Tükör, 1969. október-december (6. évfolyam, 40-52. szám)

1969-12-30 / 52. szám

KULTURÁLIS TÜKÖR Ezúttal szerzőt avat a Thália Szín­ház stúdiószínpada, a fiatal Boldi­zsár Miklós személyében. Az eddig előadott stúdiódarabok közül talán­­ez a legkevésbé érett a bemutatás­ra. De háromszemélyes dramatur­giája kitűnő mesterségbeli torna nemcsak a szerzőnek, de az igen te­hetséges Csíkos Gábornak, Monori Lilinek és Esztergályos Cecíliának is. A játékot Gosztonyi János ren­dezte, hatásosan, igényesen. Képünk: jelenet a játékból. THALIA STUDIÓ Boldizsár Miklós: SZERELMESEK A VÁROS FELETT MAGYAR ELBESZÉLŐK Justh Zsír­mond: A PÉNZ LEGENDÁJA REGÉNYFOLYAM Zilahy Lajos: A DUKAY CSALÁD VERSEK Várnai Zseni: BOROSTYÁN FANTASZTIKUS SZATÍRA Robert Merle: ÁLLATI ELMÉK A reklám ugyan azt hirdeti, hogy a Varázsló felnőtteknek is szól, ez azonban szerencsére csak reklám. Az egész estét betöltő mesefilm gyer­mekeknek készült. A regényből és rádióból ismert Csilicsala bácsi cso­dáiról, és egy kisfiú csodálatos ka­landjairól regél. Tóth Eszter és Tö­rök Sándor írta, Palásthy György rendezte. A Csilicsala bácsi: Páger Antal (képünk). E filmhez aligha kell buzdítani a gyerekeket, ők enél­­kül is örvendeznek majd. A harmincesztendős korában meg­halt Justh Zsigmond (képünk), egyi­ke a múlt századvég legérdekesebb magyar íróinak. Különös egyéniségé­re néhány évtizede, naplója közzé­tételekor figyelt fel Irodalmunk. Rö­vid életét Szabadszenttornya és Pá­rizs között osztotta meg. Most ki­adott három regényét, köztük a cím­adót, Balzac és Zola példáján buz­­dulva írta. Közülük a családjáról szóló kulcsregény, a Faimus a leg­izgalmasabb. 1947-ben, amikor Zilahy Lajos Ara­­rátja idehaza megjelent, az igényes magyar műkritika nagy elismerés­sel fogadta. E könyv azóta hatalmas — majd száz nyomtatott íves — re­gényfolyammá nőtt, s az Ameriká­ban élő szerző írói jubileumáran megjelent a jugoszláviai Fórum és a hazai Magvető kiadásában. A csa­ládtörténet az 1814-es bécsi kong­resszustól 1948-ig ad képet történel­münkről, a kitűnő író szemléletével. Képünk: Zilahy Lajos. Várnai Zseni (képünk) neve hatodik évtizede szüntelenül jelen van a ma­gyar költészetben. Most publikált kötete egyik verse Matt 1969. már­cius a dátum. Micsoda íve egy rend­kívüli életnek! S költészete ma is friss, fogékony. E poéta-krónikás éppoly természetesen közvetít egy űrutazást, mint ahogy több mint fél évszázada, nevezetes versével a puskacsövek elé áll. Megindító kö­tetzáró költeménye, a Varga Eszter feltámadása. A hazai bestseller-lista élére került Robert Merle kitűnő könyve, mely­nek főszereplői: Sevilla professzor és emberi nyelvet megtanult delfin­jei. Az érdekfeszítő könyv műfaját maga a szerző sem határozza meg pontosan. A kalandregény, a politi­kai szatíra és a tudományos utópia keresztezi egymást, igen sikerült hib­ridben. Az illusztrációkat Kass Já­nos készítette. Az Állami Operaház kiváló magán­énekesnője tekintélyes repertoárt vallhat magának Monteverditől Puc­ciniig, Mozarttól Szokolayig. Ezen a lemezen parádés szerepeinek is leg­java áriáit hallhatjuk, nemzetközi viszonylatban is figyelemre méltó technikai, művészi tökéllyel. Kár, hogy a lemez egyik legérdekesebb száma, a Mahagonny-részlet, a ve­zénylő karmester hibájából, elsietett tempóban került fölvételre. A képen Házy Erzsébet. MAGYAR FILM A VARÁZSLÓ ÁLLATI ELMÜK HANGLEMEZ HÁZY ERZSÉBET ÉNEKEL 20 □ A NÉZŐ SZEREPÉBEN VII. HADRIAN „És egy­ napon megvilágol előttetek, hogy a színház minden korokban a mese által keresi megújulását..