Tükör, 1974. július-szeptember (11. évfolyam, 27-39. szám)
1974-07-16 / 29. szám
ágyas üdülőt öt hónapra 130 ezer forintért vett igénybe egy tudományos intézet. A tulajdonosok addig talán a bolgár tengerparton pihentek ... Akik szerényen élnek Róna Benedeknek hívják. Gondosan elválasztott, ősz haján szalmakalapot visel, galambszürke tropikás öltönyéhez nem illik a sárga cekker és a két fűzfakosár. Nyugdíjas. Kiegészítő keresetét nyaranként sorbanállással szerzi. Mondhatnánk: bérsorbanálló. Ő óvatosabban fogalmaz: a napsütés meghozza a szomszédos villák lakóit, ismerősök valamennyien, megkérik, hozzon eztazt. Szívességet tesz, természetes, hogy szolgálataiért jár az a pár forint. — Meg aztán ők itt idegenek. Ismerik az utat a vízparthoz, a mozihoz, a szállodasori bárokhoz, de nem a henteshez, aki színtisza húst ad, a fűszereshez, aki válogatni enged. A vásárolt összeg tizenöt százalékát kapom — árulja el, hogy nemcsak szívességről van szó. Az adatok tanúsága szerint a balatoni szolgáltatások mennyisége megnégyszereződik a nyár érkeztével. Konjunktúra kezdődik, amit ki így, ki úgy igyekszik saját javára fordítani. Azok, akik több július-augusztusra rendezkednek be, megelégszenek a szerényebb haszonnal. Akik egyszerre akarnak meggazdagodni, gátlástalanul kereskednek. Akad ebből is, abból is. Szerencsére, idén, mintha az előbbiből lenne több. Talán azért, mert megszaporodtak az olcsó, ám nem mindig kulturált bisztrók, önkiszolgálók (néha sajnos, inkább kocsmához hasonlítanak), talán azért, mert a rendesebb üzletemberek kiközösítették a harácsolókat. Mindenesetre nem csillagászati összegek vetekszenek apró ételadagokkal, s nem minduntalan a megkopasztott vendég kerül szembe a pénzfaló eladóval. Antal László, aki a Siótour révén Balatonlellén kapott szobát, beosztással üdül: — Szerényen élünk, száz forintot költünk naponta, a másik száz a szoba. Felvágottat eszünk reggelire, tejet iszunk hozzá. Tíz napra kétezer forintot számoltunk a hármunkra. Jut ebből időnként fagylaltra, gyümölcsre is. A csárdától a kifőzdéig A zöldség drágább, mint Budapesten, a gyümölcs pedig most is kevés. Legtöbb helyen őszibarackot kapni, talán, mert lassabban romlik, mint a többi. A lellei pavilont a fonyódi MÉK üzemelteti, közel is van, még sincs választék. Az eladó, Szarka Anikó mondja: nem jött ma még áru. A tegnapiból pedig hírmondó sem maradt. Elkelt a szamóca, a málna és a meggy, most üresek a ládák. Délután kettő múlt. — Tavaly mennyi volt a forgalom? — Nem tudom, a lány, aki a boltot vezette, börtönben ül. Egy hónap alatt nyolcezer forintos leltárhiányt csinált. Sok egység hordoz rossz emlékeket a Balaton partján. A füredi Cooptourist-kirendeltség a negyedik főnökét fogyasztja, a lellei Vörös Csillag étterem, a Balatonszemes közelében fekvő Becsaljcsárda rendteremtője Simon István pedig néhány szót szól a sikkasztásokról, majd az elismerés bizonyítékát hozza: az utolsó dühödt bejegyzés a panaszkönyvben két évvel ezelőtt kelt, azóta a lapok dicséretekkel teltek. — Az üzletet már zárni akarták, mikor idejöttem ... Nem zártuk be ... Télen gebinesként, nyáron szoros elszámolással dolgozunk. A forgalomnövekedés kiteszi évente , a félmilliót. Negyven féle ételt kínálunk, másodosztályú áron. Hegyi István kifőzdéje sem sokkal olcsóbb. Igaz, választéka, s az étel minősége sem kifogásolnivaló. Tizenkét éve bérli egy lellei villa földszintjét, az udvarból lugast csinált, lábát visszerek szabdalják, a tó mellett él, de nyolc éve, hogy nem fürdött a Balatonban. — A Balatonon pecsenyesütőként kezdtem, de valamikor a Kárpátiában voltam szakács. A feleségem felszolgálóként dolgozott. Megnyitottuk ezt a kis étkezdét, ma már törzsvendégeink vannak, híres a disznótorosunk, meg a halászlénk. Üdülni nem voltam még ... Szezonban hajnali háromkor kelek, pucolom a halat, csontozom a húst. A feleségem aztán indul a húselosztóhoz, meg a piacra. Délelőtt kilenckor kezdek főzni, tizenegykor átöltözöm, felveszem a fehér nadrágot és a lyukacsos atlétatrikót, fél tizenkettőkor nyitok. Az ebédidő a tónál sokszor a vacsorával folyik össze, addig tartok nyitva, amíg vendég ül az asztalomnál. Este tizenegy, mire ágyba dőlünk. Higgye el, mi itt a saját vizünkben fürdünk ... Hegyi István télen a barátai disznait vágja. Hrabovszky András Balatonvilágoson fia zöldségesboltját vezeti. Őt sem csak az extrakereset hajtja — szakmája szeretete is. Pavilonjában válogatott rendben sorakoznak a zöldségek, gyümölcsök. — 1927-ben kezdtem a szakmát Békéscsabán. Régi ZÖLDÉRT-es vagyok. Nem szabad ettől sajnálni az időt, élő áruval dolgozunk, azt pedig babusgatni kell. .. Reggel kiselejtezni a romlott gyümölcsöt, s az egészségest a vevő elé tenni, hogy színeiben pompázzon a bolt. Fényképezzétek le a lelketekben a pultot — így tanítottam valamikor a tanulóimat... * Idén 123 millió forintot költenek a Balatonra: meggyorsítják a szennyvíz-csatornázási beruházások ütemét, fejlesztik az ivóvíz-hálózatot, utakat, járdákat építenek, s bővítik a fürdőtelepeket. A szakemberek kiszámították, hogy a regionális terv megvalósítása után egy napon 600 ezer embert képes befogadni a Balaton nyaralóvidéke. A jelenlegi befogadóképesség — beleértve a negyven parti település lakóit is — 300 ezerre tehető. Néhány esztendeje az üdülők számát még fölülmúlta az itt élők száma. A 600 ezres nyaraló- és cikrendezősereg felének helyét pedig még ezután kell megteremteni. TAMÁS ERVIN Hegyi István pecsenyesütőből lett étkezdetulajdonos Választékos, szép az áru a balatonvilágosi zöldségesnél □ 9