Történelmi szemle, 2017 (59. évfolyam)
4. szám - MŰHELY - Sudár Balázs: Turul szavunk művelődéstörténeti hátteréhez
SUDÁR BALÁZS Az adatok áttekintése alapján azt mondhatjuk, hogy sem a toğrul közszói, sem a Toğrul személynévi használata nem tekinthető általánosnak a török népek körében (és persze másoknál sem). Két térbeli és időbeli folt rajzolódik ki a jelenleg ismert adatok alapján. A korábbi a 8-11. századhoz és a Kaszpi-térséghez köthető: itt állítólag a korai időszakban még látták a madarat, és a (perzsa) szövegemlékekbe is közszóként került be a toğrul. A későbbi említéscsokor Turkesztánhoz és a poszt-ujgur időszakhoz, a 9-14. századhoz kötődik. Itt a tényleges közszói említés jóval kevesebb (azaz a valóságos madárról sokkal ritkábban esik szó), ezzel szemben domináns a tulajdonnévi használat. E gócpont kisugárzásának tekinthető, s az oguzok körében tapasztalható névdivatnak köszönhető a Toğrul név elterjedése nyugati irányban Anatóliáig. A közszói használat csekély dokumentálhatósága felveti azt a lehetőséget, hogy a toğrul nem tartozott a keleti ótörök nyelvek szókészletéhez, és inkább a nyugati ótörökben lehetett ismert, mivel azonban e nyelvek elenyésztek, nyoma lényegében nem maradt. A fentiek tükrében - úgy vélem - egyértelmű, hogy a szó és/vagy a név nem kerülhetett akárhol és akárkitől a magyarokhoz, s Kárpát-medencei ismertsége sokkal inkább meglepő, mint természetes. Éppen ez a pont az, ahol a madárnév művelődéstörténeti hátterének akár őstörténeti jelentősége is lehet. Mielőtt továbblépnénk, idézzük fel: Kézai szerint a turul egy címerképen szereplő madár magyar neve. Ez egyfelől igazolja azt, hogy a személynévként egyébként szélesebb körben használt turul esetében tisztában voltak az eredeti jelentéssel, a madárral. (Ez cseppet sem kevés, gondoljunk bele, a hasonló pályát befutó Torontói esetében ma hányan tudhatják, hogy szintén egy török eredetű vadászmadárnévről van szó?) Másrészt Kézai megjegyzése alapján egyáltalán nem biztos, hogy hazánkban bármilyen létező madárfajtát valaha is turulnak neveztek, lehet, hogy csak a címer madarát hívták így. (Párhuzamként például a Csák nemzetség címere hozható fel: attól, hogy a címerkép azonosítható és megnevezhető volt, még nem élt hazánkban oroszlán.) Arról pedig végképp nem tudunk semmit, hogy a sztyeppei világban togrulnak nevezett madár valaha is létezett-e a Kárpátmedencében. A toğrul ritkaságára utaló adatok fényében azonban inkább a nemleges válasz a valószínű. Fentebb jeleztem, hogy a toğrul szó talán a nyugati ótörök nyelv része lehetett. Sajnos innen semmiféle adat nem áll a rendelkezésünkre, így a lehetőség felvetésénél tovább nem tudunk lépni. Hasonló a helyzet a Benkő Loránd által felkínált besenyő-elmélettel is: semmi nem igazolja, hogy a besenyők ismerték volna egyáltalán magát a szót. Ugyan szerepelnek az oguz törzsek listáján, és madárszimbólummal is rendelkeztek, de ezt valószínűleg már csak az oguzokhoz való kései csatlakozás után kapták meg.45 Röviden: semmi okunk azt feltételezni, hogy a besenyők egyáltalán ismerték a szót, és ha mégis, akkor sem tudjuk, hogy az miért került volna át a magyarokhoz, ráadásul kiemelt szerepben. A besenyők mellett egyetlen érv szólhat: egy részük talán a Kaszpi-tenger környékén élt akkor, 45 Bahaeddin Ögei. Türk Mitolojisi (Kaynakları ve açıklamaları ile destanlar). I. Türk Tarih Kurumu, Ankara, 1971. 364.