így mondhatná ama mezít­lábas dramaturg-próféta, aki a sok görcsös, újatmondó kísérlet között kedvére való dara­bot talál a pusztában. Ionesco és Beckett is akikor lép a jövendő felé vezető országútra, amikor a mese tündére ve­zeti. Ez a tündér mutatott a költészet tájaira Molnárnak, (Fehér felhő, Csoda a hegyek kö­zött) Szép Ernőnek, (Egyszeri királyfi) Heltai Jenőnek, (Egy fillér) Tamási Áronnak, min­den színpadi művében­, és még számos magyar íróvándornak. „Ha én egyszer­­király lehetnék ...” — mond­ja a Juhászlegény, szegény juhászlegény című bájos magyar daljáték paraszt hőse, aztán ál­mában király lesz belőle. Ha én egyszer pápa lehetnék ... mondta csaknem egy évszázaddal ezelőtt Frederick William Rolfe angol író és Peter Luke ügyesen, szellemesen színpadra emlékezte a feledésbe merült regényt, mond­ván: Hát legyél... Ha egy angol pápának álmodja magát, akkor elsősorban Anglia függetlensége jár az eszé­ben. Anglia mindig így volt a pápákkal. Első Edward óta legalább is. A függetlenség gondo­lata pedig demokratikus eszmékkel párosul, angol pápának lenni tehát forradalmi hit-re­formot jelent, sőt egy kis ön-antiklerikaliz­­must is. Ilyen pápa-álom Frederick William Rolfe-é, józan, ésszerű, okos álom, nemes iró­nia van benne, s még a szorongásai is reálisak. A hit — ha igazán hit — keményebb a kőnél, s az angol katedrálisok ennek a kőnek a dia­dalát fejezik ki égbeszökő íveikkel, bástyás tornyaikkal, várvédő homlokzataikkal. Ilyen szellemi katedrális épül Frederick William Rolfe hitéből, csak éppen álomszerűen, ködö­sen, lebegőn. (Csak ez a lebegés hiányzik a máskülönben remekül színpadra tett nemzeti színházbeli látomásból.) Marton Endre egyik legelegánsabb rendezését láttuk a VII. Hadrian­ban. Előkelően berende­zett színház, simán gördülő bíbor-elemek, egy­házi ruhabemutatók, Michelangelo mennyei boltívelésű térhatásai, s nem utolsósorban, díszes pompába öltöztetett kis gondolatok káp­ráztatják el lenyűgöző pontossággal a nézőt. Jelentékeny színház, nem zavarják bizonyta­lan pillanatok, minden következetes benne, jól épített, feszesen követi a téma gótikáját, s e gótika gúnyoros, apró gondolati díszítmé­nyeit is. A szereplők úgy mozognak az előadás katedrálisában, mint a katonák, a hit és méltó­ság kettős parancsára jönnek-melyek a nö­vendék-papok, az atyák és bíborosok, hogy annál erőteljesebb ellentétben legyenek az an­gyalian groteszk álmot megzavaró Jeremiah Sant sátánian groteszk protestantizmusával. Ez a biztonságos, s a szó erejét a látvány szemgyönyörködtető térhatásaival jól össze­kapcsoló előadás a Nemzeti Színház idei műso­rában Marton Endre rendezői stílusának re­mek terméke. Szeret­nénk ilyen előadásban látni Madách Mária ki­rálynőjét is. Kálmán György az elő­adás hőse. Megoldotta a legnehezebbet: álom­pápának is elesett kis­ember maradt, és ezzel megőrizte a mű szo­morú humorát. Kálmán a pápai trónon is úgy ül, mint a hónapos szo­ba ócska székén, de ami ennél fontosabb, az álombéli pápai szavakat is ennek a kisembernek nagyságával fogalmaz­za. Mellette Kállai Ferenc és Avar István őrzi a kettős szerep méltóságteljes malíciáját és te­lekrajzi pontosságát. Csermis Mariann hibát­lanul érzi a mesebelien jó Ágnes szerepében a mese-jóság humorának báját, ezért is sikerült a pápával való jelenetében meghatóan mulat­ságosnak és költőinek lennie. Kitűnő szöveg­­mondás, határozott irányú gondolat­közlés jel­lemzi az egész előadást, különösen Gelley Kor­nél ugyancsak mesebelien gonosz cselszövőjét, Zolnay Zsuzsa bánatosan férfivágyó Nanc­jét, Gáti József kicsinyességében konok kollégiumi igazgatóját. Agárdi Gábor ezúttal mélyebben benne állt a jelmezben, mint magában az alak­ban. Örömmel láttam, hogy Bodonyi Béla, aki már kisgyermek koromban is lelkesedéssel szolgált Thália templomában, ma is szent hév­vel ejti ki a neki juttatott szavakat. Varga Mátyás, az előadás építményének mér­nöke és Schaffer Judit, az egyházi színpompa tervezője, kiváló munkatársai voltak Marton Endre rendezésének. Szép munkájuknak kö­szönhető, hogy az előadás külsőségei nem hat­nak külsőségesen. Reméljük, a várható siker során a látványosság nem feledteti e regény­­színdarab belső értékeit. H ALLOTTUK 0 LVASTUK Láttuk Kálmán György, mint VII. Hadrian

Next