Történelmi szemle, 2013 (55. évfolyam)
1. szám - TANULMÁNYOK - Bottoni, S.: Vonakodó kémek - A magyar állambiztonság és Románia, 1975-1989.
STEFANO BOTTONI a lengyel társszerv egy néhány napja Bukarestben rendezett titkos állománygyűlés határozatait elemezte belső forrásokra támaszkodva. Ezzel szemben a magyar állambiztonsági szervek az 1980-as évekig információhiányban szenvedtek a szomszédos ország belső működéséről. Budapest még annak látszatát is el kívánta kerülni, hogy bátorítólag lép fel az erdélyi magyar kisebbség ügyének felkarolására, ahogy ezt a belső ellenzék és a nyugati emigráció követelte. Egy előző tanulmányomban már ismertetett kémelhárítási jellegű információszerzés, az „X-300-as területről”, azaz Romániáról nem pótolhatta a módszeres hírellátást, mivel a szomszédos országba küldött turisták megfigyelésein alapult, és nem szolgált egy előre meghatározott hírigényt - sőt nemegyszer a „belső reakció”, a nacionalista ellenzék elleni harc eszközévé vált. Az 1988 előtti összefoglaló jelentések pedig ritkán haladták meg az általános tájékozottság szintjét. Ebből kifolyólag kitüntetett szerepet játszottak a magyar politikai vezetés tájékoztatásában a rezidenturális hírszerzés harmadik országban (az Egyesült Államokban, Nyugat-Németországban, Franciaországban) megszerzett információi Romániáról, valamint az erdélyi magyar kisebbségről. A levéltárban fellelhető, Romániára vonatkozó első hírszerzési jelentést 1975 júliusában a New York-i rezidentúrának adta egy „Gachon” (máshol „Gasson”) fedőnevű forrás, polgári nevén Völgyes Iván 10 Amerikában élő politológus, egyetemi tanár. Gachon 1974-1975-ben tanulmányi szabadságát Kelet-Európában töltötte, így végigjárta Magyarországot, Csehszlovákiát, Lengyelországot és Jugoszláviát is, mielőtt háromhetes körútra indult Romániába. Ez volt harmadik romániai útja, legutóbb 1970-1971-ben látogatta meg az országot." A hírszerzési jelentéshez fűzött kommentárból kiderül, hogy Gachon nem magánúton járt Romániában, hanem megbízást kapott Edward Maitland bukaresti amerikai diplomatától a „tájékozódásra”, és tapasztalatairól bizalmas írásos összegzést készített a State Department számára (is). Indulásakor Gachon kételkedett a magyar barátaitól és kollégáitól érkező panaszok valódiságában: „1971-ben, legutóbbi látogatásom alkalmával láttam bizonyos jeleit a szándékos megkülönböztetésnek és főként gazdasági diszkriminációnak, amit a magyar és a szász kisebbség ellen alkalmaztak, de ez a diszkrimináció, úgy éreztem akkor, nem volt oly nagy súlyú, hogy az külön országos problémát okozott volna.” Négy év alatt azonban jelentősen változott a román 8 Uo. 398-399. 9 Bottom, Si. m. (1. sz.) 255-256. 10 Völgyes Iván (1936-2001) 1956-ban hagyta el Magyarországot és az Egyesült Államokban telepedett le. A washingtoni American Universityn szerzett doktori fokozatot, majd 1961 és 1995 között politikatudományt tanított a University of Maryland, Denison University és a University of Nebraska egyetemeken. Kelet-Európa és a volt Szovjetunió politikájával, gazdaságával és társadalmával foglalkozó több mint harminc könyv, valamint több száz jegyzet szerzője vagy társszerzője. Az 1970-es évek közepétől üzleti tanácsadói tevékenységet is folytatott. 1990-ben feladatául kapta a Gallup és a Reader’s Digest magyarországi képviseletének felállítását, majd 1995 és 2001 között a General Electric magyarországi főtanácsadója volt. A magyar állambiztonsággal fenntartott kapcsolatáról ld. még ÁBTL 3.1.5. 0-20041 („Humán” nn. dosszié). 11 ÁBTL 1.11.4. T-2/75/I. Információs jelentés. Romániai magyarok helyzete. Budapest, 1975. június 30.