Tükör, 1964. július-szeptember (1. évfolyam, 14-26. szám)
1964-07-07 / 14. szám
hu 3 NAPIG ENYÉM LENNE A BALATON Erwin Wagner negyvennégy esztendős nürnbergi üzletember. Hetenként általában 4000 kilométert autózik, üzletféltőlüzletfélig. Háromszor futott le az Autobahnról, mert vezetés közben a kimerültségtől elaludt. A kocsi mindháromszor javíthatatlanul összetört, Erwin Wagner életben maradt. Arra a kérdésre, hogy elégedett-e, így válaszol: „Házam van, feleségem, három gyerekem. Az üzlet megy. Mit kívánhatnék még? Fél pihenőt, mert a szívem gyengélkedik. Az üzleti életben azonban nincs megállás. A légüres teret azonnal betölti a konkurencia." Vérbeli utazó. Az esztendő 11 hónapjában keresztül-kasul száguldja Nyugat-Európát, üzletfeleit látogatja Mercedesével és repülőgéppel. Egy hónapon át pedig autójával és König márkájú motorcsónakjával a tengerparton üdül. Nem a prospektusokból ismeri a legdivatosabb európai üdülőhelyeket, mert nyaralt már a holland, az olasz, a francia tengerparton, és pihent a spanyolok világhírű délszaki szigetén, Mallorcán is. Idei szabadságát a Balaton mellett, a tihanyi szállodában töltötte, így összehasonlítást tehet a kontinens felkapott üdülőhelyei és a— mi „tengerünk” között. Véleménye a vendégé, tehát tiszteletben tartjuk. De megjegyezzük — Herr Wagner nyugatnémet állampolgár és mindössze négy hetet töltött nálunk —, hogy nem mindenben számol, minthogy nem is számolhat a realitásokkal. Beszélgetésünket a szálloda halljában kezdjük. Kitekint az üvegfalon, az ezerszínű, nyugtalan vízre. ----Mit tenne, ha három napig öné lenne a Balaton ? — kérdezem, és az üzletember örök mosolya mögött a meglepődést kutatom. — Elgondolkoztató ötlet — mondja —, csak előbb azt kellene tudnom, hány márka a víz literje . . . Csak a kalkuláció miatt. Pardon, tudom, hogy mindez játék. Nicht wahr? — Igaz. — Akkor játsszuk végig. Bár rólunk, németekről, sokan azt mondják, hogy nincs humorérzékünk. Ha nekem sohasem lett volna, akkor is megjönne a Balaton mellett. Hat napig még olyan volt a fejem, mint a méhkas, rajzottak benne az üzletfelek és a határidők. Ha nem tudná, én júniusban már januárt írok. Ha most jelentkezik egy új üzletfél, vele csak 1965 elején tudok tárgyalni. De maradjunk a humornál és a Balatonnál. Kezdhetem egy német mondással? — Természetesen. — Nálunk úgy mondják, hogy a tehetséget az isten a bébi mellé teszi a gyerekkocsiba. Mellém az üzleti érzéket tette. Mindenből tudok pénzt csinálni. Valamikor a gyerekjátékkal kezdtem, most amerikai vegyicikkekkel kereskedem. Az üzleti érzéket nem lehet tanulni, ez valahol a fejemben és az ujjhegyeimben van. Nem jönnék zavarba, ha a Balaton vizéből kellene pénzt csinálnom. Azt hiszem, hogy önök, magyarok, nem is tudják pontosan, milyen értékes a Balaton. — Gyanakszom, hogy sejtjük. — Minden összehasonlítás a Balaton javára dől el. Külön adhatnák el a vizet és a napfényt. Minden tihanyi fürdéskor gondolkoztam, hogyha prospektust kellene nyomatnom, miként hirdetném a vizet? Selymes. Azt hiszem, ez a legtalálóbb. Kellemes, bizsergető, selymes. Ez a jó. Miért? Ez már a vegyészek dolga. Állítom, hogy fölényesen veri az európai tengereket. Hawaii szigetén még nem jártam, nem ismerem a Csendes-óceán hullámait, de kontinensünkön a Balatoné az elsőség. Hátha még jobban kihasználnák a természetadta lehetőségeket. — Ön, Herr Wagner, mit tenne ? — Feltérképezném a Balatont. Megvizsgáltatnám a szakértőkkel, hol mit érdemes csinálni. Eladható például a panoráma is. Badacsonyból fenséges a kilátás a tóra. Ott valahol fenn, kellene egy szálloda. Egy? Óh, nem . . . egy egész szállodasor. Onnan olyan a panoráma, hogy pontosan kétszer annyit fizetnének a külföldiek, mint másutt a parton. Hopp! Függővasút vihetné a szálloda vendégeit az üvegfalú teraszról le a vízig. Drága lenne? Lehet. Minden üzletnél kell gondolni a gazdagokra is. Természetesen széles skálán kell játszani. A Balaton kihasználásánál nem feledkeznék meg az egyszerű, konzervdobozos turistákról sem. — Jó lenne olyan repülőtér is, ahol a magángépek leszállhatnának a víz partján. Sokan röppennének át ide. Már látom is a reklámokat: „Hamburgban reggelizik, és a déli fürdő után a magyar tenger