Magyar Törvényhozók Lapja, 1940 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1940-01-01 / 1. szám
is. Anglia először Napóleonnal szemben alkalmazta ezt, amit annak idején kontinentális zárlatnak neveztek és reánk, magyarokra, azért volt hatással, mert akkor is a dunai út maradt szabadon, mint egyetlen kereskedelmi útvonal a nyugati államok felé. Híres régi közgazdászunk, Berzeviczy Gergely említi meg művében és hívja fel a közfigyelmet arra, hogy’ milyen fontos geopolitikai helyzetünk van gazdaságilag a távolkelet, dél-kelet és a nyugati államok között akkor, amikor ilyen háborús zárlat áll fenn. Napóleon idejében volt is haszna közgazdasági életünknek ebből a zárlatból, azonban ma más a helyzet. Ma bennünket is érint ez a zárlat. . . •• A NYOMTATÓ LÓNAK nem kötik be a száját, mondja a régi jó magyar közmondás, azonban ez fennállhat az állatvilággal kapcsolatban, mint hasonlat, máshol azonban nem. Az embervilágban ehhez a hasonlathoz az a terminus technikus áll a legközelebb, amit ez az egy szó fejez ki: korrupció. A keleti világban ismeretes baksis-rendszer felett ott napirendre térnek, mondván, hogy a kerekeket is kenni kell, hogy jól forogjanak, azonban a kulturáltabb államokban nincs és nem is lehet helye sem „kenésnek“, sem „nyomtatásnak“ ilyen értelemben. Közhelyeket említünk akkor, ha tételként állítjuk fel, hogy a felelős állásban lévő állami és közigazgatási tisztviselőknek teljesen intaktaknak kell lenni, még a gyanú árnyéka sem férhet hozzájuk ebből a szempontból, mert nemcsak hogy nem állanak akkor „hivatásuk magaslatán“, hanem egyenesen károsak az egész közreműködésükben. Sajnos, az utolsó két évtizedben olyan jelenségeknek lehettünk a tanúi, amelyek arra engednek következtetni, hogy nagyon sok tisztítani való maradt fenn ebben a vonatkozásban. Nem akarunk a közelmúlt példáiból meríteni, hiszen minden évben felbukkant egy-egy eset, amely igazolta azoknak a felfogását, akik a korrupció mérgét emlegették, de sokszor és sokban látjuk magunk előtt, hogy erősebb kontrolra lenne szükség. A túlpolitizálás társadalmunkban elterelte erről a pontról a közfigyelmet és békésebb atmoszférára van szükség, hogy ezzel bővebben foglalkozzanak. Nem szólva arról, hogy sokszor a politikai nézőpont az, amely egészen egyszerűen megtiltja a tudomásulvételt olyan dolgokról, amelyekért azelőtt a teljes erkölcsi megvetés járt jutalmul ! Az Új birtokreform írta: Nemes János gróf, felsőházi tag Nagyon nehéz hozzászólni az új birtokreformhoz, mert ez nem alkotó, hanem politikai javaslat volt. Ennek megalkotásánál nem azon volt a hangsúly, hogy kinek juttatunk, hanem, hogy el kell venni, kiktől és mennyit vegyenek el. A század elején, melyet divat a liberalizmus fellendülésének nevezni, már találkoztunk ilyentendenciával. Mindent támadni kezdtek, amit szentnek és tiszteletreméltónak tartottunk. Mindent igyekeztek kigúnyolni és nevetségessé tenni, amihez ragaszkodtunk és amit tiszteltünk. Igyekeztek egyesek hibáit általánosítani és a köztudatba, mint egyes osztályok jellemvonását, belevinni. Természetesen erre egy hatalmas sajtó is állott a rendelkezésre. Az új keresztény és szociális áramlat idejében is történtek jóhiszemű, de tájékozatlanságra valló túllépések. Ez a mozgalom a politikai és gazdasági téren törekedett uralomra, ahol elég hamar sikereket is ért el, azonban a politikai élet állandóan lázban volt. Mindig újabb és újabb eszméket dobtak a köztudatba és aki ezeket károsnak merte tartani, arról azonnal telekürtölték az országot, hogy maradi, reakcionárius. Ez körülbelül azt jelentette, amit ma antiszociálisnak neveznek. . . Ezekkel az irányzatokkal szemben legnagyobb ellenállást a földbirtok tanúsította és már a század elején külön szervezeteket létesítettek és szakértőket alkalmaztak, hogy ezen akadály ellenállását legyűrjék. Ez a tevékenység a háború alatt sem szünetelt és a destruálás egyik jelszava volt, hogy minden katonának joga van földre. Akkor sem törődtek a termeléssel, a szépen meginituló toktermelési eszmet ementitának is a válságos évek alatt megerősödve, fokozott erővel tantadták a meg nnnnig ellentarló loidbirtokot. Ennek az évtizedes, céltudatos munkának a gyümölcse az új loidbirtokreform. A bizottsági tárgyalások alkalmával főleg a középbirtok megmentésére gondoltak, csodálatosképen, ebben a kerdesben sem találkoztunk megértéssel. Felfogásom szerint egy nemzet sem nélkülözhet erős és vagyonilag is független középosztályt. Ez a nemzet fennmaradásának legfőbb biztosítéka. Hiába divat ma a parasztot emlegetni, mint a legellenállóbb osztályt, a magyar parasztság egy magába zárkózott néma tömeg, mely vezetőre, szószólóra szorul. A mai rohanó világban gondolkodása túl lassú, már előképzettségének hiányossága folytán is későn veszi észre a csapdát, amelyet a tetszetősen feltálalt új eszmék jelentenek.