Tükör, 1975. július-szeptember (12. évfolyam, 26-39. szám)
1975-09-02 / 35. szám
előtt a kutatók feltárták ezt a sírt. S az is tény, hogy a benne feltételezhető leletekről soha eddig szó nem esett. Pedig ez a sír a debrői őstemplom létesítésének kulcsa. 1964-ben — ismét az ominózus kutatásiszünet-ciklus! — az altemplomot a veszedelmes elvizesedés miatt szigetelni kellett. A műemlékvédelmi munkákkal párhuzamosan újra megindult a régészeti kutatás, s a Nemzeti Múzeum jeles archeológusa, Méri István vállalkozott rá, hogy a templomegyüttes régészeti-históriai összefüggéseit tisztázza. Azokkal a délibábos elméletekkel ellentétben, amelyek a legkorábbi építkezést, az avaroknak, a honfoglalás előtt itt lakó szlávoknak tulajdonította. Méri István kutatásai és megfigyelései a templomegyüttes építéstörténetét reális alapokra helyezték. A titkok még nem tárultak fel teljesen, de a múlt fátylaiból néhányat sikerült fellebbenteni. Képtelen feladatra vállalkoznék, aki megkísérelné, hogy Méri István kutatási eredményeit lépésről lépésre végigkísérje. A különböző padozatfelszínek, pillérfunkciók, falpótlásokbontások egymásbakapcsolódásának kimutatása, a régészeti észleleteknek a történeti és művészettörténeti forrásokkal való egybevetése — a lebegő kérdések sorára adott határozott választ. A csekély lakosságú középkori Debrő falucskában ekkora templomépítményt ok nélkül nem emelhettek. A Mátra vidékét a honfoglalás után az Árpád magyarjaihoz még a IX. században, Levédiában csatlakozott három kazár törzs: a kabarok kapták birtokul. — Nagy földet adott akkor Árpád vezér Ednek és Edömérnek, akiknek sok idő múltán nemzetségükből született Sámuel király, kit nagy-nagy jóságáért Abának hittak — mondja erről Anonymus krónikája. Igen, Aba Sámuel, a harmadik magyar király, aki az előtte és utána uralkodott Orseolo Péterhez hasonlóan István király rokona, egy chorezmi hercegnő leszármazottja volt — őhozzá, illetve az Abákhoz kötődik a feldebrői templom őstörténete. Ma már alig hivatkoznak az építmény honfoglalás előtti szláv eredetére. Olyan neves cseh tudós, mint Václáv Mencl is elutasította a feltevést, s alátámasztotta a feldebrői őstemplom-együttes architektonikus rendszerének és díszítményeinek Kaukázus-vidéki eredetét. Azonos építésformák és freskótípusok nagy számban találhatók a keresztény, zsidó és mohamedán hitet már az i. e. első évezred derekán felvett kazárok birodalmának építményeiben, s ezeket az elemeket természetes hagyományként hozhatták magukkal a magyarokkal együtt hazánk földjére az Abák vezetésével bevonuló, a Mátra és Bükk lábazatánál letelepedő kazár törzsek. I. István után két atyafi közül előbb az idegenekből álló udvari sereg vezére, a velencés Péter uralkodott, majd trónjától főként III. Henrik német király iránt tanúsított hódoló hajlandósága miatt megfosztatván, a másik királyi rokon, Aba Sámuel kerítette kezébe azuralkodói pálcát. Sámuelről a krónikákban ellentétes képek maradtak ránk. Könynyen hajlunk arra, hogy a „nagynagy jóságáért” elnyert Aba névben az ..apa”, a „nép atyja” fogalmát sejtsük. „Népi királyaként jellemzi a Képes Krónika „arisztokratikus” ócsárlása is —: ... úgy vélekedett..., hogy minden közös legyen az urak és szolgák között; megvetvén országa nemeseit, mindig a parasztokkal, nemtelenekkel tartott... A trónt visszakövetelő Orseolo Péter 1044. július 5-én, a ménfői csatában német segítséggel szétverte Aba Sámuel hadait és a kelet felé menekülő királyt alighanem kíséretének köpönyeget forgató nemesei meggyilkolták. Hogy a feldebrői templom történetéhez visszakanyarodjunk, ismét a Képes Krónikát idézzük: „A legyőzött Aba király a Tisza felé futott, ott egy falu régi vermében... kegyetlenül lemészárolták. Tetemét a falu monostorában temették el. Évek múltával, midőn testét kiásták sírjából, szemfedőjét és ruházatát ép állapotban, sebhelyeit gyógyultan találták, majd újra eltemették Saáron, saját monostorában.” Méri István felismerő munkássága nyomán a titokzatos összefüggések tárulkozni kezdtek. A feldebrői bizánci szerkezetű és ékítményű templom magja az altemplom fejedelmi sírboltja. Az egész templom sírtemplom, antik szóval — mauzóleum. Nem biztos, hogy a „régi verem” első lakója Aba Sámuel