Tükör, 1970. március-június (7. évfolyam, 14-26. szám)
1970-04-07 / 14. szám
LEVELEK A NAP MINDEN ÓRÁMBAN (Megjelent a 4. számban) Nekem jó tapasztalataim vannak az orvosokról. Férjemen az egyik fővárosi kórházban súlyos műtétet hajtottak végre. Megmentettték az életét és fáradságot nem kímélve, mindent elkövettek, hogy mielőbb teljesen meggyógyuljon. Ugyanezt az önfeláldozó segítéskészséget tapasztaltam az ápolónőknél is. Annyi kritikának adnak helyet, így ezért most ebben az esetben helyt adhatnak az elismerő soroknak is. szeredi dezsőnek, Kőbányai út : Tízgyermekes anya vagyok. Nyilván ez is szerepet játszik abban, hogy sértőnek találom dr. Bágyani egyik mondatát: „Akkor ugyanis a sokkal keservesebb világra szinte számolatlanul szülték porontyaikat az aszszonyok.” Elsősorban az asszony gyermeket szül, akár hercegasszony, királynő, vagy szegény munkásasszony. ZENTAIPALNE Budapest * Valamiképpen rendezni kellene azt, hogyha a betegek óhajtanak valamit adni az orvosnak, akkor az ne legyen „borravaló” jellegű. Ne sértse azt sem, aki kapja, de azt se hozza kellemetlen helyzetbe, aki adja. A jelenlegi állapot és kialakult gyakorlat nem a legszerencsésebb. Minden bizonnyal, még az orvosok is örülnének, ha lenne megoldás, akkor a sok szóbeszéd megszűnne, a doktorok illegális jövedelméről. Dr. Bágyoni egyébként úgy vélekedik, hogy a vidéki orvosok autótartása jelentős összegbe kerül és ezért is „kell, hogy elfogadják a betegek hálapénzét. Jobb és egészségesebb lenne, ha a vidéki orvosok autótartását az állam támogatná, üzemanyag, javítás stb. v. GY. Kistarcsa, Bajcsy-Zs. u. A MARGIT-HÍDON INNEN ÉS TÚL (Megjelent a 11. számban) A Margít-híd, éppen úgy mint a többi budapesti híd, szinte elválaszthatatlanul hozzátartozik a város képéhez. Az élet a hidak nélkül csaknem elképzelhetetlen lenne. Ezért is volt a felszabadulás utáni áldozatkész újjáépítés egyik fontos programpontja a hidak rendbehozatala. A cikk egy megállapítására szeretnék egy-két mondat erejéig kitérni. „1944. november 4-én a Margit-híd pesti szárnya belezuhant a Dunába... A történet közismert.” Nyilván sokan tudják, ismerik a drámának azt a részét, amely szemtanúk előtt zajlott le: százan és százan pusztultak el a váratlan robbanástól. Ez szemtanúk előtt történt. A hátteret azonban már jóval kevesebben ismerik és ebben az időszakban, amikor a felszabadulás huszonötödik évfordulóját ünnepeljük, nem árt felidézni ezt a történelmi eseményt. 1944 novemberének első napjaiban a szovjet hadsereg egységei már eljutottak Budapest közvetlen közelébe, már szinte villamossal el lehetett jutni a frontra, a harcok már a főváros déli pereménél folytak. A németek és a nyilasok arra törekedtek, hogy a város képe lehetőleg ne változzon meg, a lakosság lehetőleg ne vegye észre, hogy a harc a város közvetlen közelében folyik, nehogy pánik törjön ki. Ők azonban megrettentek a szovjet csapatok közelségétől és műszaki alakulataikkal ellenőriztették: minden előkészület megtörtént-e arra, hogy egy adott pillanatban a Duna-hidakat felrobbantsák. A vizsgálatnál történt a baleset. A híd pesti szárnya a levegőbe repült. Az