Tükör, 1920 (8. évfolyam, 1-51. szám)

1920-09-26 / 39. szám

»•Sti évfolyam Targut-Mures ttvâtarhaly) 1«*20 szeptember 26. vutruo 39 Ik szám f'Ueiő* mrkmiUi­t S'forvay Zoltán && (b­ritautöteg *» Irt««*« Targut-Mures. Piata Regala Ferdinand (*»»roK-Vá*ftvít«(!jr) axAchanyMA? IS. Révész Bála S!»Xt6«é;git«Í4»*«»M »1. ára 1 leu Páirtookiveli politikai hetilap. ■»MiMiiidiiwii'iiiMMWiWBWíiMiiWBiini'» ff"ii''ii'iiicini ffliiiwi vasasa £!6fteetéel Arat Xay éjTíS . . 60 Lel Piift'jrsi ... 30 Lel ■<**«« ****** ät« 1 Leu KlfdM«»!)» itialsn 61 Ara 1 leu Hég mindig tevékenykednek, még mindig né­peket boldogítanak, még mindig diplomásdit játszanak, még mindig szövik, fonják azt a hálót, amely­­lyel egy a világ minden részeitől összefolyt véróceánba akarnak ha­lászni — még mindig ... Bámulatos az a merészség, a­melylyel az emberiség egy kis ma­roknyi csoportja, kánkánt jár a vulkánon. Bámulatos az a hideg­vér, amivel ezek a nagyszerű fér­fiak a zöld asztalok mellett, ha bankot játszanak a népek fejével és bámulatos az a birkatürelem, a­mivel a népek ezt a játékot nézik. Hol itt, hol ott tanácskoznak, gyüléseznek, értekeznek ezek a világot nyomorúságba hajtó zsenik, idestova már két esztendeje. Hom­lokegyenest mind más célok, más eszmék, más ideák szolgálatában állanak. Mikor együtt nincsenek, a legmerészebb határozottsággal igyekezik egyik a másikat politi­kailag elgáncsolni. Fenyegetőznek ilyenkor, diplomáciai bűzbombá­­kat küldenek egymás felé a messze­ségbe, intrikálnak, konspirálnak, gyűlöletet szítnak egymás ellen és mikor összekerülnek — mindig el­­ké­pesztő csodálattal látjuk — újra kibékülnek! Angliának, Olaszországnak, Fran­ciaországnak más-más az érdeke, mások az eszközeik, amikkel a tit­kolt, de igazi célt, a világuralmat a markukba szeretnék kaparitani. Ami az egyiknek jó, az a másik­nak rossz, ami az egyiket előbbre vinné, az a másikat visszadobja, de azért nem bírnak elszakadni egymástól, nem lehet nekik más utakon megindulni, hogy céljaikat megvalósitsák, mert — akkor szint kellene vallani, akkor egymással kellene bírókra menniök, míg igy, — sok huzavona árán bár — de ügyes diplomata fogásokkal a kis népeket igyekeznek egymással szembe állítani, s ezalatt — ha nem csurron cseppen — valamit a megmaradt értékekből a hat évi vérzés után, mégis csak kinyúznak belőlük és megosztoznak rajta. Minden kis országban van ügy­nökük, aki­ minisztert vásárol, par­lamentet vesz, politikai szájasokat bérel, lapokat fizet, akik mind-mind az ő céljaikat igyekszik szolgálni, embereket gyúr, véleményeket for­mál, harcra tüzel, világhíreket ha­misít, igazságokat ferdít, blokkokat tervez, hatalmi csoportokat alakít,­­ és a kis népek összetett ke­zekkel nézik, tűrik letargikusan fogadják a feléjük nyújtott méreg­poharat és többször mint nem, ki is ürítik ... Fájdalmasan érdekes, hogy en­nek a lassan elvérző Kelet-Európá­­nak két év alatt nem akadt egy zsenije, aki felbírja rázni a szegény kis félrevezetett országokat a ha­lálos álomból, aki irányt mutatott volna nekik, aki a kibontakozás, a talpraállás, az életérdekek