Történelmi szemle, 2011 (53. évfolyam)
2. szám - TANULMÁNYOK - Bottoni, S.: "Baráti együttműködés": a magyar-román állambiztonsági kapcsolatok (1945-1982)
STEFANO BOTTON láspontból indulunk ki, hogy Sztálin halála után a szocialista államközösség alapvetően nemzetállamokból állt, amelyek egyre inkább saját politikai és gazdasági érdekeiknek megfelelően cselekedtek, és maximálisan igyekeztek kihasználni a Szovjetuniótól kivívott mozgásteret. Milyen formális és informális keretek között működtek együtt a térség állambiztonsági szervei, és mennyire volt sikeres és gördülékeny a kooperáció? A folyamat kezdete alighanem a szovjet hadsereg 1944-1945-ben végrehajtott előrenyomulásának idejére datálható, amikor Kelet- és Közép-Európa felszabadításával egy időben új, kommunista befolyás alatt működő erőszakszervezetek jelentek meg a térség országaiban. Noha a szovjet típusú állambiztonsági intézmények szervezeti felépítésükben és ideológiai célkitűzéseikben is Moszkva irányítása alatt álltak, a szovjet tömb országai igyekeztek összekapcsolni saját rendszereiket a horizontális információcsere és az operatív együttműködés céljából.* 3 Feladatuk rendkívül nehéz volt, mivel a szocialista államközösség egyik íratlan szabálya az egymás belügyeitől való távolmaradás volt. Viszont, bár a nem diplomáciai típusú információszerzés „baráti” minőségben is tiltott volt, a legtöbb ország - közöttük az élenjáró Románia - egyre gyakrabban tért el az előírástól, és hagyományos nemzetállami szemlélettel irányította a kémelhárító és hírszerző szerveit. Krahulcsán Zsolt szerint, aki elsőként tárta fel a magyar Belügyminisztérium nemzetközi kapcsolatrendszerét, a szerves együttműködés igénye már 1956 tavaszán felmerült, de Moszkva (részben az októberi forradalom hatására) csak 1957-ben kezdeményezte szövetségeseinél a többoldalú állambiztonsági kapcsolatokért felelős struktúra felállítását. A BM 1962-es átszervezését követően a kis létszámú referatúrából önálló osztályt alakítottak ki (III/4. Osztály: Tájékoztató, Értékelő, Nemzetközi Kapcsolatok Osztálya), majd 1965-től az egység Nemzetközi Kapcsolatok és Tájékoztató Osztály néven (NKTO) működött tovább mus kapcsolatáról Lengyelországban Michael Fleming: Communism, Nationalism and Ethnicity in Poland, 1944—50. Routledge, London, 2010. (BASEES/Routledge Series on Russian and East European Studies 58.); Bulgáriában Yannis Sygkelos: Nationalism from the Left. The Bulgarian Communist Party during the Second World War and the Early Post-War Years. Brill, Leiden, 2011.; Magyarországon Martin Mevius: Agents of Moscow. The Hungarian Communist Party and the Origins of Socialist Patriotism, 1941-1953. Clarendon-Oxford UP, Oxford, 2005. (Oxford Historical Monographs). 3 A szovjet állambiztonság 1945 utáni kelet-európai tevékenységét részletesen tárgyalja Christopher Andrew-Vaszilij Mitrohin: A Mitrohin-archívum. A KGB otthon és külföldön; Talentum, Bp., 2000. A szovjet és a kelet-európai állambiztonsági gépezet együttműködéséről több jelentős eredmény született: NKVD/KGB Activities and Its Cooperation with other Secret Services in Central and Eastern Europe 1945-1989. Ed. Alexandra Grúnová. Nation’s Memory Institute, Bratislava, 2008.; Handbuch der kommunistischen Geheimdienste in Osteuropa 1944-1991. Hrsg. Lukasz Kamiriski-Krzysztof Persak-Jens Gieseke. Vandenhoeck&Ruprecht, Göttingen, 2009. (Analysen und Dokumente 33.). A magyar-szovjet állambiztonsági együttműködés késői időszakáról Krahulcsán Zsolt: KGB és III. Főcsoportfőnökség: egy kapcsolat vége...(?). A szovjet-magyar állambiztonsági együttműködés szabályozása 1989-ben. Betekintő (2007) 4. sz. (http://www.betekinto.hu/2007_4_krahulcsan; a letöltés időpontja 2011. jan. 23.)