Tükör, 1920 (8. évfolyam, 1-51. szám)

1920-09-26 / 39. szám

2 oldal láttuk ott a város közönségének színe­­javát. A műsor összeállítása magas szín­vonalú estélyt ígért és ez az ígéret nem maradt beváltatlanul, mert a mű­sor minden egyes pontja nívós, elő­adásban klasszikus volt. Volkmann C-moll triója tökéletes hangfelépítés, telítve színnel, meleg­séggel, finomsággal Händel Passacag­­liájában csillantak fel igazán Haják virtuózi képességei, melyekről ismétel­ten csak a legnagyobb elismerés hang­ján emlékezhetünk meg. Érzésben, erő­ben, kifejezésben, technikában sokat nyújtó, kiforrott művészegyéniség Ha­ják, aki a hegedűnek époly mestere, mint elvitázhatatlan művésze az érző-Qu’awmx mmmt mm sek hű, minden mesterkéltségtől ment kifejezésének. Schubert Es-dur triójá­ban Tonházi adta képességeinek leg­javát. Az Allegro invenciózus, nagy érzéssel és sok-sok egyéniséggel teli­tett előadásából őszinte, tiszta lélek nemessége sugárzik a­­ hallgató felé, melynek Tánházi mindenben kifogás­talan, nyiltszívü interpretálása. Zsizs­­mann is, mint mindig, a többi mű­vészhez méltó munkát végzett, tehet­sége és művészete minden kényes kri­tikát megáll. A közönség nagy élvezettel hallgatta az előadott számokat és a művészek pompás játékát bő tapssal honorálta. — Energ — mm msmm memm tsmmm mmm&xjD t­ui '»a­m Nehézségek a beváltás előtt keletkezett adós­ságok körül­­ Mi az igazságos megoldás? A koronabecseréléssel kapcsolatban felmerült függő kérdések között leg­égetőbb a becserélés előtt keletkezett adósságok visszafizetésének módja. Minthogy ugyanis a kölcsönvett pénz­ért, nevezetesen koronákért vásárolt árut a kereskedők 1 : 3 50 kényte­lenek eladni, nem tudják, várjon az árura nyújtott bankhiteleket a beváltás ará­nyában, tehát 1 :2 arányban, vagy 1: 3­ 50 avagy milyen arányban kell rendezniök? Előbbi esetben az adósok illetve kereskedők, utóbbi esetben a hitelező bankok szenvednének meg­mérhetetlen károkat, melyek a köl­­csöntörlesztés módja felől szintén tá­jékozatlanok. Az ellentétes érdekeket képviselő két tábor között azonban a kölcsönös várakozó álláspontból annyi hallgatag megegyezés kiolvasható, hogy a ké­nyes kérdést méltányosan, mindkét fél nagyobb megrázkódtatása nélkül kell megoldani. Ilyen irányú kibontakozásra mutat egyrészt a hallgatag spontán morató­rium, másrészt az, hogy a bankok memorandummal fordultak illetékes helyre s törvényi ill. rendeleti intéz­kedést várnak. A kérdés ekénti megoldása termé­szetesen magasabb közgazdasági cél­szerűségi szempontokkal indokoltan általános megelégedésre történhetnék és elejét venné egy csomó érdekes pernek, melynek kimenetele különösen a hitelező pénzintézetekre nézve kétes volna. Ugyanis ha az utóbbi időben diva­tos bankhitelek jogi természetét ala­posabban vizsgáljuk, a legtöbb eset­ben azonnal szembeötlik, hogy azok nem voltak tiszta kölcsönügyletek. Ennek oka az, hogy a bankok áru­­beszerzés céljára nyújtott hiteleknél nem elégedtek meg a törvényes ka­matlábbal és különböző jutalékokkal sem, hanem percentuális részt köve­teltek a kereskedők azon­­hasznából, mely az épen a kölcsönadott pénzen vásárolt áruk eladásából származott. Szóval az egyszerű hitelművelet leg- t több esetben tulajdonképen bonyolult­­ „transactio“ volt, melyben nem tiszta­­ kölcsönszerződés, hanem egy-egy al­kalmi egyesülés valósult meg. A jogi helyzet tehát az, hogy a bank alkalmi egyesülésbe burkolta hitelügy­leteit, h­ogy e által az uzsorakamat gyanúját elhárítsa magáról. Ennek szigorú következménye az volna, hogy minden egyes esetben rés­e­sednie kel­lene, az illető francaction vesztesé­gében is, vagyis meg kellene elégednie az 1 :3­50 vagy hasonló arányú köl­csön visszafizetéssel, esetleg más mél­tányos elszámolással. És ez kötelező volna reá nézve még akkor is, ha a netaláni veszteség ellen valami bur­kolt formában szintén biztosította ma­gát, mert törvényeink az úgynevezett societas leoninát, vagyis