Tükör, 1969. október-december (6. évfolyam, 40-52. szám)

1969-12-16 / 50. szám

Nem emlékszem, mikor voltak ennyire szépek a kirakatok, mint most, a karácsonyi vásár idején. Elbűvölőek a füzérben felakasztott villanykörték, a fénylő, fürtökben himbálódzó ezüstkorongok, az áruházak feldíszített bejáratai, a pultok felett elhelyezett öles feliratok, a lámpákról s a kiszolgálólányokról alácsüngó karácsonyfa­­díszek; nem is sorolom tovább, a dekoráció pompás. Láttam egészen sajátos kira­katokat is. Például a Váci utcában, egy konfekció üzlet kirakatában makói hagymá­kat fedeztem fel. Igaz, hogy nem sokat, de szép, egészsé­ges hagymák voltak. Ráme­redtem a kirakat férfi télika­­bátjaira, öltönyeire, és azon törtem a fejemet, ugyan hol szereztek ilyen gyö­nyörű hagymákat? Egy másik bolt kirakatában paprikafüzért vettem észre. Remek — gondol­tam —, úgyis halászlét akarok főzni, s bemen­tem a paprikafüzérért. „Nem eladó — mondta egy kiszolgálólány. — Tessék inkább pulóvert vásárolni, mi ugyanis pulóvert árulunk.” A kedves olvasó azonban nyilvánvalóan nem a kirakatokra, illetőleg nem a kirakati dekorációra kíváncsi, hanem az árura. Ezekben a hetekben különösen, mert hiszen mindenkinek gondja, mit vásároljon karácsonyra. * Az egymást nagyon szerető családtagoknak háztartási felszerelést ajánlanék. A férj meg­veszi, az asszony örül neki, a gyerek eljátszik vele. Kibővült a választék az angol „Prestige” cég termékeiből. Most van virslifogó, nem kell azt a nyavalyás virslit villával halászgatni a forró vízben, hanem külön erre a célra szerkesz­tett izével emelhető ki; tizenkét lyukú talkedli­­sütő (a talkedli tudvalevőleg az angolok nemzeti eledele); palacsintafordító-kés is kapható, ami a világ leghasznosabb dolga, mert még soha­sem hallottam olyan palacsintáról, amelyik magától megfordult volna a palacsintasütőben. Árulnak csontszeletelő fűrészt is (a Kék fény hősei nyilvánvalóan örülnek ennek a hírnek), és akad konyhában használatos kisebb-nagyobb kanál, villa, szűrő, torta- és kekszforma, da­gasztó, passzírozó, vágószerszám, tehát sokféle tetszetős, valóban hasznos háztartási cikk. Az idei karácsonyi áruválasztékra jellemző, hogy feltűnően sok a külföldi holmi és feltűnően kevés a magyar. Hogy az angol Prestige után tovább soroljam a háztartási felszereléseket: árusítanak olasz hőálló poharat. Kávénak, bor­nak egyaránt alkalmas. Ami a bort illeti - ha már hőállóak ezek a poharak -, forralt borhoz javasolnám őket. Állítólag megfelelő mennyisé­gű francia mosogatórongyot is importáltunk. Hozzáteszem, most direktbe rendeltük a francia mosogatórongyot, mert eddig elébb női ruha­anyag volt, s csak évekkel később lett belőle mosogatórongy. őszintén ajánlom a teflon ser­penyőket. Ne sajnáljuk érte a pénzt — ha van. Tapasztalatból mondom, nem ég le benne az étel. Már minden ég — ha a tűzön felejti az ember —, a zsír, az edény, a tűzhely, a konyha, de a hús, soha. Szép ajándék az olasz auto­matizált mosógép: 9350 forint az ára. Csak az imént emlí­tett összeg okoz gondot, a többi már gyerekjáték: né­hány gombot meg kell nyomni, s a gép magától mos, vizet forral, mosóport adagol, ki­csavarja a ruhát, s ha mind­ezzel végzett, kikapcsol. A háziasszony, vagy a férj „beprogramozza", s aztán el is mehet ott­honról, főleg azért, hogy megkeresse a mosó­gép árát. Nem értek a közgazdasághoz, és valószínűleg nem is korszerű az aggodalmam: vajon mikor amortizálódik az ilyen gép, ha egy bejárónő óradíja tizenkét forint, s egy ingmosás a Patyolatnál három forint. Vagy megfordítva: mibe jön egy 32 forintos alsónadrág, mire el­szakad, ha élete folyamán, mondjuk, hatvanszor kimosták egy eredeti Indesit­­e Luxe géppel? Ne járjunk a fellegekben! A feleségnek ernyőt is lehet ajándékozni. Pláne, ha van. Ez mindig attól függ, hogy megérkezik-e az a külföldi szállítmány, amelyet rendel­tünk, vagy nem érkezik meg. Magyarország ugyanis nem gyárt női esernyőt Valamelyik üzem foglalkozott vele, de aztán „átprofilíroz­ták", ha jól tudom, anyacsavarra. Sok min­denre jó az anyacsavar, de