Tükör, 1920 (8. évfolyam, 1-51. szám)
1920-09-26 / 39. szám
»•Sti évfolyam Targut-Mures ttvâtarhaly) 1«*20 szeptember 26. vutruo 39 Ik szám f'Ueiő* mrkmiUit S'forvay Zoltán && (britautöteg *» Irt««*« Targut-Mures. Piata Regala Ferdinand (*»»roK-Vá*ftvít«(!jr) axAchanyMA? IS. Révész Bála S!»Xt6«é;git«Í4»*«»M »1. ára 1 leu Páirtookiveli politikai hetilap. ■»MiMiiidiiwii'iiiMMWiWBWíiMiiWBiini'» ff"ii''ii'iiicini ffliiiwi vasasa £!6fteetéel Arat Xay éjTíS . . 60 Lel Piift'jrsi ... 30 Lel ■<**«« ****** ät« 1 Leu KlfdM«»!)» itialsn 61 Ara 1 leu Hég mindig tevékenykednek, még mindig népeket boldogítanak, még mindig diplomásdit játszanak, még mindig szövik, fonják azt a hálót, amelylyel egy a világ minden részeitől összefolyt véróceánba akarnak halászni — még mindig ... Bámulatos az a merészség, amelylyel az emberiség egy kis maroknyi csoportja, kánkánt jár a vulkánon. Bámulatos az a hidegvér, amivel ezek a nagyszerű férfiak a zöld asztalok mellett, ha bankot játszanak a népek fejével és bámulatos az a birkatürelem, amivel a népek ezt a játékot nézik. Hol itt, hol ott tanácskoznak, gyüléseznek, értekeznek ezek a világot nyomorúságba hajtó zsenik, idestova már két esztendeje. Homlokegyenest mind más célok, más eszmék, más ideák szolgálatában állanak. Mikor együtt nincsenek, a legmerészebb határozottsággal igyekezik egyik a másikat politikailag elgáncsolni. Fenyegetőznek ilyenkor, diplomáciai bűzbombákat küldenek egymás felé a messzeségbe, intrikálnak, konspirálnak, gyűlöletet szítnak egymás ellen és mikor összekerülnek — mindig elképesztő csodálattal látjuk — újra kibékülnek! Angliának, Olaszországnak, Franciaországnak más-más az érdeke, mások az eszközeik, amikkel a titkolt, de igazi célt, a világuralmat a markukba szeretnék kaparitani. Ami az egyiknek jó, az a másiknak rossz, ami az egyiket előbbre vinné, az a másikat visszadobja, de azért nem bírnak elszakadni egymástól, nem lehet nekik más utakon megindulni, hogy céljaikat megvalósitsák, mert — akkor szint kellene vallani, akkor egymással kellene bírókra menniök, míg igy, — sok huzavona árán bár — de ügyes diplomata fogásokkal a kis népeket igyekeznek egymással szembe állítani, s ezalatt — ha nem csurron cseppen — valamit a megmaradt értékekből a hat évi vérzés után, mégis csak kinyúznak belőlük és megosztoznak rajta. Minden kis országban van ügynökük, aki minisztert vásárol, parlamentet vesz, politikai szájasokat bérel, lapokat fizet, akik mind-mind az ő céljaikat igyekszik szolgálni, embereket gyúr, véleményeket formál, harcra tüzel, világhíreket hamisít, igazságokat ferdít, blokkokat tervez, hatalmi csoportokat alakít, és a kis népek összetett kezekkel nézik, tűrik letargikusan fogadják a feléjük nyújtott méregpoharat és többször mint nem, ki is ürítik ... Fájdalmasan érdekes, hogy ennek a lassan elvérző Kelet-Európának két év alatt nem akadt egy zsenije, aki felbírja rázni a szegény kis félrevezetett országokat a halálos álomból, aki irányt mutatott volna nekik, aki a kibontakozás, a talpraállás, az életérdekek megtalálásának módjait megértesse velük, aki keresztül húzta volna az antant nagytőkések hazug jelszavak alá takart kizsákmányoló politikájának ravasz számadását. Nem akadtak a kis országokban olyan vezérlő, irányító lángelmék, akik nemcsak felismerték volna, de az eszközt is megtalálták volna azSBmmm mmm m wanna mmamum arra, hogy ezt az ügyes furfanggal köréjük font, földhöz kötő, a legkisebb önálló mozdulást képtelenné tevő rabláncot leszaggassa a kis népek testéről. Nem akadt olyan politikai Mózes, aki a gyarmattá tiport keleteurópai kis országokat kivezette volna a legborzasztóbb kizsákmányolás szolgaföldjéről ? Aki megmutatta volna azt a tűzoszlopot, amitán menniök kell, ami a látszólagos ellentéteket elsimítja, ami egymás hátának összevetésére szólítja fel a kis népeket, hogy fedezve legyenek és védekezni tudjanak a nagy Moloch mindeniket megemésztéssel fenyegető fenekedett gyomra ellen. Nem akadt ilyen ember, nem születtek ilyen emberek. Pedig ilyen Krisztusok eljövetelét várjuk, mert bizony mondom néktek felebarátaim, a tizenkettedik óra utolsó perceit éljük. Jeremlád a földgázról Szén nincs s a gáz a levegőbe ömlik — 14 Magyar Földgáz R.