meg­találásának módjait megértesse ve­lük, aki keresztül húzta volna az antant nagytőkések hazug jelsza­vak alá takart kizsákmányoló po­litikájának ravasz számadását. Nem akadtak a kis országokban olyan vezérlő, irányító lángelmék, akik nemcsak felismerték volna, de az eszközt is megtalálták volna azSBmmm mmm m wanna mmamum arra, hogy ezt az ügyes furfanggal köréjük font, földhöz kötő, a leg­kisebb önálló mozdulást képtelenné tevő rabláncot leszaggassa a kis népek testéről. Nem akadt olyan politikai Mó­zes, aki a gyarmattá tiport kelet­­európai kis országokat kivezette volna a legborzasztóbb kizsákmá­nyolás szolgaföldjéről ? Aki meg­­muta­tta volna azt a tűzoszlopot, ami­­­tán menniök kell, ami a lát­szólagos ellentéteket elsimítja, ami egymás hátának összevetésére szó­lítja fel a kis népeket, hogy fe­dezve legyenek és védekezni tud­janak a nagy Moloch mindeniket megemésztéssel fenyegető fene­kedet­t gyomra ellen. Nem akadt ilyen ember, nem születtek ilyen emberek. Pedig ilyen Krisztusok eljövetelét várjuk, mert bizony mondom néktek felebará­taim, a tizenkettedik óra utolsó perceit éljük. Jeremlád a földgázról Szén nincs s a gáz a levegőbe ömlik — 14 Magyar Földgáz R.-T. kálváriája — Tíz milliós helyi pénzcsoport Az a hihetetlen nemtörődömség, ami­vel a földgázkérdést úgy látszik örök kérdésnek hagyják, mindannyiszor el­keseredett kifakadásokra késztet, amikor a szénhiány réme újból és újból előre­veti árnyékát. Az államvasutak igazgatója csak a minap jelentette ki egy újságíró előtt, hogy vagyon­hiány miatt néhány hétre beszüntetik az iparvállalatok szén­ellá­tását, és mialatt iparunk pang, városaink középkori sötétségben álmodoznak a régi, ragyogó világitásu életről, addig Sármáson és Dicsőszentmárton kör­nyékén — a szomszédban — milliár­­dokat érő kincsek hevernek, sőt a ma­­gyarsárosi gázkutak legnagyobbikát képtelenek ledugaszolni s a drága energia ott porlik el a levegőben, mi­után a tizenkét kút közül használat­iban levő kettő még csak annyira sincs kitéve a fogyasztásnak, hogy a többi­nek legalább a nyomását enyhítse. (Pe­dig ez a kettő Dicsőszentmártonnak és egész környékének ellátja sűtő és vi­lágítási igényét). Beszélnek exportról, valuta javítá­sokról, drágaságról és egy ujjukat sem mozdítják a stagnáló ipari élet gyök­e­keres orvoslása érdekében, amely nél­­l­kül az ország financiális javulása el se képzelhető. Gondoljuk csak meg, ha gyáraink a mai méreg drágán és mégis könyöradományként juttatott szén he­lyett olcsó és bőséges gáz mellett gőz­erővel neki­foghatnának a termelésnek ! Egész gazdasági krízisünknek ez a leg­égetőbb kérdése, ez a mesebeli föld­gáz és sóvár tantalusz­kinok között kell megállapítanunk, hogy a kormánynak ez a probléma egyáltalán nem­ fontos. Mert: A megszállás után dr. Fürst, a Ma­gyar Földgáztársaság igazgatója tár­gyalást folytatott a Kormányzó Ta­náccsal, hogy a politikai változások okozta új viszonyok közt a kormány engedélyét kérje a további építkezé­sekre. Maniu mindent megígért, de mikor arra került a sor, hogy Fürst másodszor is ide jöjjön — most már