eső ellen?... Karácsony előtt rájön az ember, hogy egy férj milyen luxus — nem is mindenki engedheti meg magának. Férjnek való ajándékban kicsi a választék, s ráadásul, több­nyire csupa drága holmi. Mert mit vegyen az ember? Inget? Szép, külföldi teritál anyag­ból, gondos magyar konfekcióban készült inge­ket lehet vásárolni ... tízévi házasság után. Színes garbópulóver? öreg férjnek nem való, fiatal férj túlságosan csinos benne. A belvárosban láttam maga­sított szárú, cúgos cipőket, télvíz idejére. Bármennyire különös, a húszéves ifjak hordják, azok, akiknek se reu­májuk, se isiászuk. Egy sán­­tikáló, lábfájás, ősz halántékú úrnak ajánlottam figyelmébe a múltkor a fent említett cúgos cipőket, azt válaszolta: ő már, sajnos, öreg hozzá. Ha éppen a karácsonyi vásárt akarja felhasz­nálni valaki televíziókészülék beszerzésére, azzal tudatom, hogy az Intersztár színes vételre alkalmas, tizenkét csatornás, folyamatos han­goló egységgel gazdagított készülék. A folya­matos hangoló egységet megmagyarázom: az Intersztárnak olyan kereső gombja van, mint a rádiónak. Az ember tehát nekiáll keresni. Ha jobbra fordítja a gombot, a Magyar Televízió jelentkezik, ha balra fordítja, a Magyar Tele­vízió jelenkezik, annyit forgathatja, amennyit akarja, mindig a Magyar Televízió jelentkezik. El se tudja képzelni, aki nem próbálta, milyen öröm egy ilyen tjombot csavargatni. A televízióval ugyan semmi összefüggésben nincs, de a karácsonnyal igen: kozmetikai cikkek. A nálunk ismert és keresett külföldi márkák szinte mindegyikét fel lehet kutatni most a boltokban, krém, rúzs, kölni, púder, parfüm for­májában. Borsos áron adják őket, ezért aztán nem csoda, ha a leg­erősebb illatú Givenchy a legkeresettebb, hadd tudják meg a kerületben hogy milyen drága kölnit használ az ember! Sok szép pudk­ét is láttam és egy csomó bizsut, amelyről először azt hittem, hogy kará­csonyfadísz, és nagyon tet­szett, de aztán megmondták, hogy nyakravaló, és akkor már nem tetszett. Abban az utcában, ahol lakom, él egy magas úr. Az ablakomból szoktam látni, hogy esténként egy ceruza formájú kutyát és egy szőke asszonyt sétáltat. A szőke asszonyt egy idő óta lecserél­te, s a ceruza formájú kutyával egy barna asz­­szonyt sétáltatnak. A napokban vettem észre: a barna helyett egy fekete hölgy lépked mellet­tük. Úgy látszik, ez a kutyahűség: a kutya ma­rad, az asszonyt váltogatják. A magas úrnak, s valamennyi kutyatulajdonosnak üzenem: a Lu­xus Áruházban, luxus kivitelű nyakörvek, szíjak, szájkosarak kaphatók. És műszőrmével bélelt, kockás kutyakabátok. Megjegyzem, én csúnyá­nak találtam őket, azt gondoltam, a kutya se veszi fel. Tévedtem. Kefeszaküzletet nyitottak, s bármilyen szokatla­nul hangzik, keféket árusítanak benne, minden­féle nagyságú, rendeltetésű keféket. Nem rossz ajándék. Ismerek valakit, aki az anyósának ház­mosókefét vett és postán elküldte neki. Az ünnepek előtt sok csinosí nói retikül került a kirakatba: műanyag hatást keltő, valódi bőrből készült táskák és valódi bőrkarakterű műanyag táskák. Az utóbbiak angol származásúak, sikkes, kelle­mes formájúak. Női csizmából is nagy a választék. Még olyan csizmát is árulnak, amely derékben kissé szűk .. . Ameddig a szem ellát, csupa csizma. Nem is tudom, a sok csizma közt nem vész-e el a­­ láb. Az Otthon Áruházban szépséges csillárokat, lámpákat lehet kapni, egyik-másikat olyan áron, hogy nem csodálnám, ha fellendülne a gyertya­öntés. Előszobába, hallba való osztrák lámpák, amelyeken Graz vagy Linz térképében gyönyör­ködhet az ember, modern raffia kombinációjú lámpák, amelyeket egy egyszerű karfelnyúj­­tással a fejére húzhat bárki, divatos kristály­­csillárok, leghosszabban egy jégcsap formájá­ban gyönyörködtem (mindig vágytam az Aggte­leki cseppkőbarlangba), aztán különböző álló­lámpák, olvasólámpák, amelyek nagyjából két csoportra oszthatók: vagy tetszetősek, vagy vilá­gítanak. Mindenesetre, most, sok év óta elő­ször, nagy a választék: akinek pénze van, meg­szüntetheti a sötétséget. Fényes karácsonyi ünnepeket kívánok! * s/£­/ 24 □

Next