Tükör, 1975. július-szeptember (12. évfolyam, 26-39. szám)

1975-09-02 / 35. szám

előtt a kutatók feltárták ezt a sírt. S az is tény, hogy a benne feltételezhető leletekről soha eddig szó nem esett. Pedig ez a sír a debrői őstemplom létesítésének kulcsa. 1964-ben — ismét az ominózus ku­­tatásiszünet-ciklus! — az altemplo­mot a veszedelmes elvizesedés miatt szigetelni kellett. A műemlékvédel­mi munkákkal párhuzamosan újra megindult a régészeti kutatás, s a Nemzeti Múzeum jeles archeológu­sa, Méri István vállalkozott rá, hogy a templomegyüttes régészeti-históriai összefüggéseit tisztázza. Azokkal a délibábos elméletekkel ellentétben, amelyek a legkorábbi építkezést, az avaroknak, a honfog­lalás előtt itt lakó szlávoknak tulaj­donította. Méri István kutatásai és megfigyelései a templomegyüttes épí­téstörténetét reális alapokra helyez­ték. A titkok még nem tárultak fel teljesen, de a múlt fátylaiból néhá­nyat sikerült fellebbenteni. Képtelen feladatra vállalkoznék, aki megkísérelné, hogy Méri István ku­tatási eredményeit lépésről lépésre végigkísérje. A különböző padozatfel­színek, pillérfunkciók, falpótlások­­bon­tások egymásbakapcsolódásának kimutatása, a régészeti észleleteknek a történeti és művészettörténeti forrá­sokkal való egybevetése — a lebegő kérdések sorára adott határozott vá­laszt. A csekély lakosságú középkori Debrő falucskában ekkora templom­építményt ok nélkül nem emelhet­tek. A Mátra vidékét a honfoglalás után az Árpád magyarjaihoz még a IX. században, Levédiában csatla­kozott három kazár törzs: a kaba­rok kapták birtokul. — Nagy földet adott akkor Árpád vezér Ednek és Edömérnek, akiknek sok idő múltán nemzetségükből született Sámuel ki­rály, kit nagy-nagy jóságáért Abá­­nak hittak — mondja erről Anony­mus krónikája. Igen, Aba Sámuel, a harmadik magyar király, aki az előtte és utána uralkodott Orseolo Péterhez hasonlóan István király rokona, egy chorezmi hercegnő le­származottja volt — őhozzá, illetve az Abákhoz kötődik a feldebrői templom őstörténete. Ma már alig hivatkoznak az épít­mény honfoglalás előtti szláv ere­detére. Olyan neves cseh tudós, mint Václáv Mencl is elutasította a fel­tevést, s alátámasztotta a feldebrői őstemplom-együttes architektonikus rendszerének és díszítményeinek Kaukázus-vidéki eredetét. Azonos építésformák és freskótípusok nagy számban találhatók a keresztény, zsidó és mohamedán hitet már az i. e. első évezred derekán felvett kazárok birodalmának építményei­ben, s ezeket az elemeket természe­tes hagyományként hozhatták ma­gukkal a magyarokkal együtt ha­zánk földjére az Abák vezetésével bevonuló, a Mátra és Bükk lába­zatánál letelepedő kazár törzsek. I. István után két atyafi közül előbb az idegenekből álló udvari sereg ve­zére, a velencés Péter uralkodott, majd trónjától főként III. Henrik német király iránt tanúsított hódoló hajlandósága miatt megfosztatván, a másik királyi rokon, Aba Sámuel kerítette kezébe az­­uralkodói pál­cát. Sámuelről a krónikákban ellen­tétes képek maradtak ránk. Köny­­nyen hajlunk arra, hogy a „nagy­­nagy jóságáért” elnyert Aba névben az ..apa”, a „nép atyja” fogalmát sejtsük. „Népi királyaként jellemzi a Képes Krónika „arisztokratikus” ócsárlása is —: ... úgy vélekedett..., hogy minden közös legyen az urak és szolgák között; megvetvén országa nemeseit, mindig a parasztokkal, nemtelenekkel tartott... A trónt visszakövetelő Orseolo Pé­ter 1044. július 5-én, a ménfői csa­tában német segítséggel szétverte Aba Sámuel hadait és a kelet felé menekülő királyt alighanem kísé­retének köpönyeget forgató nemesei meggyilkolták. Hogy a feldebrői templom történetéhez visszakanya­rodjunk, ismét a Képes Krónikát idézzük­­: „A legyőzött Aba király a Tisza felé futott, ott egy falu régi vermében... kegyetlenül lemészá­rolták. Tetemét a falu monostorá­ban temették el. Évek múltával, mi­dőn testét kiásták sírjából, szemfe­dőjét és ruházatát ép állapotban, sebhelyeit gyógyultan találták, majd újra eltemették Saáron, saját mo­nostorában.” Méri István felismerő munkássága nyomán a titokzatos összefüggések tárulkozni kezdtek. A feldebrői bi­zánci szerkezetű és ékítményű temp­lom magja az altemplom fejedelmi sírboltja. Az egész templom sír­templom, antik szóval — mauzó­leum. Nem biztos, hogy a „régi ve­rem” első lakója Aba Sámuel volt, lehetett