Tükör, 1934 (2. évfolyam, 6-12. szám)
1934-07-01 / 7. szám
volna, — ők azok, akik a természet pazar kézzel elénk szórt kincses ajándékát igazából kezdik kihasználni, a vadevezősök érdeme, hogy ma már tízezrével vonulnak pesti polgárok tavasztól őszig a partokra, felüdülni, nyaralni, weekendezni. Ők a Duna vikingjei. Elkalandoznak hosszú-hosszú túrákra, — Vácról, Nagymarosról nem is beszélve — feleveznek Esztergomig, a szobi határig, és bebarangolják a főváros alatti folyamszakaszt is, messzi, déli vizeken. Az első vadcsónakok, amelyekkel eleinte találkoztunk, őskori bárkák voltak a mostaniakhoz képest, s bizony érthető volt a race-csónakos klubevezősök fölényeskedése. Ma azonban már egész iparágat foglalkoztatnak a vadevezősök. Gombamódra keletkeztek a csónaképítő és javító műhelyek, jobbnál-jobb tervek születtek, s ma már a legkülönbözőbb csónaktípusok legmodernebb példányai futnak a vízen. És óriási volt a meglepetés, amikor pár évvel ezelőtt kijött rendelet értelmében lajstromozni, sorszámozni kellett a vadak csónakjait is. Kiderült, hogy több, mint hatezer csónakból áll a pesti vadevezőstábor hajóparkja, s azóta évről-évre úgy szaporodtak a csónakok, olyan tömegek csatlakoztak a vadakhoz, hogy ma már meghaladja a nyilvántartások lajstromozási száma a tizennégy ezret. Ami annyit jelent, — ha csak három evezőst számítunk egy csónakra — hogy több, mint negyvenezer a vadevezős törzshöz tartozók száma. Bár valószínű, hogy sokkal többen vannak, hiszen a szkiffek elenyésző kis száma mellett inkább a többszemélyes csónakok nyerték meg a vadak tetszését. Már csak azért is, mivel a csónakvásárlás rendszerint részvénytársasági alapon történik: jóbarátok, tisztviselőtársak, hivatalbéli kollégák négyen-ötenheten összeállnak, s úgy vesznek csónakot, s tudunk esetet, amikor pontosan tizenkilenc kispénzű ifjú adta össze pengőit, hogy megvegyék az áhított négyest, amelynek használatára aztán végtelenül bonyolult beosztási menetrendet kellett kidolgozni, hogy valamennyien egyformán részesülhessenek a vízi örömökben. Két teljes éven át így is használták a találóan «ÉRTÉ» (R. t.) névre keresztelt csónakot, amíg tavaly egy kilences csoport kivált,és új járművet szerzett. Közbevetőleg itt sürgősen jóvá kell tennünk egy hibánkat, amely ebben a cikkben eddig sűrűn előfordult. Az öntudatos vadevezés ugyanis mit sem utál jobban, mintha járművét csónaknak titulálják. Hajó annak a neve. Hajó. Ha pedig járatlan laikus, nyavalyás szárazföldi patkány pláne azt merné kérdezni például, hogy «i, mikor viszel el egyszer engem is csónakázni ?» — akkor biztos lehet afelől, hogy a vérig sértett hajótulajdonos soha ebben az életben el nem viszi, de ha mégis elviszi, csak azért, hogy a víz közepén, vagy kikötés után leteperje a gyalázatost, és a legválogatottabb, legkegyetlenebb kínzásoknak vesse alá. A vadevezős szereti, becézi hajóját, mint huszár a lovát. Inkább nem cigarettázik egy hónapig, spórol, de a hajónak legyen meg a szükséges lakkozása. Télen, amikor más jótét lélek megborzad még a Duna hallatára is, a vadevezős gondolatai csak ott járnak a garázsban telelő hahónál, vasárnap nyakába veszi a világot, kirándul és meglátogatja, a távoli hajóházban viszontlátási örömünnepet ül, lefizeti a 60—80—top pengős tárolási, tatarozási költséget, és lemond az új cipőről, kalapról, miegymásról, csak Neki meglegyen mindene. És elnevezi hajóját a legbecézőbb nevekkel. «Kincsem», «Mennyország», «Gyöngy», «Aranyos» nem ritka nevek, s csak akkor szorul háttérbe a hajó, ha feltűnik a láthatáron a «túrapartnernő», az esetleges későbbi társtulajdonos és élettárs. Ilyenkor celluloidbetűkből, vagy fehér ólomfestékből más név kerekedik a csónak orrán: Dancy, Pötty, Bábu, Ircsi, Pussy és a többi mai leány név, de találunk vadromantikus, és a tulajdonos lelkű idére jellemző csónakneveket is. «Kaland», «Kettecskén» és «Csókos» nyilván casanovai hajlamokat sejttetnek, míg «Kalóz», «Zsivány», «Skagerrak» és «Togo» bizonyos pirótahajlamokra és tengernosztalgiára engednek következtetni. Nem ilyen egyszerű a helyzet, amikor a kakaógyár cégvezetője «Borgia», a klinikai gyakornok pedig «Bösendorfer» névvel ruházza fel csónakját. Mélységes misztérium fedi e névadományozásokat, viszont nem lehet kétséges az indok, ha