Tükör, 1974. július-szeptember (11. évfolyam, 27-39. szám)
1974-09-17 / 38. szám
jat azonnal a vezetékrendszerbe juttatják. AZ ISTEN LÁBA Vannak, akik az olajlelőhely feltárására célozva, mondogatják: „Szeged megfogta az isten lábát”. Mindenesetre tény, hogy a város fejlődésére már eddig is kedvezően hatott az olajipar megtelepedése. Ennek köszönhető, hogy átállhattak a földgázfűtésre. Úgyszólván fél Szeged üzemi étkeztetését az olajipari központ konyhája látja el. A környező védőgázrendszer erősítéséhez, több, mint negyven millió forinttal járult hozzá az olajvállalat. Az ország különböző részeiből idevándorolt olajbányászok lassanként igazi szegediek lesznek. Eddig több mint nyolcszáz lakást épített az olajipar, hogy szakemberei családjukkal együtt, jó körülményeik között telepedhessenek le. De az olajipar meghonosodása azt is maga után vonja, hogy sok szegedi fiatal választja szakmájául ezt a reményteljes foglalkozást. OLAJOS ÉLET Szeged lakói az első fúrótornyok megjelenésekor némi riadalommal fogadták a hírt, hogy olaj van a város alatt. Ismeretlen veszélyektől tartottak és attól is, hogy az olajosok nagy felfordulást csinálnak. Ám ahogy telt-múlt az idő, és a szó szoros értelmében emberközelbe kerültek a titokzatos olajbányászokkal, megtudták, hogy nincs mitől tartani, így aztán megszűnt a bizalmatlanság. Ma már az érdeklődés a fokozott várakozás sokkal inkább jellemző Szeged lelkiállapotára. Az egyik tornyot a szegedi szabadstrand szomszédságában emelték. Móraváros határában van a négyes számú kút, ahonnét az egyik leghosszabb furat vezet a belváros alá. Közvetlenül mellette, a nevezetes Cserepes-sori focipálya mögött — ahol Sándor Csikar kezdte pályafutását — emelkedik a tizenhármas kút. Körülötte feltöltötték a mocsaras, nádas területet, s már kijelölték a megépítendő kútbokor helyét. A tornyot mindössze két nap alatt helyezték üzembe, hetek óta tart a fúrás. A többezer méteres furatban 70 —80 tonna rudazat nyomja előre a gyémántokkal kivert fúrófejet, melyet 100—200 méterenként ki kell cserélni. (Egy adalék annak érzékeltetéséhez, hogy milyen drága mulatság az olajkút fúrása: egy fúrófej ára több, mint kétszázezer forint.) A fúrófej cseréje nem egyszerű dolog, több órás művelet. A hosszú rudazatot 28 méteres darabokban emelik ki, egészen addig, míg fel nem jön a fúrófej. Csere után ugyanez a művelet ismétlődik — visszafelé. Közben iszonyatos dübörgés, ahogy a hatalmas teljesítményű gépek húzzákvonják a roppant súlyú rúdszerkezetet. A bányászokat néha teljesen ellepi a földből kicsapódó iszap, de „ilyen az olajos élet” — mondják. („Most maguk is láthatják” — mosolyogtak, amikor fotóriporter kollégám egy ilyen alkalommal mozgó, szürke szoborként kecmergett le a toronyból.) Ha elérik az olajmezőt, cementdugóval zárják le ideiglenesen a furatot. Nincs messze az idő, mikor a mélybe ágazó érrendszerben, megindul a keringés, s Szeged kincset ad az országnak: olajat. Másodpercnyi pihenő FOTÓ: SZALAY ZOLTÁN Gyémánt fúrófej tör utat a föld mélyébe, az olajmező felé 4Q V. A. Oxford Street-i fák Amikor a napokban ismét fővárosunk pusztuló fáiról és a védelmükre készülő tanácsi rendeletről olvastam hírt a lapokban, eszembe jutott az angol fővárosban augusztusban eltöltött néhány