a csak nye­reségre történő társulást, érvényesnek nem ismerik el. Éppen azért, mert azok az uzsora­törvények kijátszására alkalmasak. Ennek a helyzetnek a feltárása egy­szersmind útmutatásul szolgálhat az egyes konkrét esetek békés elintézé­sének módozataira is. Ahol t. i. a fe­lek, magas kamatlább visszafizetés feltételei stb. inkább kölcsönügyletbe burkolt kölcsönügyletre engednek kö­vetkeztetni, ott nem igazságos, nem méltányos sőt jogilag sem megokolt az 1 : 2 arányú hiteltörlesztés, tehát a banknak engednie kell. Ellenkező eset­ben, külsőségeiben és belső tartalmá­ban is tiszta hitelügyleteknél, azon­ban, a visszafizetésnek 1 : 2 arányban kell­­ történnie. A kérdésnek ily szempontok szerint leendő törvényi vagy rendeleti meg­oldása valószínűleg elégedett is kel­lene, bár tökéletes a dolog természe­ténél fogva azért nem lenne, mert az a kérdés, hogy tiszta hitelügyletről, vagy valami burkolt ügyletről van e szó, minden egyes esetben vita tárgya marad s megegyezés hiányában bírói megállopításra szorul. Ripp- Erdélyi levelek (IX.) Mester, ha tudnám, hogy cikke megírásában más szándék nem­ vezette, minthogy öt percig együtt emlegettesse nevét az enyémmel, — igazán nem zavarnám meg az örömét. De ön mást is akart: denunciálni akart. Kitűnő írótársam, Molnár Ferenc, a hazafias képek mögött mindig polos­kát sejtett; én a hazafias arcok mö­gött sejtek férges gondolatot. Mester: Ön jól tudta, hogy a Zord Idő politikai irányítása és a Marosvöl­­gyi Munkás­nál kifejtett szerény kise­gítő működésem között elvi eltérés fel nem lelhető s ha utóbbit nemzetközi­nek ítéli, — ne feledje, hogy négy hónap előtt a Zord Időről ítélkezvén, — arról is ugyanezen megállapítást tette, nemzetközinek nevezte a Zord Az ármegállapítások, — mint ahogy a lapok megírták, — egyes helyeken oly nagy mértékben csökkentették a behozatalt, hogy néhány város az éh­halál előtt állott. Az illetékes körök e válságos helyzeten úgy véltek segít­hetni, hogy az egész vonalon egyet­len tollvonással eltörölték a maximális árakat, ezzel egyidejűleg megszüntették az árvizsgáló bizottságokat és az ár­drágítási visszaéléseket egy ítélőbizott­­ság hatáskörébe vonták, mely egy ideiglenes királyi dekrétum alapján hozza meg ítéleteit. Hogy a legutóbbi maximálás nem volt egészséges alapra fektetve, az két­ségtelen. Régi tapasztalatok bizonyítják, hogy az ármegállapítások csak akkor vezethetnek sikerre, ha azt Ádámtól — a nyerstermékektől — kezdik és ha ennek keresztülvitelét illeiékes kö­rök nem tartották fizikailag lehetséges­nek, úgy talán elfogadható az az állás­pont, hogy tegyük a kereskedelmet szabaddá. A rendelet első fele tehát ezen elv alapján esetleg némi sikerrel ke­csegtet, de az árvizsgáló bizottságok eltörlését helytelenítjük. Ennek a bizottságnak az volt a fel­adata, hogy a kereskedők hasznát har­minc százalékban állapítsa meg szám­láik alapján, ami úgy hisszük,­­ ép­pen elég busás jövedelem volt s hogy működésük bevált, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az üzletekben mindig volt áru és pedig különféle, miután minden cikk többé-kevésbé egyforma haszonnal kecsegtetett. Az árvizsgáló bizottság sosem je­lenthetett a kereskedőre nézve existen­­ciális veszélyt. A beszerzési árak emel­kedését ez a fórum mindig jóváhagyóan vette tudomásul, sőt sokszor igen el­nézően. És most beszüntették működésüket azzal az indokkal, hogy a kereskedel­met szabaddá akarják tenni, bárha az árvizsgáló bizottság soh­se gátolta meg a tisztességes kereskedelmet forgalmá­nak szabadságában. Mi lesz most ? Az egyetlen hivata­los ellenőrző fórum megszűnt és hel­­yébe ítélőbíróságot állítottak, amely­nek megvannak drákói törvényei, de nem lesznek elítéltjei. Ki fogja ellenőrizni, hogy a kereske­dők tényleg a 30%-os alapon állanak ? A közönség? Tévedés. Aki nem tudja megfizetni az árakat, egyet káromko­dik és odébb áll, de legkevésbé se jut majd eszébe, hogy a