apja vagy valamelyik más elődje is. S mivel — a krónikában tükröző néphit szerint — szinte szentekhez hasonlóan épségben ma­radt tetemét idővel az abasári nem­zetségi monostorba helyezték át, a sírgödör 1925., illetve 1936. évi meg­bontásakor már nem az ő maradvá­nyait találhatták meg benne. De a sír nyilvánvalóan nem volt üres. Azóta rejtélyes körülmények között előbukkant egy feldebrői eredetű, csontból faragott, orosz­lánfejes pásztorbot; egyik ásató­­munkás „valahol a közelben” ujj­nyi hosszú XIII. századi aranyfeszü­letet „talált”, sőt a legutóbbi idők­ben további hipotézisekre utaló le­let is felmerült a sírból. Méri István megbetegedése miatt az 1964-es feltárások egy időre ab­bamaradtak. De akkor már felmér­ték a templom egész környékét, s az 1972-ben, immár tanítványának, Kovakovszky Júliának irányítása mellett tovább folytatott ásatások során tisztázódott a középkori temp­lomot övező és a XI. századtól a XVII. századig folyamatosan hasz­nált temető elrendezése, hajdani kő­falának vonulata is. A temető bon­tatlan sírjai nem adtak a kutatók­nak mellékes leleteket, ám a temp­lomsírbolt összeturkált, de eddig nem ismert öntött padlóját áttörő gödörből egy terjedelmes, csíkok­kal rovátkolt cserépfazék emelke­dett ki épségben és színültig földdel töltve. Földdel töltött kincstartályt nem érdemes elásni. A főpapi pász­torbot, az arany mellkereszt, a csor­bítatlan, de tartalmától megfosztott urna ébren tartják a reményt, hogy a jövőben az Abák és Sámuel ki­rály feldebrői sírjáról még megle­ ,­pő híreket hallhatunk. A jelenlegi állagában közel egy év-­­ tizede megerősített freskók, a meny­­nyezet Krisztus képe, apostol-szim­bólumai és a keresztrefeszítés jele­nete kivételével jellegzetesen ótesta­­mentumi tárgyúak. Hogy Káin és Ábel­ a próféták és a Megváltó ké­pét, a sarokmezők díszítményeit ki festhette, azt sejteni sem lehet. Stí­luskritikai egybevetésekből azonban a templom felépítése után több mint 50—100 évvel később működött XII. századbeli olasz mesterek ecsetjének nyomaira következtetnek. S a legfrissebb titkok megoldása a templom jövőjét illeti. Az egykori sírkert megásására gya­korlatilag a vízelvezető-rendszer lét­rehozásának szükségletéből adódott. A különböző korokból származó épületrészek a századok folyamán statikailag különbözőképpen visel­kednek, s a helyzet tragikus. A ba­rokk boltozaton, a diadalíven centi­­méteres repedések, a déli és északi fal kifelé dől. A Nemzeti Múzeum mellett az Országos Műemléki Fel­ügyelőség a templomegyüttes másik gazdája. Erdei Ferenc felvilágosítá­sa szerint a Műemléki Felügyelőség szakembereinek gondja az épület ál­lagának biztosítása, századelején el­torzított barokk templom belsejének tiszta stílusban történő helyreállítá­sa,­­ olyan rendszerű kiképzés, amely egyszerre mutatja meg a négy építési fázis emlékeit, védőrács felállítása a sírkamra előtt és még néhány fontos, de egyelőre kiforrat­lan terv kivitelezése. Szó esett arról, hogy a mai ba­rokk templom padozatának körülbe­lül egyméteres feltöltését lehántják, akkor előtűnnek a románkori osz­lopcsonkok és falvonulatok. Ezek­nek bemutatása történhetik az új templompadozat kétméteres meg­emelésével, vagy a régi alap res­taurálásával. Esetleg úgy is, hogy a feltöltés eltávolítása után a régi alap fölé a jelenlegi padló magas­ságában acélgerendákra fektetett, átlátszó műnyagpadozatot feszíte­nek ki. Az utóbbi ötlet egyébként laikus álmodozás, amit a szakértők nem utasítottak el kategorikusan. E problémák egy különös akuszti­kai hatással kapcsolatban merültek fel. Ugyanis az altemplomból a fel­­­ső templomba vezető két ablak fel­szabadításával az altemplomban megszólaló hangok orgonaszerűen fel­erősödve árasztják a felső templom hajóját. A feldebrői románkori mű­emlékegyüttes világszerte páratlan „attrakciója” lehetne olyan grego­rián koncert, amelyet az altemp­lomban énekelnének és a felsőben hallgatnának. Ilyen „gyakorlati” hasznosítás emelné páratlan műem­lékünk hírét, vonzóerejét és bekap­csolható lenne akár Eger, idén meg­indított, kulturális műsoraiba is. BÉKÉS ISTVÁN Az áldozó Káin­u egyik boltíven A szentélyboltozat Krisztus-freskója A kardos próféta freskóképe Középkori, utólag beépített, faragott fejű A lehántolt barokk vakolat alatt a román kori templom oszlopkötegel IG.

Next