volt, lehetett apja vagy valamelyik más elődje is. S mivel — a krónikában tükröző néphit szerint — szinte szentekhez hasonlóan épségben maradt tetemét idővel az abasári nemzetségi monostorba helyezték át, a sírgödör 1925., illetve 1936. évi megbontásakor már nem az ő maradványait találhatták meg benne. De a sír nyilvánvalóan nem volt üres. Azóta rejtélyes körülmények között előbukkant egy feldebrői eredetű, csontból faragott, oroszlánfejes pásztorbot; egyik ásatómunkás „valahol a közelben” ujjnyi hosszú XIII. századi aranyfeszületet „talált”, sőt a legutóbbi időkben további hipotézisekre utaló lelet is felmerült a sírból. Méri István megbetegedése miatt az 1964-es feltárások egy időre abbamaradtak. De akkor már felmérték a templom egész környékét, s az 1972-ben, immár tanítványának, Kovakovszky Júliának irányítása mellett tovább folytatott ásatások során tisztázódott a középkori templomot övező és a XI. századtól a XVII. századig folyamatosan használt temető elrendezése, hajdani kőfalának vonulata is. A temető bontatlan sírjai nem adtak a kutatóknak mellékes leleteket, ám a templomsírbolt összeturkált, de eddig nem ismert öntött padlóját áttörő gödörből egy terjedelmes, csíkokkal rovátkolt cserépfazék emelkedett ki épségben és színültig földdel töltve. Földdel töltött kincstartályt nem érdemes elásni. A főpapi pásztorbot, az arany mellkereszt, a csorbítatlan, de tartalmától megfosztott urna ébren tartják a reményt, hogy a jövőben az Abák és Sámuel király feldebrői sírjáról még megle ,pő híreket hallhatunk. A jelenlegi állagában közel egy év- tizede megerősített freskók, a menynyezet Krisztus képe, apostol-szimbólumai és a keresztrefeszítés jelenete kivételével jellegzetesen ótestamentumi tárgyúak. Hogy Káin és Ábel a próféták és a Megváltó képét, a sarokmezők díszítményeit ki festhette, azt sejteni sem lehet. Stíluskritikai egybevetésekből azonban a templom felépítése után több mint 50—100 évvel később működött XII. századbeli olasz mesterek ecsetjének nyomaira következtetnek. S a legfrissebb titkok megoldása a templom jövőjét illeti. Az egykori sírkert megásására gyakorlatilag a vízelvezető-rendszer létrehozásának szükségletéből adódott. A különböző korokból származó épületrészek a századok folyamán statikailag különbözőképpen viselkednek, s a helyzet tragikus. A barokk boltozaton, a diadalíven centiméteres repedések, a déli és északi fal kifelé dől. A Nemzeti Múzeum mellett az Országos Műemléki Felügyelőség a templomegyüttes másik gazdája. Erdei Ferenc felvilágosítása szerint a Műemléki Felügyelőség szakembereinek gondja az épület állagának biztosítása, századelején eltorzított barokk templom belsejének tiszta stílusban történő helyreállítása, olyan rendszerű kiképzés, amely egyszerre mutatja meg a négy építési fázis emlékeit, védőrács felállítása a sírkamra előtt és még néhány fontos, de egyelőre kiforratlan terv kivitelezése. Szó esett arról, hogy a mai barokk templom padozatának körülbelül egyméteres feltöltését lehántják, akkor előtűnnek a románkori oszlopcsonkok és falvonulatok. Ezeknek bemutatása történhetik az új templompadozat kétméteres megemelésével, vagy a régi alap restaurálásával. Esetleg úgy is, hogy a feltöltés eltávolítása után a régi alap fölé a jelenlegi padló magasságában acélgerendákra fektetett, átlátszó műnyagpadozatot feszítenek ki. Az utóbbi ötlet egyébként laikus álmodozás, amit a szakértők nem utasítottak el kategorikusan. E problémák egy különös akusztikai hatással kapcsolatban merültek fel. Ugyanis az altemplomból a felső templomba vezető két ablak felszabadításával az altemplomban megszólaló hangok orgonaszerűen felerősödve árasztják a felső templom hajóját. A feldebrői románkori műemlékegyüttes világszerte páratlan „attrakciója” lehetne olyan gregorián koncert, amelyet az altemplomban énekelnének és a felsőben hallgatnának. Ilyen „gyakorlati” hasznosítás emelné páratlan műemlékünk hírét, vonzóerejét és bekapcsolható lenne akár Eger, idén megindított, kulturális műsoraiba is. BÉKÉS ISTVÁN Az áldozó Káinu egyik boltíven A szentélyboltozat Krisztus-freskója A kardos próféta freskóképe Középkori, utólag beépített, faragott fejű A lehántolt barokk vakolat alatt a román kori templom oszlopkötegel IG.