Tükör, 1966. január-március (3. évfolyam, 1-13. szám)
1966-03-15 / 11. szám
magrészecskéket vagy magtöredékeket az egyesüléshez nélkülözhetetlen nagy sebességre gyorsítja fel. A fúzióban résztvevő elektromosan töltött magrészecskék ugyanis azonos — pozitív — elektromos töltéseik következtében nagy erővel taszítják egymást, ha megfelelő közelségbe kerülnek. Ezt a taszítást kell legyőzni, más szóval, a két magot nagyobb erővel kell egymás felé közelíteni, mint amekkora erővel egymást taszítják. A megfelelően magas hőmérséklet — gyakran 100 millió fok — biztosítja azt, hogy a magrészek legyőzhessék egymás taszító hatását. A SZABÁLYOZATLAN TERMOFÚZIÓ A magegyesülések során az energia az egyesülésben résztvevő anyag tömegének egy kis hányadából jön létre. Ez az energiamennyiség, az úgynevezett tömegdefektusból az einsteini tömeg— energia összefüggés értelmében válik szabaddá. Korunk legpusztítóbb fegyvere, a hidrogénbomba is termofúziós berendezés, melyben a fúzió létrejöttéhez szükséges magas hőmérsékletet atombomba robbantásával keltik. Felépítését tekintve, egy preparált atombombából és az azt körülvevő cseppfolyós deutériumból áll. Az itt felszabaduló hatalmas energiákat néhány számadattal jellemezhetjük. Ha e folyamat során 1 kg hélium keletkezik, akkor a már említett tömegdefektus következtében 21 ezer tonna — 2100 vasúti vagonnyi — 7000 kalóriatartalmú kőszénben rejlő hőenergiával egyenértékű energia szabadul fel. A termofúziós reakciók energiasűrűsége mintegy hétszerese a 235-ös urán hasadásakor észlelhető energiasűrűségnek örült fenntartani a másodperc néhány ezred részéig, a Zeta elnevezésű berendezés segítségével. A szovjet kutatók Ogra elnevezésű berendezésében pedig a legutóbbi időkben 1/10 másodpercig mintegy 30 millió fokos hőmérsékletet hoztak létre. A plazmafizikusok megállapították, hogy a laboratóriumban előidézett termofúziós reakcióknál a legkedvezőbb kiindulási anyag a deutérium és a lítium elegye. A deutérium a legegyszerűbben tengervízből nyerhető, desztillálóval. Ennek folyamán a tengervízből először elkülönítik a nehézvizet, majd ebből vízbontással vonják ki a nehézhidrogént, a deutériumot. Minden 27 liter víz 1 teáskanálnyi nehézvizet tartalmaz. A nehézvíz kilója ma mintegy 60 dollárba kerül, az ebből előállítható nehézhidrogén kilónkénti ára pedig 900 dollár. A reakció másik alapanyagának, a lítiumnak elválasztása némileg drágább. Az összköltségek azonban még mindig sokkal alacsonyabbak a hagyományos tüzelőanyagoknál. Ilyen módon ugyanis 30 milliószor több energiát nyerhetünk, mint ugyanilyen súlyú gázolajból. Az így nyert energia kilowattóránkénti ára még az egy fillért sem érné el! A HIDROGÉNBOMBA MEGSZELÍDÍTÉSE FELÉ Ha a csillagtüzeket a Földön nemcsak hidrogénbombában, hanem szabályozott, a szükségleteknek megfelelően kézben tartott módon is hasznosítani tudnánk, minden eddiginél hatékonyabb energiaforráshoz jutnánk. Ez pedig nagyon fontos szempont, mert a világstatisztika szerint az emberiség energiaigényei 10 évenként megháromszorozódnak. A plazmafizikusok erőfeszítéseiket, érthetően, az energiatermelő folyamatok megoldására koncentrálják. A feladat persze nem könnyű. Már az alapkísérletek elvégzése is minden eddiginél nagyobb szellemi, anyagi és technikai felkészültséget igényel. Bár már 1956 elején sikerült a szovjet Kurcsatovnak 1 millió fokos hőmérsékletet előállítani, ezen a hőmérsékleten a fúziós reakció még nem jött létre. Az angliai Harwellben 1957 októberében már 5 millió fokos hőmérsékletet sike r MUNKÁRA FOGOTT PLAZMA A negyedik halmazállapot rendkívül előnyös lehetőségek hordozója. Ezeknek mindeddig, sajnos, csak egy részét tudtuk gyakorlatilag hasznosítani. A plazma rendkívüli energiabőségét és a benne kialakuló magas hőmérsékleteket igen jól felhasználhatjuk magas olvadáspontú anyagok megmunkálására, vágására. A plazmaállapotú anyag tehát munkaeszközzé vált, s már ipari vonatkozásban is igen gyakran találkozunk könnyen kezelhető, gazdaságosan és automatizáltan üzemelő, nagy munkasebességet biztosító, plazmasugaras szerszámokkal. A kémiai technológiákban is új fejezetet nyitott a plazma megjelenése. A plazmakémia olyan reakciókat tesz lehetővé, gazdaságossá és gyorssá, amelyek más úton csak igen drágán valósíthatók meg. A plazma alkalmazása új fejezetet nyitott a mesterséges égitestek irányításában is. A