Tükör, 1974. július-szeptember (11. évfolyam, 27-39. szám)

1974-09-17 / 38. szám

jat azonnal a vezetékrendszerbe jut­tatják. AZ ISTEN LÁBA Vannak, akik az olajlelőhely feltárá­sára célozva, mondogatják: „Szeged megfogta az isten lábát”. Minden­esetre tény, hogy a város fejlődésé­re már eddig is kedvezően hatott az olajipar megtelepedése. Ennek kö­szönhető, hogy átállhattak a föld­gázfűtésre. Úgyszólván fél Szeged üzemi étkeztetését az olajipari köz­pont konyhája látja el. A környező védőgázrendszer erősítéséhez, több, mint negyven millió forinttal járult hozzá az olajvállalat. Az ország kü­lönböző részeiből idevándorolt olaj­bányászok lassanként igazi szegediek lesznek. Eddig több mint nyolcszáz lakást épített az olajipar, hogy szak­emberei családjukkal együtt, jó kö­rülményeik között telepedhessenek le. De az olajipar meghonosodása azt is maga után vonja, hogy sok szegedi fiatal választja szakmájául ezt a re­ményteljes foglalkozást. OLAJOS ÉLET Szeged lakói az első fúrótornyok megjelenésekor némi riadalommal fogadták a hírt, hogy olaj van a vá­ros alatt. Ismeretlen veszélyektől tar­tottak és attól is, hogy az olajosok nagy felfordulást csinálnak. Ám ahogy telt-múlt az idő, és a szó szoros értelmében emberközelbe kerültek a titokzatos olajbányászokkal, megtud­ták, hogy nincs mitől tartani, így az­tán megszűnt a bizalmatlanság. Ma már az érdeklődés a fokozott vára­kozás sokkal inkább jellemző Szeged lelkiállapotára. Az egyik tornyot a szegedi szabad­strand szomszédságában emelték. Móraváros határában van a négyes számú kút, ahonnét az egyik leghos­­­szabb furat vezet a belváros alá. Közvetlenül mellette, a nevezetes Cserepes-sori focipálya mögött — ahol Sándor Csikar kezdte pályafu­tását — emelkedik a tizenhármas kút. Körülötte feltöltötték a mocsa­ras, nádas területet, s már kijelölték a megépítendő kútbokor helyét. A tornyot mindössze két nap alatt he­lyezték üzembe, hetek óta tart a fú­rás. A többezer méteres furatban 70 —80 tonna rudazat nyomja előre a gyémántokkal kivert fúrófejet, me­lyet 100—200 méterenként ki kell cserélni. (Egy adalék annak érzékel­tetéséhez, hogy milyen drága mulat­ság az olajkút fúrása: egy fúrófej ára több, mint kétszázezer forint.) A fú­rófej cseréje nem egyszerű dolog, több órás művelet. A hosszú ruda­­zatot 28 méteres darabokban emelik ki, egészen addig, míg fel nem jön a fúrófej. Csere után ugyanez a műve­let ismétlődik — visszafelé. Közben iszonyatos dübörgés, ahogy a hatal­mas teljesítményű gépek húzzák­­vonják a roppant súlyú rúdszerkeze­­tet. A bányászokat néha teljesen el­lepi a földből kicsapódó iszap, de „ilyen az olajos élet” — mondják. („Most maguk is láthatják” — moso­lyogtak, amikor fotóriporter kollé­gám egy ilyen alkalommal mozgó, szürke szoborként kecmergett le a toronyból.) Ha elérik az olajmezőt, cementdu­góval zárják le ideiglenesen a fura­tot. Nincs messze az idő, mikor a mélybe ágazó érrendszerben, megin­dul a keringés, s Szeged kincset ad az országnak: olajat. Másodpercnyi pihenő FOTÓ: SZALAY ZOLTÁN Gyémánt fúrófej tör utat a föld mélyébe, az olajmező felé 4Q V. A. Oxford Street-i fák Amikor a napokban ismét főváro­sunk pusztuló fáiról és a védelmük­re készülő tanácsi rendeletről olvas­tam hírt a lapokban, eszembe jutott az angol fővárosban augusztusban eltöltött néhány