat és elmondottakat részünkről csupán a csehszlovák politikára gyakorolt nyomás eszközének lehet tekinteni."45 Magyarán: csak taktikai húzásnak vehetjük, igazából elvetették. A magyar-szlovák tárgyalások ekkor végül eredménytelenül zárultak, de később titokban folytatódtak.46 39 I. m., valamint: Archív Minsterstva Zahranicnych Vecí, Praha (ZAMZV) ZU Budapest, 20. karton, No 352. 40 DIMK II. 337. dok.: 596. 41 I. m. 388. dok.: 645-646. 42 Holy András: Bukaresttől Varsóig. Sajtó alá rend., bev., jegyz. Pritz Pál. Bp. 1987. 252. 43 DIMK II. 403. dok.: 665. 44 Ferdinand Durcansky (1906-1974) szlovák politikus, jogász volt, 1935-től a Szlovák Néppárt színeiben nemzetgyűlési képviselő. A Nástup c. lap felelős szerkesztője, 1938. okt. 7-től 1939. márc. 9-ig Tiso autonóm kormányának minisztere volt, a szlovák állam megalakulása után külügyminiszter 1940-ig. Ezután nem töltött be fontosabb posztokat. 1945-ben nyugatra menekült, távollétében halálra ítélték. A szlovák emigráció egyik vezetője volt haláláig. 45 Ferdinánd Durcansky: Pohlad na slovenskü politickú minulosf. Bratislava, 1943. 205. 46 J. K. Hoensch: i. m. 64.