Tükör, 1974. július-szeptember (11. évfolyam, 27-39. szám)

1974-09-17 / 38. szám

KÉPES POLITIKAI és társadalmi FőSZERKESZTŐ: VETŐ JÓZSEF H. FŐSZERKESZTŐ: BÁCSKAI LÁSZLÓ SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST VIl­.: GYULAI PÁL U. 14. TELEFON: 137-660 POSTAI LEVÉLCÍMÜNK: 1982 BUDAPEST 8. PF 6 KIADJA: a hírlapkiadó VÁLLALAT LEVÉLCÍM: 1959 BUDAPEST FELELŐS KIÁLTÓ: CSOLLÁNY FERENC TERJESZTI A MAGYAR POSTA ELŐFIZETHETŐ BÁRMELY POSTAHIVATALNÁL. A KÉZBESÍTŐKNÉL, A POSTA HÍRLAPÜZLETEIBEN ÉS A POSTA KÖZPONTI HÍRLAP IRODÁNÁL BUDAPEST V., JÓZSEF NÁDOR TÉR 1. SZ. ELŐFIZETÉSI DÍJ: EGY HÓNAPRA 16.— FORINT NEGYEDÉVRE 48.— FORINT EGY ÉVRE 192.— FORINT 74-2762 ATHENAEUM NYOMDA BUDAPEST ROTÁCIÓS MÉLYNYOMÁS FELELŐS VEZETŐ SOPRONI BÉLA VEZÉRIGAZGATÓ INDEX 25817 Mac Mm randált fényképe­­kért és kéziratokért a tzer­­kesztésés Mm vállal falatBa­­lint A címlapon: ifj. Fazekas János délutáni körútja a lánchídon­Fotó: Kozák Albert (MTI) Írásunk a hidakról és hídmesterekről a 16—17. oldalon A hátlapon: Péva Ibolya, a Miskolci Nemzeti Színház tagja Fotó: Érczi K. Gyula (MTI) A színházról szóló riportunk a 15. oldalon HETILAP Változó városkép—fúrótornyokkal Sok város van a világon, amely szü­letését az olajnak köszönheti. Az olajkutak környékén rövidesen meg­jelennek az első lakóépületek, és ahogy nő a kitermelt olaj mennyisé­ge, szaporodnak a különféle ipari lé­tesítmények, terebélyesedik az új vá­ros. A függőleges metszet itt így ala­kul: város — föld — olaj. Ma már nincs ebben semmi rendkívüli. An­nál ritkább viszont, ha évszázadok­kal ezelőtt települt város alatt fedez­nek fel hasznosítható kőolaj- és föld­­gázmezőt. Hazánkban először történt ilyesmi. Szeged város területének egynegyede alatt tártak fel jelentős szénhidrogén lelőhelyet. Ezt a kör­nyéket, valószínűleg a következő év elején, bányatelekké nyilvánítják, majd fokozatosan megkezdődhet a kőolaj és a földgáz kitermelése. TÖBB MILLIÓ TONNA Eddig a város 14 pontján végeztek próbafúrásokat. Előzetes számítások szerint Szeged alól több millió ton­na kőolajat lehet felszínre hozni, és ha ezt a mennyiséget beszorozzuk a jelenlegi olajárfolyammal, a laikus is könnyen beláthatja, milyen hatal­mas értékről van szó. Ahogy a szak­emberek mondják, a most végzett fúrásokkal „nem a réteget, hanem a kutat” próbálják ki. Meg kell állapí­tani, hány kút szükséges ahhoz, hogy tíz év alatt kitermelhessék a város alatt rejlő olajkincset. Ha megindul a próbatermelés, a bányatörvények értelmében egy esztendő áll rendel­kezésre ahhoz, hogy megállapítsák: miként viselkedik a tároló, milyen eljárásokat kell alkalmazni a leggaz­daságosabb kitermelés érdekében, mennyi a kutak várható hozama, mi­lyen nehézségekre kell felkészülni. A tényleges termelés már e gyakor­lati tapasztalatok birtokában kezdőd­het meg. Az olajmező Móraváros alatt húzó­dik, de kiterjed Szeged más, sűrűb­ben lakott területei alá is. Termé­szetes, hogy a forgalmas utcákon, te­reken nem