partján ebédel . . .” Fantasztikus? Az igazán jó üzleti elképzelés az első pillanatban mindig meghökkentő, később pedig hizlalja a bankbetétet. Ami nem ilyen, azzal nem is érdemes foglalkozni. Van egy megfigyelésem, itt szereztem Tihanyban. Sok idegen nem nézi a pénzt. Ezt én vígan kihasználnám. Megteremteném a lehetőségét, hogy kiélhessék pénzköltési vágyukat. Miért nincs világvárosi színvonalú bár, lokál vagy akár kaszinó itt? Nem ártana néhány játékautomata sem . . . Ismerem az otthoni tempónkat és a kollégáimat, tudom jól, sokan közülünk otthon „non stop” alapon keresik a pénzt. Mert ugye, másként nem is lehet, mert ha valaki megáll, akkor tarol a konkurrencia. És sokan azok közül, akik „non stop” módra üzletelnek, annyira megszokták ezt a tempót, hogy üdüléskor is ugyanezt követik. Ha három napig én intézném a Balaton ügyeit, gondoskodnék róla: ne legyen programnélküli perc a vízparton! Mindig szórakozhassanak a vendégek. És ha a nyugatiakra gondolok, akkor azt mondom, szélsőségesen, nagyvonalúan, világvárosi színvonalon, vagy egész primitíven és romantikusan. — Kérem, mondjon néhány példát. — Már beszéltem a luxusbárokról, én még néger zenészeket is hozatnék. A másik véglet pedig a természetes egyszerűség. Ebben is nagy lehetőség van! Hemingway világhíressé tette a kubai halászokat, ha rajtam múlna, én ugyanezt megtenném a balatoniakkal. Miért, talán nem lehetne halászattal egybekötött hajókirándulást rendezni? A végén halsütéssel a holdfényben . . . Csak úgy a víz mellett, szabad tűzön. — Vagy itt van a lovaglás. Tudok én dicsérni is. Dollárt érő ötlet, hogy lovasiskolákat szerveztek a Balaton mellett. Jó az elgondolás, mert a nyugatiak szeretnek lovagolni, de ez nálunk általában igen drága mulatság. És az Önök paripái is ragyogóak . . . Mallorca szigetén, amint tapasztaltam, csak a ló hátára lehet felülni, de itt, Önöknél, lovagolni is meg lehet tanulni. Nem látok viszont teniszpályát, pedig az olasz és a Francia tengerparton egymás mellett sorakoznak. Partnerrel együtt bérelhető! Ha én intézném a Balaton ügyeit, sehol nem hiányozhatna ez az időtöltési lehetőség sem. Ez, ugyebár, nem ördögi, semmi különös és lehetetlen nincs benne. Már megengedik nekem, önöknek jobbak a lovaik, mi pedig az autózásban nem tartozunk éppen a legutolsók közé. Nem tudok elképzelni világhírű nyaralóhelyet modern, jól felszerelt szervizállomások nélkül, ahol semmiféle alkatrész nem gond. Ez olyan természetes minden nyugati autótulajdonos számára, mint ahogy, ha nincs benzine, akkor megáll a kút előtt. — Ha az enyém lenne a Balaton, akkor semmi sem hiányozhatna a partról, ami nélkül a mai modern, rohanó tempójú, civilizált élet elképzelhetetlen. Ez a világ minden üdülőhelyének íratlan törvénye. És ez mindennél jobb reklám. Mert ha száz svájci vagy angol turista idejön és kellemes tapasztalattal távozik, otthon elmesél mindent üzleti és baráti körében, akkor jövőre száz helyett már ezren jönnek . . . Van a Balatonnak még egy előnye a nyugat-európai üdülőhelyekkel szemben: azok olyan zsúfoltak, hogy az ember konzervdobozban érzi magát. A magyar tenger más, itt vizet, hegyet, fát látok, és ez megnyugtató . . . Herr Wagner nevet és széttárja a kezét. — Könnyen lehet, hogyha az enyém lenne a Balaton, akkor egy-kettőre konzervdobozzá változna Tihany, Badacsony és Siófok. Nem árt, ha egy üzletben nagy a forgalom. Beszélgetésünk végén Herr Wagner a szálloda előtt álló Mercedesét és az utánfutón a motorcsónakot fedő műanyag lapot vizsgálgatja. — Hazafelé menet fel kell készülnöm az esőre — mondja. — Egyszer német földön nyaraltam, és a három hét alatt tizenöt esős napom volt. Tihanyban még az idő is más ... És még valami eszembe jutott: az év nagy balatoni attrakciója! A nyugatiak ugyanis rajonganak a látványosságért. Ha én intézném itt az ügyeket, akkor minden esztendőben rendeznék nagyszabású víziünnepséget, hajóparádéval, műúszók revüjével, lampionokkal és tűzijátékkal. Lenne néző. Miért ne lehetne olyan híres a nemzetközi víziünnepélyek sorában a Balatoné, mint Salzburgé a muzsikában? Hol nyaral jövőre? — kérdezem, de amire kimondom, már érzem, feleslegesen. — Természetesen, a Balatonon. Feljegyezte: Molnár Károly