kereskedőtől elkérje a vásárlandó cikk számláját. Nem, ez így nincs jól, ez ép olyan komikus, mintha egy hatalmas rend­őrségi fogház volna és nem volnának rendőrök. A madarat is meg kell fogni, mielőtt kalitkába tennénk, hát még a jómadarat! Jelen pillanatban a közönség teljesen ki van szolgáltatva a kereskedelemnek. Itt már csak e sorok írója által több­ször hangoztatott azon terv segíthetne, hogy a szakszervezetek vezető­sége utasítsa a magánalkalma­zottak csoportját, hogy tagjai a legszigorúbban ellenőrizzék üzleteikben az árszabásokat. * A cikk megírása után értesültünk, hogy Albu Cornél dr. polgármester a következő hirdetményben cáfolja meg az árak maximálásának eltörléséről szárnyra kelt híreket: Nyomatékosan figyelmeztetem a közönséget, hogy az árvizsgáló bi­zottság által megállapított maximális árak valamennyi árucikre irányadók. Az attól való eltérés úgy az eladókra, mint a vevőkre kihágást képez és a vétkezők a rendőrhatóság 10.000 lejig terjedő pénzbírsággal fogja sújtani. Visszaesés esetén 6 hónapig terjedő szabadságvesztés száz­ezer lejig terjedő pénzbünte­tés, az áru elkobzása, ipar­igazolvány megvonása és ille­tőségi helyre való kiutasítás fog kimondatni. A napi­lapokban közölt azon cikk, hogy a maximális árak hatályukat vesztették és hogy az árvizsgáló bi­zottság működése fel van függesztve téves információn alapszik. (Xssmnwmmmm­mmmmmmmm) Megszüntették a maximális árakat ? Az árvizsgáló bizottságot nem kellett volna eltörölni* - Bíró­ság ellenőrző közegek nélkül. Targul-Mures (*maios*b'ltit*920. szept. 16 Idő irodalmát és mindennek, csak nem magyarnak... emlékszik-e Mester? Most úgy találta jónak, hogy a Zord Időt a „magyar nemzeti kultúra szol­gálatában álló lapnak* jelezze s ellen­tétbe hozza „másik lapom"-nál kifej­tett destruktiv törekvéseimmel. Értem Mester, Ön minden módon és minden téren ártani akart nekem s ez magyarázza, hogy fegyvereit nem a tisztességes újságírás fegyvertárából válogatta. De mi magyarázza ezt a minden áron ártani akarást? Avatatlan ember azt gondolná, hogy: az irigység. De a beavatott tudja, hogy egy két jobbérzésű ember rokonszen­­vén kívül, még csak immateriális ja­vakkal sem rendelkezem, s az olyan gyakorlati észjárású ember, mint Ön, — ilyen embert, mint én — nem iri­gyelhet. Mi vezette hát ? Oktalan rombolnivágyás, magyaráz­hatom csőcselék-ösztön, semmi más. De térjünk a dologra — ugy­e — Mester! ? Megnyugtatom: nem igaz a vacsora, nem igaz a 40,000 lej, nem igaz a 100,000 sem és nem igaz, hogy meg van mentve a „Zord Idő”. Kilátásai zordabbak, mint valaha, fennállását a magyar burzsoázia nem tudja, vagy nem akarja biztosítani. A bátorságról is essék itt pár szó, ön jól tudta, hogy mögöttem senki sem áll, sem pártok, sem osztályok, sem egyesek. Ha sejtette volna, hogy mögöttem a burzsoázia áll, a száját sem nyitotta volna ki és ha a prole­­táriátust sejtette volna a hátam mö­gött — moccanni sem mert volna. Mesteri De ön tisztában van az erő­viszonyokkal és számítani tud. Hatá­rozott sikere volt a cikkének. Sokan, nagyon sokan örültek neki. Mondhat­nám: mind­­ az Önhöz hasonlatosak. Hanem kérem Mester elégedjék meg ezzel a sikerrel. És ne kényszerítsen, hogy még egyszer szóba kelljen ön­nel állanom­. Dr. Osvát Kálmán. Kifutó Matyi jelentései. Felveszi: BUS. — Na, szerkesztő úr, ilyen még nem történt velem, még most is resz­ket vőlegényi szivem, ha ez a bor­zasztó dolog eszembe jut. A menyasz­­szonyomról van szó, kérem. Hogy mi­lyenek ezek a lányok s hogy még milyenebbek ezek az ifjak! Hát ez rettenetes! Ké­rm, a dolog úgy tör­tént, hogy ebé­d utáni álm­om után el­m­­egyek a menyasszonyomhoz. A cse­léd azzal fogad, hogy a nagyságos­­asszony még alszik, Renée kisasszony pedig a szobájában van Deutsch Trisz- Felsőfiőr, talpam, ün­e­őpárszen­ékek, OPOK előnyös (irhán, kitűnő minőségben kaphatók a c­ipő- és Boripari Hess^é^^társaságnál Regele Ferdinand (Főtér) 45. szám alatt

Next