A Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Történelmi Intézetének Évkönyve 1. (1962)
Irinyi Károly: Hajnal István szociológiai történetszemléletéről
Irinyi Károly HAJNAL ISTVÁN SZOCIOLÓGIAI TÖRTÉNETSZEMLÉLETÉRŐL* A történelmi materializmus szellemében megújult magyar történetírásnak a történelmi múlt tudományos feldolgozása mellett — a tudományos megismerés szolgálatában és a polgári nézetek elleni küzdelem jegyében — a historiográfia területén is nagyarányú feltáró és értékelő munkát kell végeznie. Ezen a területen sem elegendő csupán a jelentősebb történetszemléleti irányok — mint a pozitivizmus és a szellemtörténet — társadalmi-politikai funkcióját és tudománytörténeti jelentőségét meghatározni. Az árnyaltabb szemléletekkel is polemizálni kell, hiszen ezek az irányzatok, amelyek néha még a történelmi materializmus egyes alaptételeivel is az ugyanazonosság látszatát keltik, jobban megnehezítik a tisztánlátást, mint a nyilvánvalóan és egyértelműen reakciós történetelméleti iskolák eredményei. Ugyanakkor a materialista történetszemlélet tisztaságának megőrzése mellett tanulni is lehet és kell is a polgári irányzatok jelesebb képviselőitől, nemcsak a forráshasználat, hanem a történelmi folyamatok bonyolultabb, színesebb feldolgozása tekintetében is. Közismert, hogy a Magyar Tanácsköztársaság leverése utáni évtizedekben megjelent különböző szellemtudományi szintézisek és a kisebb történeti és történetelméleti tanulmányok döntő többsége az ún. szellemtörténeti szemlélet jegyében született meg. Ez a szemlélet — amely egyúttal az ellenforradalmi rendszer ideológiai és politikai konszolidálásában is részt vállalt — szinte a társadalomtudományok minden területét átszőtte. A szellemtörténet azonban a magyar történetírásban sem tudott egyeduralkodóvá lenni. Ezzel a történeti valóságtól erősen elvonatkoztatott szemlélettel szemben egyrészt továbbéltek a pozitivista történetszemlélet hagyományai, másrészt, ugyancsak a pozitivista történetszemléletben gyökerezve, újabb, reálisabb nézőpontok jelentkeztek. A Domanovszky Sándor vezette Művelődéstörténeti Iskola — amelynek munkásságában egyébként több szellemtörténeti beütés is kimutatható — ké p Ez a dolgozat 1961. április 8-án, a Kossuth Lajos Tudományegyetem Történettudományi Intézetének szakmai-ideológiai konferenciáján került előadásra. Ennek megfelelően csak az első lépéseket jelenthette Hajnal István egész történetírói tevékenységének a felmérése terén. Wellmann Imre lektori jelentésében, amelyért ezúton is köszönetemet fejezem ki, igen értékes szempontokat vetett fel a dolgozat átalakításához. Tekintettel azonban arra, hogy ezeknek a szempontoknak a teljes érvényesítése a dolgozat olyan méretű átdolgozását és főként terjedelmének olyan kibővülését kívánta volna meg, amelyre az adott kereteken belül nincs módunk, ezért kénytelenek voltunk ettől eltekinteni, és csak egyes javításokat végrehajtani. Remélhetőleg ez a tanulmány olyan termékenyvita kiindulópontjául szolgál, amely megnyugatatóan tisztázza Hajnal István helyét a magyar történetírás fejlődésében.