plazmarakétahajtóművek képesek elegendő tolóerőt szolgáltatni a mesterséges égitestek manőverezéseihez. A Szonda—3 elnevezésű szovjet mesterséges égitesten, amely tavaly ismételten lefényképezte a Holdnak a Földünktől elfordult oldalát, plazmahajtóműveket alkalmaztak. A plazma mind nagyobb teret hódít a tudományban és a technikában. A plazmafizikusok feladata, hogy a lehető leggyorsabban megismerjék a plazma által kínált előnyös lehetőségeket, és azokat mihamarabb az emberiség szolgálatába állítsák. DR. BITÓ JÁNOS Cro Szavakból, lépésekből, edénycsörgésből, liftzúgásból rakom össze a kinti világot. Ez a kint most egy klinika folyosója. Bámulatosan fogékony a tehetetlen ember. A műtét utáni második napon már megkülönbözteti fülem a nővérek lépteit, s ha odakint lenyomják a kilincset, már tudom, hogy a professzor, az osztályvezető tanársegéd vagy a diétás nővér lép be majd az ajtón. A legizgalmasabb játék a csengőszó fülelése. Van szerény, van alázatos, van türelmetlen és van parancsoló csengetés. Higgyék el, ilyen állapotban is kitűnően elszórakozhat az ember. Együtt riad az éjszakás nővérrel, együtt siet vele a kórterembe. Rokonszenvel vagy haraggal hajol a beteg felé, mert arcokat rajzol a képzelete. Ez a szerény, bocsánatkérő csengőszó, falusi öreg férfi, talán félórája már, hogy nyúlna a csengőgombhoz, de százszor is visszaejti kezét a takaróra, míg végül rászánja magát. Ez pedig, aki ötpercenként csenget, de úgy, hogy le nem veszi ujját a csengőgombról, míg ágyához nem ér az ápolónő, lerajzolhatatlan, mert minden arcvonása rángatózó sértettség, hogy jön ő ahhoz, hogy itt feküdjön magatehetetlen, de ha már így van, miért nem üli körül ágyát a klinika minden orvosa, minden ápolónője? Mondom, kitűnő mulatság, jó szórakozás ez, fűtve a kíváncsisággal, telibe talál-e vagy becsap a képzeletem? Ha fölkelek, s megismerem őket, valóban rokonszenves lesz-e, akit most annak vélek, s ellenszenves-e, akit most annak tudok. S mikor eljött az a vasárnap reggel, s kiléphettem a folyosóra, első csoszogásom a 16-os kórterem ajtajához vitt. Mert faggatásomra megtudtam a nővérektől, hogy ott fekszik a sértett beteg, a parancsolva csöngető. Belesek az ajtón, s majdnem fölkiáltok: Hát te vagy az, öregúr? Te ápolónők réme, te éjszakáim 16-osa? Most már nem csak szám, de arc és név is vagy, hiszen ismerlek több mint harminc esztendeje. Ilyen voltál ifjúkoromban is, ilyen követelőző, parancsoló. Ha neved is ideírnám, de sokan rád ismernének. Nem teszem. Csak arra gondolok, hogy ágyhoz láncolva se változik az ember. Aki úr, az a pokolban is úr. Illetve ott is az szeretne lenni. ★ Ugye, így mondják: az élet sűrűje... S aki ebbe a sűrűbe vágyik, ha vonatra száll, a másodosztályra vált jegyet: gyereksírás, viccek, tájszó, ölbe rakott elemózsiás táska, ulti parti — gyerekkorunkba és jövőnkbe kattognak a vonat kerekei, így van ez valahogy a kórházban is. Itt a sokágyas, nagy kórterem a második osztály. Tizennégy ágy, tizennégy ember. Ugyanannyi sors és jellem. Van, aki lábbadozva is hessegetné a műtét emlékét, van, aki úgy gondol vissza rá, mintha győztes csatából jönne. Van, aki látogatás után kínálja, szétosztja a hazait, s van, akinek éjjeli-szekrény fiókja megtelik száraz zsemlével, rothadó almával. Tizennégy ember. Közösség ez már mindenképpen. Gyakran látogatok be hozzájuk, s nemcsak kíváncsiságból, de mert érzem is, hogy szívesen fogadnak. Tegnap este, mikor a tizennégyek ajtajához érek, látom, hogy az orvos asztalánál ül egy köpcös, vidám férfi, s úgy, mintha emelvényen lenne. Azon ült. Azt épített maga alá szavaival. Szerencsére jókor érkeztem, s én is hallhattam János bácsi, a hajdani viccmester történetét, aki egyszer részegen elaludt a hullakamra egyik koporsójában, s arra ébredt, hogy már az udvaron járnak vele a hullaszállítók. »Hova visztek, fiúk?« — kiáltotta kijózanodva a rémülettől, mire azok koporsóstól a földre ejtették, majd átvetették magukat a kerítésen, éppen egy rendőr karjaiba, aki betörőknek hitte őket... S ha másnap megtudtam is, hogy a hullakamrában nincs koporsó, a történet mégis igaz maradt. Igaz maradt, mert költészet és mese volt. Népmese és modern krimi. Mert mi is történt tulajdonképpen? Kivált a közösségből a költő, a mesemondó, példázva, hogy minden körülmények közt kell a költészet, kell a mese, hogy nincs semmi közösség művészet nélkül. □ 13