teljes technikai felkészültséggel — a kormány megtagadta az útlevelek ki­adását. A munka szünetelt, de a tanácsko­zások tovább folytak. Fürst újból lejött Gratz Gusztávval, aki vezérigazgatói minőségén kívül a magyar kormányt is képviselte. Eredménytelenül tértek haza és a harmadszor is visszajövő Fürst ép úgy nem tudott elérni sem­mit, mintha tízszer vagy húszszor uta­zott volna le. a tárgyalások főleg azon akadtak meg, hogy a kormány a békeszerző­désre való hivatkozással zár alá vette a földgázt s a magyar konzorcium jo­gosultságáról hallani se akart. A do­logban azonban igen pikáns, hogy dr. Fürst szintén a versaillesi békekonfe­renciára hivatkozik, mely a gázkérdés­ben állítólag kivételes határozatokat hozott. Hogy itt kinek van igaza, nem tudhatjuk, mert a békeszerződés szö­vegét ép úgy titkolták előttünk, mint ahogy a katholikus dogmák tiltják a biblia olvasását. Egészen a közelmúltban városunk­ban egy tízmilliós konzorcium létesült, amely Taslianu kereskedelmi minisz­tertől is engedélyt nyert arra nézve, hogy a Magyar Földgáztársasággal tár­gyalásokba bocsátkozzék a marosvá­sárhelyi vonal kiépítése ügyében. Csak­hogy most Fürstéken akadt meg a dolog, akik nem hajlandók arra, hogy városunk szép szeméért kiadják kezük­ből a már félig kiépített vonalat, amely­be hatalmas összegeket befektettek. A tárgyalások tehát megakadtak. Ebben a hallatlan nemtörődömség­ben az ember kénytelen kuliszatitkokra következtetni, ami nem lehet más, csak az, hogy az Erdélyben most elhelyez­kedő román bankok mindent megra­gadnak, hogy a busás kilátásokkal ke­csegtető vállalatot egészen érdekkörükbe vonják. Ismét a régi nóta: a sovén ka­pitalizmus elnézi, hogy tönkremenjen az ország ipara, pénzügye, csakhogy néhány milliót zsebrevághasson. Íme itt van a Marmaros Blanc et Comp. Azt suttogják, azért jött főleg, hogy a földgázzal és az annak kapcsán vár­ható ipari fellendülésből leszedje a tejfölt. Pedig ebben az egyben a kormány téved. Nagyrománia távolról sem ren­delkezik olyan technikai felkészültség­gel, hogy a földgázát házilag kiépít­hesse. Itt csak két eshetőség létezhetik. Vagy félreteszi a kormány sovén po­litikáját és koncessiót ad a Magyar Földgáz R.­T.-nak, vagy egy angol, akár francia csoportnak adja kezébe az egész földgázügyet. Mindegy. Csak már adják, mert a gyárak állnak, a tömegek fáznak és munka nélkül sínylődnek; nincs ruhánk, téglánk, edényünk, bútorunk. Előre, teljes gázerővel l '1 mir»« mi— mi I ii niim i n A Kaják -Tonházy-Zsizsmann hangverseny. Hétfőn, e hó 2- án este tartotta a Kultúrpalota nagytermében szezonnyitó hangversenyét a városi zeneiskola há­rom nagytehetségű művésze: Haják Károly, Tonházy és Zsizsmann Rezső. A pénzhiány és a művészet iránt vá­rosszerte érezhető közöny dacára együtt Pcotri Mihály Str- Stefan cel Mare (Bilyai a.) 3. n. alatti pvjnoQTctn késziti a »«geiegăn­ n 7 j n fi ir o 17 UODlN­ nlllldiy (llBffiZ. Szlnh. bejáratával színbe) UL.[]pn(£tilB sabb, legmodernebb Ufd­jJUhPli EKsanrt és elsőrendű munka I Állandó kiéli***- ' *s)em­legesség­ekben I Késs cipők kaphatók

Next