Katolikus gimnázium, Trsztena, 1891
a felosztásban is és csak a fejezetek czímei változtak az „Utasításiok szerint; itt-ott a legújabb kiadásokat megelőzőleg még azok sem, amiből a tanárnak az előkészületnél is, főleg pedig a Tanulmányi Naplóba történő bejegyzéseknél nehézsége támadt, mert a czímek különbözők voltak, mások t. i. az „Utasítási okban és mások a tankönyvben. De nagy kitérést tettem. Pedig feladatul nem a tankönyvek kérdésének bolygatását, hanem a tanítás módjának fejtegetését tűztem magam elé. Visszatérek tehát tárgyamhoz. Feltétlenül hiba volna, — és ezzel főleg az egyetemről a kathedrára lépő fiatal tanárokat szokták vádolni s vádolják ma ,s — ha valaki mindazt, ami szépet, jót és nagyot hallott az egyetemen s amit magántanulmányai által szerzett, az iskolában akarja érvényesíteni, s még mi több: az alsó osztályokban. Valóban az ilyenek, — amennyiben vannak, — azt hiszik, hogy mindent egyszerre, egy füst alatt ki kell zárni, mert különben kárba vész a tudományuk. S főleg igazgatói, de különösen főigazgatói látogatások alkalmával „serénykednek“ szakképzettségük és terjedelmes olvasottságuk látható és hallható bizonyságot nyújtani. Van tehát rengeteg magyarázat, fürge kitérések, ezer keresztkérdés stb., hogy okvetetlenül kitűnjék a nagy olvasottság, a biztos tájékozódás ! Csakhogy az ilyenek jegyezzék meg maguknak, amit én egy főigazgatómmal folytatott eszmecsere alkalmával attól hallottam, hogy a szaktudományban való tájékozottság megmutatásának — nem az iskola a helye. — Ez tiszta igazság. Irodalmi működés, a saját tudományszaka, önálló művelése, a szaklapokban való közreműködés, eszmecserék folytatása, köri munkásság, a tanári könyvtár buzgó kihasználása a minősítésekben az erről való tanúságtétel stb. stb. mind mind alkalmasak az olvasottság s a készültség előtüntetésére. Ami pedig a főigazgatót illeti, ha éppen oka van rá vagy ha csak egyáltalában is meg akar győződni olvasottságunkról, ezt van elég alkalma tennie saját elhatározásából is. Beszédbe ereszkedik valamely thema felett vagy az iskolában tudatosan oly kérdést intéz a tanulókhoz, amire a tankönyv alapján megfelelni nem képesek. (Mindjárt kitűnik az is, hogy az ifjúsági könyvtárt helyesen használják-e fel, t. i. az iskolai tanulmányok támogatására, kiegészt-