hetem. London egyik legnagyobb vonzereje, hogy lépten-nyomon fák, bokrok, gondo­zói parkok ékelődnek a háztömbök közé, amely éppen ettől nem is kő­­rengeteg igazán. A környezetvéde­lemről itt nemcsak hatásos rendele­teket hoztak, de azokat be is tartot­ták, a hatalmas kiterjedésű és for­galmú London levegője kevésbé szennyezett — utcái is tisztábbak —, mint a kisebb területű és forgalmú Budapesté. És ami legutóbbi — két évvel ezelőtti — látogatásomhoz ké­pest is újdonság: a világ egyik leg­forgalmasabb utcáján, az Oxford Street sok helyén kiszélesítették a járdákat (napközben innen az autó­kat is kitiltották a buszok és taxik kivételével), s azokon padokat és — fiatal facsemetéket helyeztek el. Meglepő, de kellemes és rokonszen­ves megoldás. Tisztelet és kedvez­mény a gyalogosoknak. Minden drágább lett Az urbanizációs ártalmak visszaszo­rítására, az élet minőségének javítá­sára — azt hiszem ezek a korszerű, nemzetközileg most leggyakrabban használt, már-már tolvajnyelvvé vá­ló kifejezések — különböző egyéb módokon is törekednek, de az Ox­ford Street újonnan ültetett fáin kí­vül látszata ennek alig akad. Mert amit az ember leginkább lát, azok a kirakatok, bennük változatlan ugyan az árubőség, de változóak az árak. A legutóbb két esztendeje itt járt utas a közlekedéstől a mozije­gyen át a kirakatokban található legkülönfélébb árucikkek bármelyi­kéig úgyszólván semmit nem talál, amelynek ára ne lenne magasabb a két évvel ezelőttinél. Hazatérve Bu­dapestre, öt-hat évvel ezelőtt vásá­rolt és napjainkban vett azonos áru­cikkekről beszélgetve, örömmel is­meri fel a krónikás, önkéntelenül is összehasonlítva, hogy nálunk meg, lám, mennyi terület, hányféle áru­és lak akad még, amelynek ára sok­sok éve változatlan, sőt, olykor, el­vétve, lefelé mozgás is észlelhető. Az inflációt jelölte meg első számú ellenségnek, annak megállítását fő­feladatnak bemutatkozó beszédében Gerald Ford amerikai elnök, és ezzel a normál á hangot ütötte meg az egész nyugati világ legnagyobb gondját illetően. Angliában is ez lát­szik a fő problémának, 16—17 szá­zalékos inflációról beszélnek és ír­nak, erre az esztendőre vonatkoztat­va és a Times például azt állapítja meg,­­hogy Anglia a negyven év óta legsúlyosabb gazdasági válságát éli át. London utcáin sétáló, autóbu­­szain és metróin utazó, mozijaiban és színházaiban ülő, a város polgá­raival turistaként csak rövid és fel­színes beszélgetéseket folytató ma­gyar utasnak nincs módja belelátni a társadalmi gondok mélységeibe. Nem tudja ellenőrizni, csakugyan olyan mély-e a gazdasági válság, vagy csupán a választásokat meg­előző politikai harc szavazatvadászó módszereiről van-e szó? A bérek és fizetések mozgásáról sincs pontos képe. (Pontos? Még megközelítő sem!) Amit kétséget kizáróan lát, az csupán az, hogy a két esztendővel ezelőttihez képest mennyivel drá­gább minden. Huligánok és junta-jelöltek És hogy ez a feszültség állandó ele­mét vegyíti a hajdan hűvös nyugal­máról ismert angliai légkörbe, az is érezhető. A nyugtalanságot ezen az augusztuson, a krónikás ottjártakor, fokozta néhány más tünet is. Például Walter Walker tábornok látható a képen, két kutyájával: ő, valamint Stirling ezredes és még néhány nyugalmazott katonatiszt jobboldali fordulatot, egy­fajta juntauralmat látna a legszívesebben Angliában

Next