Trianoni Szemle, 2011 (3. évfolyam, 1-4. szám)
2011 / 1. szám
TRIANON KÉRDÉSKÖREINEK METAFIZIKAI MEGKÖZELÍTÉSE múlhatatlan a kulisszák mögött álló, hivatalosan máig le nem leplezett manipulátorok ügyessége? Ráveszik a háború kirobbantására azokat, akiknek semmi érdekük nem fűződik a háború kitöréséhez. Oroszországnak tulajdonképpen nincs valódi háborús célja, az Osztrák-Magyar Monarchiának tulajdonképpen nincs valódi háborús célja. (A Ferenc Ferdinánd elleni sikeres merényletet tekinthetjük a legkevésbé a háború okának, hiszen a merénylet után mindenki megkönnyebbül, aki aggódott a Monarchia jövőjéért, maga Ferenc József is.2) De a legnagyobb rejtély mégsem a háború kitörése, hanem az, hogy miért nem volt szabad elfogadniuk 1917- ben az antant vezető politikusainak az Osztrák-Magyar Monarchia új uralkodójának, Károly császár-királynak a különbéke-ajánlatát! Ha nem az volt a békeajánlat elutasításának az oka, hogy csak azért is meg akarták hosszabbítani a háborút, akkor csak az lehetett, hogy a háború egyik titkos célja éppen az Osztrák-Magyar Monarchia felszámolása volt. Hogyan lehetett volna Károly császár királlyal békét kötni, ha éppen ő volt az egyik áldozatra kiszemelt? (Annak számára tehát, aki addig nem sejtette a tisztábban látó politikusok közül, hogy a háború kitörésének okai dehogyis azok, amelyeket a bábu-politikusokkal a kulisszák mögött rejtőzködő valódi hatalmasok kinyilváníttattak, 1917 óta, az Osztrák-Magyar Monarchia békeajánlatának visszautasítása óta legalább ennyi nyilvánvaló.) A bizonyítékok bizonyítéka arra, hogy a világháború célja nem lehetett az, amit meghirdettek, természetesen nem más, mint a világtörténelem legképtelenebb története, az, amelyikre a Wilson-Masaryk viszony hívja fel a figyelmet. Vagy mégsem ez, hanem egy másik képtelen történet, az, amelyiknek főhőse Bratianu román kormányfő? A trianoni kulisszák mögött titokban irányító hatalmasságok közül néhánynak már ma is ismerjük a kilétét. A legfelfoghatatlanabb természetesen azoknak a hatalma, akiknek hivatalosan semmiféle hatalmuk nem volt. Tomas Garrigue Masaryknak hívták az egyiket; korabeli minősítése: egyetemi tanár. Lehet, hogy az előretolt bábuk (Lloyd George és a többiek) nem mindig az ő akaratát teljesítették, s még az is elképzelhető, hogy nem voltak tudatában annak, hogy az ő akaratát teljesítik, de uraik közül Masarykon kívül csak néhányat ismerünk név szerint. Nevezzünk is meg egyet, mégpedig azt, aki Masaryknál is titokzatosabb személyiség. Az amerikai Edward Mandell House-ra hívjuk fel a figyelmet, minden korabeli politikus „House ezredesére”, aki hivatalt sem viselt, de még ezredes sem volt, mindazonáltal sokan a korszak leghatalmasabb férfiújának tekintik! A korabeli tanulmányozható források alapján sem nehéz megállapítanunk, hogy Thomas Woodrow Wilson, az Amerikai Egyesült Államok elnöke igen gyakran rendelte alá a saját akaratát az övének. A látszat ugyan az, hogy a győztes állam elnöke, Wilson a Masaryk akaratát teljesítette és mindig és csakis a Masarykét. Wilsonnak ez a furcsa magatartása azért is feltűnő, mert semmi sem áll távolabb az ún. wilsoni eszméktől, mint Masaryk eszméi, és mert semmi sem áll távolabb Wilson terveitől sem, mint Masaryk tervei, de megnehezíti Trianon tanulmányozójának helyzetét, hogy nem lehet biztos abban, hogy House ezredes eszméi és tervei nem voltak-e azonosak a Masarykéival, hiszen „az ezredes” sikerének egyik titka éppen az volt, hogy nagyon ügyesen leplezte mindig valódi eszméit és terveit. Minden félreértés elkerülése végett tesszük hozzá fentiekhez a következőket is: azt sem állítjuk határozottan, hogy Masaryknak viszont minden titkát ismerjük. Amit ő maga megírt életrajzi könyvében, az hiteltelen, amit elképzelünk hamisításai és ködösítései helyébe, az bizonytalan, az egyetlen dolog, amiben biztosak lehetünk: Wilson, az I. világháború tulajdonképpeni győztesének, az Amerikai Egyesült Államoknak az elnöke a saját aka- Masaryk, a Cseh Köztársaság hazatért elnöke