Tükör, 1974. július-szeptember (11. évfolyam, 27-39. szám)

1974-07-02 / 27. szám

FŐSZERKESZTŐ: VETŐ JÓZSEF H. FŐSZERKESZTŐ: BÁCSKAI LÁSZLÓ SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST VIK­., GYULAI PÁL U. 14. TELEFON: 137-660 POSTAI LEVÉLCÍMÜNK: 1982 BUDAPEST 8. PF 6 KIADJA: A HÍRLAPKIADÓ VÁLLALAT LEVÉLCÍM: 1959 BUDAPEST FELELŐS KIADÓ: CSOLLÁNY FERENC TERJESZTI A MAGYAR POSTA ELŐFIZETHETŐ BÁRMELY POSTAHIVATALNÁL, A KÉZBESÍTŐKNÉL, A POSTA HÍRLAPÜZLETEIBEN ÉS A POSTA KÖZPONTI HÍRLAP IRODÁNÁL BUDAPEST V., JÓZSEF NÁDOR TÉR 1. SZ. ELŐFIZETÉSI DÍJ: EGY HÓNAPRA 16 — FORINT NEGYEDÉVRE 48,— FORINT EGY ÉVRE 192,— FORINT © 74.1750 ATHENAEUM NYOMDA BUDAPEST ROTÁCIÓS MÉLYNYOMÁS FELELŐS VEZETŐ SOPRONI BÉLA VEZÉRIGAZGATÓ INDEX 25 817 Meg nem rendelt fényképe­kért és kéziratokért a azer­­keextffecc nem vérlai Melde­­léget. A címoldalon: Korunk divatja a kemping­Fotó: Bisitray Károly (MTI) Írásunk a 16-17. oldalon A hátlapon: Káló Flórián, a József Attila Színház művésze­Fotó: Keleti Éva (MTI) Írásunk a 10. oldalon is: KÉPES POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Amit arudOT"­i nem divatból követ A legtöbb gazdasági vezető­nek van valamiféle elmélete az irányítási munkáról. Az­tán a vállalat, az üzem ered­ményei vagy igazolják an­nak helyességét, vagy nem. Előfordul az is, hogy valaki mindenáron bizonyítani pró­bálja az igazát, csak éppen a termelés, illetőleg a nyere­ség nem növekszik. György Károly, a Vörös Ok­tóber Férfiruhagyár műszaki igazgatója nem is elméletet, hanem valóságos „ars poeti­cát” fejteget arról, hogy a legkorszerűbb technikai be­rendezések, szalagrendsze­rek, automatikák korában is a legfontosabb tényező az ember. Az ember, aki nélkül használhatatlan vasszerkezet valamennyi csodagép, a vé­gek százai pusztán anyag­halmazok, melyek a teremtő változásra várnak. Vállalta a hibát — Ha az ember hozza mű­ködésbe a gépet, formál használható tárgyat, jelen esetben ruhát a kelmék vég­telenjéből — mondja az igazgató —, akkor annak minden tulajdonságával, megnyilatkozásával számol­nom kell. Ide tartozik az is, hogy törődjem a gondjával, figyeljek a bírálatra, vegyem tekintetbe a javaslatát. Nem mostani ez a felfedezés, ami­kor a kispesti gyárunkat ve­zettem már kipróbáltam a gyakorlatban. — Milyen sikerrel? — Nehéz róla beszélni, ez esetben, a siker ugyanis kel­lemetlen emlékhez fűződik. Egy rossz intézkedésem miatt tönkrement tételt a dolgozók önként vállalt, in­gyenes túlmunkával hoztak helyre. Viszont nyilvánosan vállaltam a hibát. Aligha se­gítettek volna ki a bajból, ha nincs meg közöttünk az összhang. Most a VOR gyáraiban mindenütt „próbatétel”­ kö­vetkezik, s a vezetők abból vizsgáznak, milyen ered­ménnyel képesek meghono­sítani az új munka-, illetve szervezési rendszert. Ez szintén csak akkor lehet si­keres, ha az embereket meg­nyerik az elgondolásnak, ha velük és nem nélkülük töre­kednek annak alkalmazásá­ra. Ez egyébként nem más, mint az MTM néven ismert, nagyon racionális, valójában időegységekre kiszámított mozdulatokon alapuló mun­kaszervezési rendszer. A várpalotai, a székesfehérvá­ri, a vásárosnaményi üzem­ben már eszerint dolgoznak, és sor került a kispesti gyár­ra is.­­ Nem divatból követik az új módszereket­ a VOR-beliek, az élet szorítja rá őket. Nem kis dolog, ha meggondoljuk: 4500 dolgozónak az idén 800 ezer öltönyt, egymillió nad­rágot és 300 ezer zakót kell elkészítenie. Ennek csaknem a fele exportra kerül, talán valamit az is elmond a mi­nőségről, hogy Nyugaton holland és angol kereskedők a gyár partnerei. Az igazi üzlet azonban a szovjet piac, amely hosszú távon biztosít megrendelést. Pályázattal kezdődött Kutatom, anélkül, hogy lát­nám működésben az MTM- rendszert, vajon ki és mi­ként „fedezte fel” ezt az újat (amely persze, másutt már nem is olyan új, nem is oly korszerű, de itt még igen­csak számottevően növeli a termelést)? Az igazgató be­mutat egy fiatal lányt, őszin­tén szólva, inkább egyetemi hallgatónak vélném­ Rom­hányi Annát, az üzem- és munkaszervezési osztály ve­zetőjét. — Fiatal gépészmérnökként kerültem a fejlesztési osz­tályra. A vállalat gyárai, ta­­­lán a szabolcsiak kivételével, munkaerőhiánnyal küszköd­tek. Naponként szóba kerül­tek a belső tartalékok.­* Az­tán egyszer rádöbbentem, nincs más tartalék, csak ha egészen másképp dolgozunk, mint korábban. Kollégák jártak külföldön, ők is be­széltek ilyesmiről, folyóira­tokból is olvastam az MTM- ről, a KISZ pedig pályázatot hirdetett fiatal mérnökök, közgazdászok számára. Én az üzemszervezési témát vá­lasztottam, s országosan harmadik díjat nyertem. Próféta a saját hazájában? Úgy látszik, akad kivétel. A vállalat vezetői a pályázati eredmény után, rábízták az említett osztály vezetését, s a feladatot, az elméletet ültes­se át a gyakorlatba. Leg­előbb Várpalotán kezdték. Szerencsére, Romhányi An­nának férfiszabó szakmun­kás vizsgája is van. Amikor — egy sereg technikai vál­toztatás után — újonnan Minden gyárunkban megvaló­sítjuk a korszerűbb munka­­szervezést — mondja György Károly, a VOR műszaki igaz­gatója Az üzemszervezőnek jó ha két szakmája van: Romhányi Anna gépészmérnök és — férfiszabó Az új módszer kelléke a görgőpályás továbbító szerkezet, amely „kézre adja” a munkadarabot FOTÓ: KÉKESDY KÁROLY □ 3

Next