akkori hivatalos nyilas jelentés szerint a balesetet a „gázvezeték” hibája okozta. Ezt azonban kevesen hitték el 1944 novemberében Budapesten. Inkább a robbanásban annak a jelét látták, hogy a németek és a nyilasok semmitől sem riadnak vissza, minden eszközt felhasználnak visszavonulásuk vélt biztosításának előkészítésére. Amint ez később be is igazolódott, sorra elpusztították a többi Duna-hidat is. cs. s. Budapest NŐVÉREK A BETEGÁGYNÁL (Megjelent a 10. számban) Ahogy elolvastam az ápolónőkről szóló cikket, újra kedvet kaptam ahhoz, hogy ápolónő legyek. Szeretném tudni, hol jelentkezhetnék. HEFNER ERZSÉBET Albertirsa, Alkotmány utca Más olvasónktól is kaptunk hasonló levelet, ezért közöljük, hogy a többi között Budapesten a VIII., Puskin u. 28-ban és a VIII., Szentkirályi utca 7-ben működik ápolónőképző-iskola. JÉGRŐL A NYEREGBE (Megjelent a 11. számban) Valamikor a magyar kerékpárosoknak nagyobb nézőközönségük volt, mint mostanában. Jól emlékszem, hogy mennyi ember tapsolt Pásztor Istvánnak, amikor 1949-ben a Millenárison főiskolai világbajnokságot nyert. Nagy népszerűségnek örvendtek a motorvezetéses küzdelmek is. Tízezren és tízezren kísérték figyelemmel az országútiak küzdelmét is. Ez történt, ha sor került a hagyományos Tour de Hongrie több napos eseménysorozatára, vagy ha később Budapest és Bécs között mérték össze tudásukat az osztrák és a magyar versenyzők. Fel kellene egy kissé pezsdíteni a magyar kerékpáros sportot, mert ma is vannak tehetséges fiatalok, mint éppen a cikkben szereplő Takács András is. A jugoszláviai körversenyen szerzett második helyével is bebizonyította: kitűnőek a képességei. Hasznos lenne, ha a Csepel Vas- és Fémművek támogatná a versenyzőket... Tudomásom szerint ez a nagyüzem jelenleg versenygépet nem gyárt, hanem csak közhasználatú kerékpárokat készít. Ha azonban a csepeliek alkatrészeket is gyártanának, ez segítené, föllendíthetné ezt a sportágat. Még hasznosabb lenne, ha a gyár, amely már sokszor bebizonyította, hogy szereti és támogatja a sport ügyét, egy javítóállomást is felállítana. KISS ZOLTÁN Budapest 23 KÉPES POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP FŐSZERKESZTŐ: VETŐ JÓZSEF H. FŐSZERKESZTŐ: BÁCSKAI LÁSZLÓ MŰVÉSZETI SZERKESZTŐ PELBÁRT OSZKÁR OLVASÓ SZERKESZTŐ: ZÁGONI FERENC HAZAI TUDÓSÍTÁSOK: BALOG JÁNOS KULTURÁLIS ÉLET: MAJOR OTTÓ FOTÓFŐMUNKATÁRS: REISMANN JÁNOS KARIKATÚRA: KAJÁN SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST VIK., GYULAI PÁL U. 14. TELEFON: 137-440 POSTAFIÓK: BUDAPEST 8. PF 4. KIADJA: a hírlapkiadó vállalat FELELŐS KIADÓ: CSOLLÁNY FERENC TERJESZTI A MAGYAR POSTA ELŐFIZETHETŐ BÁRMELY POSTAHIVATALNÁL. A KÉZBESÍTŐKNÉL, A POSTA HÍRLAPÜZLETEIBEN ÉS A POSTA KÖZPONTI HÍRLAP IRODÁNÁL BUDAPEST V., JÓZSEF NÁDOR TÉR 1. SZ. ELŐFIZETÉSI DÍJ: EGY HÓNAPRA 14,- FORINT NEGYEDÉVRE 48,- FORINT EGY ÉVRE 192,- FORINT 70 0484 ATHENAEUM NYOMDA BUDAPEST ROTÁCIÓS MÉLYNYOMÁS FELELŐS VEZETŐ: SOPRONI BÉLA IGAZGATÓ INDEX 25817 A címlapon: 25 esztendeje, hogy felszabadult Magyarország (fotómontázs) Cikkünk a 3—4—5. oldalon. A hátlapon: Huszonötévesek Cikkünk a 24-25. oldalon. (Fotó: Zaránd Gyula)