lehet olajkutakat fölállí­tani, így a kitermelés fő módszere az úgynevezett irányított ferdefúrá­sos eljárás lesz. Ez annyit jelent, hogy a gyérebben lakott körzeteknél fúrnak le, és több száz méter előre­haladás után megváltoztatják a fu­rat irányát, amely nagy föld alatti kanyart rajzolva éri el, néhány ezer méteres mélységben, a belső város­részek alatti tárolót. Ezt a rendkívül nehéz, igen magas műszaki felké­szültséget követelő műveletet már si­került — minden fennakadás nélkül — elvégezni a próbafúrások során. SAJÁTOS EGYÜTTÉLÉS A szegedi városképnek lassanként megszokott motívumai az itt-ott fel­tűnő fúrótornyok. A város élete az elkövetkezendő évtizedben elválaszt­hatatlanul összefonódik az olajbá­nyászattal. Az együttélés korszaká­ban a városnak és az olajiparnak úgy kell kihasználniuk a társbérlet adta lehetőségeket, hogy az mindkét félnek egyaránt hasznos legyen. Az olajipari szakemberek körülte­kintően tanulmányozták e „szimbió­zis” kérdéseit. Küldöttség járt a ju­goszláviai Kikindában és a Szov­jetunió néhány városában, ahol ha­sonló körülmények között folytatnak kőolajtermelést. A tapasztalatok azt mutatják, hogy jó együttműködéssel minden zavar nélkül élheti tovább a maga életét a város, de eredménye­sen dolgozhatnak az olajbányászok is. Bár Szeged bizonyos része a ki­termelés idejére, bányatelekként az Országos Bányaműszaki Főfelügyelő­ség birtokába kerül — és a területe­ken az elsőrendű szempont az ás­ványvédelem lesz —, ez egyáltalán nem érinti hátrányosan a kérdéses városrészeket és azok lakóit. A vá­rosfejlesztési elképzeléseket azonban némileg módosítani kell, hiszen a fúrási területek közvetlen környékén nem építhetnek lakónegyedeket. TETTES BIZTONSÁG Az olajtermelést úgy szervezik meg, hogy az a lehető legkisebb mérték­ben zavarja Szeged életét. A már em­lített feredfúrásos eljárás is ezt a célt szolgálja. A jelenlegi próbafúrá­sok közül úgynevezett kútbokrokat alakítanak ki, ahonnan több ferdefu­­rat indul, melyek más-más pontokon érik el a tárolót. A kútbokrok veze­tékei egyetlen nagy gyűjtőállomásnál futnak össze, innen futnak el a már kiépített Algyő—Százhalombatta olaj-, illetve az Algyő—Budapest gázvezeték rendszerbe. A szegedi ve­zetékhálózat megépítésénél gondosan ügyelnek arra, hogy elkerüljék a vá­ros lakott területeit. Emellett szám­talan olyan műszaki megoldást al­kalmaznak, melyek fő célja a ve­szélyforrások kiküszöbölése. Minden­­ kutat különleges biztonsági berende­­­­zéssel szerelnek fel, az olajkiterme­­­­lést pedig a legkorszerűbb eszközök­­­k­kel, szuperautomatizált eljárásokkal­­ végzik. A biztonság szempontjából­­ jelentős tényező, hogy Szeged terüle­­­­tén nem lesz tároló, a kitermelt ola­­j Összehangolt mozdulatok. Az erős kezeknek engedelmeskedik a hatalmas szerkezet A Szeged alatti olajmező voltaképpen szénhidrogén tartalmú kőzet. Ezt a darabot több ezer méter mélyről hoz­ták felszínre. Mellette a kőzetből nyert „igazi" olaj □3

Next