hetem. London egyik legnagyobb vonzereje, hogy lépten-nyomon fák, bokrok, gondozói parkok ékelődnek a háztömbök közé, amely éppen ettől nem is kőrengeteg igazán. A környezetvédelemről itt nemcsak hatásos rendeleteket hoztak, de azokat be is tartották, a hatalmas kiterjedésű és forgalmú London levegője kevésbé szennyezett — utcái is tisztábbak —, mint a kisebb területű és forgalmú Budapesté. És ami legutóbbi — két évvel ezelőtti — látogatásomhoz képest is újdonság: a világ egyik legforgalmasabb utcáján, az Oxford Street sok helyén kiszélesítették a járdákat (napközben innen az autókat is kitiltották a buszok és taxik kivételével), s azokon padokat és — fiatal facsemetéket helyeztek el. Meglepő, de kellemes és rokonszenves megoldás. Tisztelet és kedvezmény a gyalogosoknak. Minden drágább lett Az urbanizációs ártalmak visszaszorítására, az élet minőségének javítására — azt hiszem ezek a korszerű, nemzetközileg most leggyakrabban használt, már-már tolvajnyelvvé váló kifejezések — különböző egyéb módokon is törekednek, de az Oxford Street újonnan ültetett fáin kívül látszata ennek alig akad. Mert amit az ember leginkább lát, azok a kirakatok, bennük változatlan ugyan az árubőség, de változóak az árak. A legutóbb két esztendeje itt járt utas a közlekedéstől a mozijegyen át a kirakatokban található legkülönfélébb árucikkek bármelyikéig úgyszólván semmit nem talál, amelynek ára ne lenne magasabb a két évvel ezelőttinél. Hazatérve Budapestre, öt-hat évvel ezelőtt vásárolt és napjainkban vett azonos árucikkekről beszélgetve, örömmel ismeri fel a krónikás, önkéntelenül is összehasonlítva, hogy nálunk meg, lám, mennyi terület, hányféle árués lak akad még, amelynek ára soksok éve változatlan, sőt, olykor, elvétve, lefelé mozgás is észlelhető. Az inflációt jelölte meg első számú ellenségnek, annak megállítását főfeladatnak bemutatkozó beszédében Gerald Ford amerikai elnök, és ezzel a normál á hangot ütötte meg az egész nyugati világ legnagyobb gondját illetően. Angliában is ez látszik a fő problémának, 16—17 százalékos inflációról beszélnek és írnak, erre az esztendőre vonatkoztatva és a Times például azt állapítja meg,hogy Anglia a negyven év óta legsúlyosabb gazdasági válságát éli át. London utcáin sétáló, autóbuszain és metróin utazó, mozijaiban és színházaiban ülő, a város polgáraival turistaként csak rövid és felszínes beszélgetéseket folytató magyar utasnak nincs módja belelátni a társadalmi gondok mélységeibe. Nem tudja ellenőrizni, csakugyan olyan mély-e a gazdasági válság, vagy csupán a választásokat megelőző politikai harc szavazatvadászó módszereiről van-e szó? A bérek és fizetések mozgásáról sincs pontos képe. (Pontos? Még megközelítő sem!) Amit kétséget kizáróan lát, az csupán az, hogy a két esztendővel ezelőttihez képest mennyivel drágább minden. Huligánok és junta-jelöltek És hogy ez a feszültség állandó elemét vegyíti a hajdan hűvös nyugalmáról ismert angliai légkörbe, az is érezhető. A nyugtalanságot ezen az augusztuson, a krónikás ottjártakor, fokozta néhány más tünet is. Például Walter Walker tábornok látható a képen, két kutyájával: ő, valamint Stirling ezredes és még néhány nyugalmazott katonatiszt jobboldali fordulatot, egyfajta juntauralmat látna a legszívesebben Angliában