-T. kálváriája — Tíz milliós helyi pénzcsoport Az a hihetetlen nemtörődömség, amivel a földgázkérdést úgy látszik örök kérdésnek hagyják, mindannyiszor elkeseredett kifakadásokra késztet, amikor a szénhiány réme újból és újból előreveti árnyékát. Az államvasutak igazgatója csak a minap jelentette ki egy újságíró előtt, hogy vagyonhiány miatt néhány hétre beszüntetik az iparvállalatok szénellátását, és mialatt iparunk pang, városaink középkori sötétségben álmodoznak a régi, ragyogó világitásu életről, addig Sármáson és Dicsőszentmárton környékén — a szomszédban — milliárdokat érő kincsek hevernek, sőt a magyarsárosi gázkutak legnagyobbikát képtelenek ledugaszolni s a drága energia ott porlik el a levegőben, miután a tizenkét kút közül használatiban levő kettő még csak annyira sincs kitéve a fogyasztásnak, hogy a többinek legalább a nyomását enyhítse. (Pedig ez a kettő Dicsőszentmártonnak és egész környékének ellátja sűtő és világítási igényét). Beszélnek exportról, valuta javításokról, drágaságról és egy ujjukat sem mozdítják a stagnáló ipari élet gyökekeres orvoslása érdekében, amely néllkül az ország financiális javulása el se képzelhető. Gondoljuk csak meg, ha gyáraink a mai méreg drágán és mégis könyöradományként juttatott szén helyett olcsó és bőséges gáz mellett gőzerővel nekifoghatnának a termelésnek ! Egész gazdasági krízisünknek ez a legégetőbb kérdése, ez a mesebeli földgáz és sóvár tantaluszkinok között kell megállapítanunk, hogy a kormánynak ez a probléma egyáltalán nem fontos. Mert: A megszállás után dr. Fürst, a Magyar Földgáztársaság igazgatója tárgyalást folytatott a Kormányzó Tanáccsal, hogy a politikai változások okozta új viszonyok közt a kormány engedélyét kérje a további építkezésekre. Maniu mindent megígért, de mikor arra került a sor, hogy Fürst másodszor is ide jöjjön — most már teljes technikai felkészültséggel — a kormány megtagadta az útlevelek kiadását. A munka szünetelt, de a tanácskozások tovább folytak. Fürst újból lejött Gratz Gusztávval, aki vezérigazgatói minőségén kívül a magyar kormányt is képviselte. Eredménytelenül tértek haza és a harmadszor is visszajövő Fürst ép úgy nem tudott elérni semmit, mintha tízszer vagy húszszor utazott volna le. a tárgyalások főleg azon akadtak meg, hogy a kormány a békeszerződésre való hivatkozással zár alá vette a földgázt s a magyar konzorcium jogosultságáról hallani se akart. A dologban azonban igen pikáns, hogy dr. Fürst szintén a versaillesi békekonferenciára hivatkozik, mely a gázkérdésben állítólag kivételes határozatokat hozott. Hogy itt kinek van igaza, nem tudhatjuk, mert a békeszerződés szövegét ép úgy titkolták előttünk, mint ahogy a katholikus dogmák tiltják a biblia olvasását. Egészen a közelmúltban városunkban egy tízmilliós konzorcium létesült, amely Taslianu kereskedelmi minisztertől is engedélyt nyert arra nézve, hogy a Magyar Földgáztársasággal tárgyalásokba bocsátkozzék a marosvásárhelyi vonal kiépítése ügyében. Csakhogy most Fürstéken akadt meg a dolog, akik nem hajlandók arra, hogy városunk szép szeméért kiadják kezükből a már félig kiépített vonalat, amelybe hatalmas összegeket befektettek. A tárgyalások tehát megakadtak. Ebben a hallatlan nemtörődömségben az ember kénytelen kuliszatitkokra következtetni, ami nem lehet más, csak az, hogy az Erdélyben most elhelyezkedő román bankok mindent megragadnak, hogy a busás kilátásokkal kecsegtető vállalatot egészen érdekkörükbe vonják. Ismét a régi nóta: a sovén kapitalizmus elnézi, hogy tönkremenjen az ország ipara, pénzügye, csakhogy néhány milliót zsebrevághasson. Íme itt van a Marmaros Blanc et Comp. Azt suttogják, azért jött főleg, hogy a földgázzal és az annak kapcsán várható ipari fellendülésből leszedje a tejfölt. Pedig ebben az egyben a kormány téved. Nagyrománia távolról sem rendelkezik olyan technikai felkészültséggel, hogy a földgázát házilag kiépíthesse. Itt csak két eshetőség létezhetik. Vagy félreteszi a kormány sovén politikáját és koncessiót ad a Magyar Földgáz R.T.-nak, vagy egy angol, akár francia csoportnak adja kezébe az egész földgázügyet. Mindegy. Csak már adják, mert a gyárak állnak, a tömegek fáznak és munka nélkül sínylődnek; nincs ruhánk, téglánk, edényünk, bútorunk. Előre, teljes gázerővel l '1 mir»« mi— mi I ii niim i n A Kaják -Tonházy-Zsizsmann hangverseny. Hétfőn, e hó 2- án este tartotta a Kultúrpalota nagytermében szezonnyitó hangversenyét a városi zeneiskola három nagytehetségű művésze: Haják Károly, Tonházy és Zsizsmann Rezső. A pénzhiány és a művészet iránt városszerte érezhető közöny dacára együtt Pcotri Mihály Str- Stefan cel Mare (Bilyai a.) 3. n. alatti pvjnoQTctn késziti a »«geiegăn n 7 j n fi ir o 17 UODlN nlllldiy (llBffiZ. Szlnh. bejáratával színbe) UL.[]pn(£tilB sabb, legmodernebb UfdjJUhPli EKsanrt és elsőrendű munka I Állandó kiéli***- ' *s)emlegességekben I Késs cipők kaphatók