Történelmi szemle, 2015 (57. évfolyam)
1. szám - TANULMÁNYOK - F. Romhányi Beatrix: Kolostorhálózat - településhálózat - népesség - A középkori Magyar Királyság demográfiai helyzetének változásaihoz
2 F. ROMHÁNYI BEATRIX iránti tiszteletből nem beszélnék - látszólag csekély az értelmük, a kíváncsiságon túl első pillanatban nemigen látszik az ügy fontossága. Végtére is nem mindegy, hogy egy adott országban vagy területen az Árpád-korban, a 15. vagy a 16. században hányan éltek? A népességszámok a látszat ellenére mégis fontosak. Vagy ha a számok önmagukban nem is, az arányok és a változások mindenképpen. Hiszen a gazdasági teljesítmény, a katonai képességek megítélése, végső soron a „centrum-periféria” különbségek értékelése mind összefügg a népességgel, annak térbeli elhelyezkedésével és időbeli változásával. Az e kérdésekre adott válaszok nélkül az összehasonlítás régiós vagy európai szinten is félrevezető lehet. A népességszámra vonatkozó korábbi kutatások általában olyan adatokból próbáltak kiindulni, amelyek többé-kevésbé közvetlenül utaltak a lélekszámra. Mind Európában, mind Magyarországon leginkább az adójegyzékeket, vagy - ahol erre lehetőség volt - az urbáriumokat, esetleg egy-egy kisebb terület (birtok) népességének összeírását használták fel. Ez természetesen azt is jelenti, hogy az ezen 14-15. századi forrásokat megelőző korban még ingoványosabb talajon mozgunk. Jól látszik ez például abból, hogy még az aránylag legtöbb forrással rendelkező Angliában is milyen hatalmas eltérések vannak az egyes kutatók által valószínűsített népességszámok között. Az olyan próbálkozások, amelyek a 10-13. századi vagy még korábbi népességszámokat a településhálózat segítségével kísérelték meg valamiképpen meghatározni (például Kristó Gyula az Árpád-kori Magyarországra nézve), semmiképp sem vehetők komolyan, hiszen sem az írott, sem a régészeti források nem szolgálnak olyan mennyiségű megbízható jól keltezhető adattal, ami ilyen következtetéshez akár a legcsekélyebb mértékben is alapot szolgáltatna. Ugyancsak félrevezető a kutatásba Magyarországon és Lengyelországban egyaránt bevont pápai tizedjegyzékek demográfiai felhasználása. Olyan források, amelyekből ténylegesen megismernénk a népességszámot, Európában sincsenek a 16. század előtt. Ráadásul a rendelkezésre állók is eltérő területekről és eltérő időszakokból származnak. „Kalibrálásukat” az összehasonlíthatósághoz különféle szorzókkal szokták elvégezni. Mindezek természetesen már 2 Stephen Broadberry -Bruce M. S. Campbell- Has van Leeuwen: English Medieval Population: Reconciling Time Series and Cross Sectional Evidence (2010). http://www2.warwick.ac.uk/fac/ soc/economics/staff/academic/broadberry/wp/medievalpopulation7.pdf (a letöltés ideje: 2014. júl. 23.). A szerzők a korábbi kutatások kritikai összefoglalását is közlik. Hasonló módszertannal dolgozott, de eltérő eredményre jutott Angus Maddison: The World Economy. I. A Millennial Perspective, II. Historical Statistics. OECD, Paris, 2006.; US Contours of the World Economy, 1-2030 AD. Essays in Macro-Economic History. Oxford University Press, Oxford, 2007. Utóbbi szerző esetében ki kell emelni, hogy Anglia mellett csak a szűken vett Nyugat-Európát illetően tekinthető relevánsnak, a közép-európai térségre közölt adatai nem használhatók, azok forrásait sem közli. 3 Györffy György: A pápai tizedlajstromok demográfiai értékelésének kérdéséhez. In: Mályusz Elemér Emlékkönyv. Szerk. H. Balázs Eva-Fügedi Erik-Maksay Ferenc. Akadémiai, Bp., 1984. 141-159.; Stanislaw Borowski: Population Growth in the Polish Territories. In: The Population of Poland. Ed. by the Committee of Demography of the Polish Academy of Sciences. PWN, Warszawa, 1975. 8.